2009 február 12. | Szerző: kisiren
“A nagy: csupa kicsiny,
a sok: csupa kevés…”
Ahol a tudás terem… ” Jó tanuló, nem lázongtam soha,
de csak akkor tetszett az iskola,
amikor semmi sem feszélyeztetett:
ha hagyták, hogy természetes legyek. “
/ Szabó Lőrinc /
“Egy-kettő még most is járja velem az iskolát,
ahol az a nagy bölcsességű mester,
az élet tanítgat bennünket abból a kitanulhatatlan könyvből,
aminek a neve tapasztalás,
s nagyokat ver ránk keserves pálcájával,
ha rosszul tanultunk meg belőle valamit,
kiváltképpen a reménység, bátorság, emberismeret
s más efféle kétértelmű paragrafusoknál.”
/Jókai Mór /
vadvirág
2008 november 17. | Szerző: kisiren
“ Az légy, aki vagy,
érezd jól magad,
és ha elhajózom hosszú vizeken,..”
” Mi volna hát csodálatosabb az embernél?
Ő az élet – s életnél semmi sem csodálatosabb. “
/ Márai Sándor /
vadvirág
2008 október 27. | Szerző: kisiren
“Piros levélből vérző venyigék.
A sárga csöndben lázas vallomások.
Szavak. Kiáltó, lángoló igék.”
Kosztolányi Dezső
“Ó áldott őszi tarkaság!
Szelíden búcsúzkodó lángok!
A néma domboldalban állok,
S nézem a bölcs kis dudva-fát.”
Tóth Árpád
vadvirág
2008 október 2. | Szerző: kisiren
“Kicsi gesztenye, barna a szeme…”
.
“Bújj ki tüskés kabátodból,
szép vadgesztenye!
Tükrös fényed olyan barna,
mint anyám szeme.
Tükrös fényed olyan barna,
mint húgom haja.
Bújj ki, s akkor velem alhatsz
egész éjszaka.”
/Tóth Bálint/
ism.
vadvirág
2008 szeptember 26. | Szerző: kisiren
“Itt van az ősz, itt van újra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja Isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.”
/ Petőfi Sándor /
Az őszi erdő csodálatos színjátéka a lombhullatás.Szinte a szemetek előtt,napról napra színesednek a levelek, változnak fokozatosan sárgára,vörhenyesre vagy éppen barnára, a színek ezerféle finom árnyalatát csodálhatjátok meg.
Ilyenkor az erdő madárvonulás lázában ég. Mindenütt tollas utasok nyüzsögnek, fent a magas ágak között éppen úgy, mint a bokrok alatt.
Schmidt Egon
vadvirág
2008 szeptember 24. | Szerző: kisiren
JÖN AZ ŐSZ, MEGY A NYÁR.
“Az ősz az egyik kezével a nyárba fogódzik,
a másikkal a télbe kapaszkodik.
Az egyik szeme mosolyog,
a másik szeme sír.”
Móra Ferenc
Verbőczi Antal:
Ősz
Tejfehér ködből kelve ki reggel
Estelig zúgó, búgó szelekkel
Altatja már a természetet.
Tépve csak tépve fürge kezekkel
Lombot az ágról sorra leszed.
vadvirág
2009 március 15. | Szerző: kisiren
A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
/ Petőfi Sándor /
Szánd meg Isten a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
/ Kölcsey Ferenc /
Oldal ajánlása emailben
X