Hajnali négykor bekiabáltak, ahogy a torkukon kifért, (bár az ablak alatt a fáknak zöld korcsmáiba még alig ért, még nem is ért új fénye a napnak) s mint a bolondok, úgy kacagtak, kurjongattak az ablak alatt vad vigadozásban a kerti rigók.
Hajnali négykor e szárnyas égi korhelyek dala vert ma fel. Micsoda hangok csetepatéi! Füttyök, sípok, ezer meg ezer! Bosszantott ez a csibészlárma, de a szívem nemsokára együtt dalolt, egy nótára vert veletek, buta sárgarigók. S mintha én volnék a hajnal, mintha én volnék a kert, úgy megteltem e friss zsivajjal, úgy telezengett az irigyelt állati jókedv bölcsessége, hogy valami könnyű égbe, földöntúli békességbe vittek, emeltek a földi rigók.
Hajnali négytől harsogott a korhelynóta az ablak alatt; úgy zengett az a dal, hogy azóta nélküle is csupa fütty a nap; csupa fütty, pedig elhallgattak s reggelre emlék maradt csak, hogy milyen éktelenül mulattak a hajnali kertben a sárgarigók.
/Szabó Lőrinc: Hajnali rigók/
Délután a kellemes tavaszi melegben kinyitottam minden ajtót, ablakot,
és munkám közben csodálhattam
a vidám rigófiak kellemes koncertjét.
Micsoda koncert volt ez!
Be nem állt a szájuk,
igyekeztek egymást túlharsogni.
Egy egész fekete sereg.
Tele volt velük a fenyő, tuja, de még a kapu teteje is,
2009 március 31. | Szerző: kisiren
Most annyira aktuális…
ahogy a torkukon kifért,
(bár az ablak alatt a fáknak
zöld korcsmáiba még alig ért,
még nem is ért új fénye a napnak)
s mint a bolondok, úgy kacagtak,
kurjongattak az ablak alatt vad
vigadozásban a kerti rigók.
Hajnali négykor e szárnyas égi
korhelyek dala vert ma fel.
Micsoda hangok csetepatéi!
Füttyök, sípok, ezer meg ezer!
Bosszantott ez a csibészlárma,
de a szívem nemsokára
együtt dalolt, egy nótára
vert veletek, buta sárgarigók.
S mintha én volnék a hajnal,
mintha én volnék a kert,
úgy megteltem e friss zsivajjal,
úgy telezengett az irigyelt
állati jókedv bölcsessége,
hogy valami könnyű égbe,
földöntúli békességbe
vittek, emeltek a földi rigók.
Hajnali négytől harsogott a
korhelynóta az ablak alatt;
úgy zengett az a dal, hogy azóta
nélküle is csupa fütty a nap;
csupa fütty, pedig elhallgattak
s reggelre emlék maradt csak,
hogy milyen éktelenül mulattak
a hajnali kertben a sárgarigók.
Délután a kellemes tavaszi melegben kinyitottam minden ajtót, ablakot,
és munkám közben csodálhattam
a vidám rigófiak kellemes koncertjét.
Micsoda koncert volt ez!
Be nem állt a szájuk,
igyekeztek egymást túlharsogni.
Egy egész fekete sereg.
Tele volt velük a fenyő, tuja, de még a kapu teteje is,
no meg a kert.
Valami csodás volt őket hallgatni.
Igazi dalverseny kápráztatott el,
pedig csak spontán szerveződött…
——————————–
Gyönyörködöm a főváros panorámájában.
A jó idő kicsalta az embereket,
sokan sétálgatnak,
hétfő délután élvezik a kellemes tavaszi időt.
Szép ez a város,
bár sokfelé piszkos, elhanyagolt,
de nekem mégis tetszik.
vadvirág
Oldal ajánlása emailben
X