2009 április 15. | Szerző: kisiren
Tavaszi szelek puha sodra
a rügyeket levéllé bontja,
gyermekfüvek is magasodnak,
patakok is vígan futosnak –
mikéntha fiókamadár:
szárnyát próbálja már a táj.
Újul a táj, a föld, hol élünk,
újul fonnyadt, zörgő reményünk:
Tavasz, a mi tavaszunk végre,
mi festünk felleget az égre,
mi festünk eget és napot,
égő holdat és csillagot!
Hajnal kékjét és alkonybarnát,
a hegyre pásztort, ezer barmát,
rezgő párát a messzeségre,
fecskék táncos csokrát a légbe –
csak hidd: a teremtés mi lettünk
s tavaszt és nyarat mi teremtünk!
Atyjuk leszünk az évszakoknak,
nékünk, miértünk sokasodnak,
hogy megbírva minden elemmel,
megtöltsük őket értelemmel –
egy intésünkre, mint ebek:
hozzánk simulnak mindenek!
S miként új borral ó hordókat,
lelkünkkel telítjük a szókat,
miket, mint vadszőlő a házat,
befont, befutott a gyalázat –
mit nem mondtunk, most mondd velem:
Tavasz! Szabadság! Szerelem!
Zelk Zoltán
vadvirág
2009 január 18. | Szerző: kisiren
TÉLI UTAZÁS
Puskin
Fáradtan ragyogva játszik
a felhőn a holdsugár,
bús, hideg fényében ázik
és búsul a néma táj.
Trojkám repül a derengő
éjszakában a havon…
Egyhangúan cseng a csengő…
Bóbiskolok, álmodom.
És nótára gyujt a jámscsik.
Ó, hazai, szép dalok!…
Boldogságról szól az egyik,
a másik meg sír, zokog.
Tűz seholse! Mindenütt csak
hó és árny és szürkület;
közelednek, maradoznak
a csíkos mérföldkövek.
Megyünk… Nina, holnap, ó, már
holnap látlak, kedvesem:
ülünk majd a kandallónál,
szívünk csordult szerelem.
S ha az óra éjfelet ver
nagylustán, és a megúnt
vendégsereg lassan elmegy –
végre ketten maradunk!…
Visz a szán… Bókol a jámscsik
a bakon. Hallgat a táj.
Fáradtan ragyogva játszik
a felhőn a holdsugár.
(Szabó Lőrinc)
vadvirág
2008 december 29. | Szerző: kisiren
Éj-mélyből fölzengő
— Csing-ling-ling — száncsengő.
Száncsengő — csing-ling-ling —
Tél öblén halkan ring.
Földobban két nagy ló
— Kop-kop-kop — nyolc patkó.
Nyolc patkó — kop-kop-kop —
Csönd-zsákból hangot lop.
Szétmálló hangerdő
— Csing-ling-ling — száncsengő.
Száncsengő — csing-ling-ling —
Tél öblén távol ring.
vadvirág
2008 december 13. | Szerző: kisiren
Juhász Gyula:
Karácsony felé
Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.
…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.
…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.
1902
vadvirág
2008 november 30. | Szerző: kisiren
ADVENT
Az Úr eljövetele,
érkezése,
a várakozás ideje
Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.
Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborus éjjel.
És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.
Ady Endre
vadvirág
2008 november 27. | Szerző: kisiren
Nemes Nagy Ágnes: Hóesésben |
 |
2008 október 16. | Szerző: kisiren
“”Híves, borongós őszi nap,
Beült hozzám az únalom:
Mint a madár, ki bús, ki rab,
Hallgat, komor, fázik dalom.
Mit van tennem? olvasni tán…?
Maradj Homér, fénydús egeddel,
Maradj te most?…Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.
Oda van a szép nyár, oda!
A természet lassan kihal,
Nincs többé nagyszerű, csoda,
Többé se napfény sem vihar,
Pacsirta nem szánt, csalogány
Nem zöngi dalját este, reggel,
Nincs délibáb…Jer Osszián,
Ködös, homélyos énekeddel.”
/ Arany János: Ősszel /
részlet
1850.október
vadvirág
2008 október 13. | Szerző: kisiren
“Jött őszanyó
hideg széllel,
aranysárga
vízfestékkel,
sárgák lettek
a levelek,
fújtak, fújtak
őszi szelek.”
Osváth Erzsébet
vadvirág
2008 október 4. | Szerző: kisiren
Hűvös őszi szélben
sárga pille táncol,
nem is pille, hanem
falevél az ágról!
Nem is egy, hanem száz!
Hull az erdő lombja,
okos kis sündisznó
derékaljnak hordja.
Mélyebbre húzódott
a vakond a földbe,
odúja nyílását
a mókus betömte.
Madárka csattog
elhagyatott fészken,
csak a szép kikerics
virul még a réten.
De mire a lombok
táncukat eljárják,
leveti majd ő is
szép sziromruháját.
Fésűs Éva: Az ősz
vadvirág
2009 június 3. | Szerző: kisiren
JUHÁSZ GYULA
Esti dal
A nappal fényében, zajában
Elődöng árva egymagában
A lelkem, tévedt jövevény,
Oly idegen nekem a hajsza,
A szívemet dalokra ajzva
Oly inkognitó megyek én.
De ha az alkonyat leszállott,
Olyan kedves, kámzsás barátok
A barna árnyékok nekem,
A messze menteket idézik,
A múlt szelíden iderémlik
És földereng az életem.
vadvirág
Oldal ajánlása emailben
X