2008 október 1. | Szerző: kisiren

“ Fúj a szél, zúg a szél,

Útra kel egy falevél.

Fürgén pereg le a fáról,

Libben-lobban, földön táncol.

 

Búcsút integet a fának,

Felnevelő jó anyjának.

Felszökik a szél hátára,

S röpül ki a nagyvilágba.”

/ Osváth Erzsébet /

 

 

2008 szeptember 27. | Szerző: kisiren

                                                                                

 

 

 

 

 

 

 

“Sárguló, ritkuló lombú fák,

üresen ásító fészkek.

A fák alatt egy kis legény

vidáman fütyörészget.

 

Almát tallózgat lomb között

lapító almát, körtét.

(Kár, hogy a dióágakat

a verők összetörték.)

Megrakja zsebét, kebelét,

s kiül az őszi napra.

Mellette dióval tele

üldögél kalapja.

 

Elkezdődik a lakoma.

A szomszédban lekvárt főznek.

Süt a nap, finom szilvaíz

illata van az ősznek. “

  /Kányádi Sándor /

 

vadvirág