2009 április 16. | Szerző: kisiren

 Lehet egy dal, vagy ritmus, vagy zaj, egy árva hang, egy jel.
a zene az kell, hogy ne vesszünk el, hogy mégse adjuk fel!

      /dalszöveg /

A zene meghatározza életünket. Végigkísér bennünket születésünktől halálunkig.Van bennünk egy belső zene, amit a szív dobbanása ad. Ez lehet gyors, lassú, de néha még össze-vissza is ver.Attól is  függ ritmusa, hogy milyen lelkiállapotban vagyunk, milyen a hangulatunk, érzelmi állapotunk, ill. betegség idején is másképpen ver.De muzsikál, dobolja a ritmust fogantatásunktól kezdve.Közben néha el-elfárad, lassít, majd folytatja.

A külső zene, amit érzékelünk környezetünkben lehet természetes vagy mesterséges.

A természetes  zene egyik legszebb formája a csend.Járva a tavaszi erdőt, élvezem az ott hallható muzsika csodálatos szépségét, mely szinte percenként változik, ejt rabul. A szél kellemes susogása, a hegyi patak csobogása, a madarak éneke, a rovarok zümmögése, mind-mind a tavasz szépségét zengi. Én pedig ámulva hallgatom  lüktető zenéjüket…

vadvirág