2009 január 25. | Szerző: kisiren

                           Ahol a csend terem… 

                              

 

 

 Ott jártam…És nagyon jó volt.Kikapcsolni…semmire nem gondolni…szívni be a tiszta, friss levegőt…hallgatni a csendet…A nyugalom országában.

De nini! Mit hallok?Újra csobog a kis hegyi patak. Boldogan, vidáman szalad lefelé. Élvezi, hogy kiszabadult a fagy fogságából.Most pedig futva rohan, közben csacsog, csobog…

A hegy lábánál egy daliás, hollólegény csipegeti a maradék rókatetemet. Jól járt az ölyvvel, hagyott neki is a finom ebédből.Boldogan ugrálja körbe-körbe a csemegét, vigyázva, senki meg ne közelítse.

Odébb egy szajkó talált magának ennivalót. Ilyenkor, tél végén gyakran találkozni az erdőben ezzel a szép tollú madárral. Most is ragyog a kék színű szárnytolla, ahogy rásüt a nap.

Beljebb sétálva, megjelennek a cinkék és más madárkák, egyre boldogabban csipognak, élvezik a jó időt, ahogy egymással “beszélgetnek”.- Mit éreznek ezek a madarak? -tűnődöm, csak nem a tavasz közeledtét? No majd meglátjuk…

Én pedig tovább gyönyörködöm a csodálatos kék égben. Ritkán látni ilyen szép kék színűnek. Nem tudok betelni a  látvánnyal…Sokáig nézem, és hallgatom az erdő “csendjét”, üzenetét: Ember ne bánts, vigyázz rám!

írta: vadvirág