2009 május 18. | Szerző: kisiren
Akácos út…
Szól a szép magyar nóta e kedves virág fájáról, melynek kellemesen bódító illata messziről csalogat bennünket…
Ilyenkor eszeme jut előző lakhelyem, melynek közelében volt egy kiserdő, benne sok-sok akácfával.Imádtam benne sétálni akácnyílás idején. A milló döngicsélő méhecske,a nyíló virágok varázslatos illata örökké belém ívódott.
Mindez hol van már!A változás korszaka azt is tönkre tette.A gazdagodni akaró új tulajdonosok csak azt nézték, mit vihetnek el gyorsan.Hol érdekelte őket a természet szépsége! A haszonszerzés, az igen.
Csak gyönyörű emlékként él tovább.
vadvirág
2009 március 28. | Szerző: kisiren
Mi kell e képhez?
Színes fantázia,
képzelet,
virágok szeretete,
jó kreativitás,
finom lélek…
Az erdmény pedig magáért beszél…
2009 február 25. | Szerző: kisiren
Mostanában gyakran eszembe jut egy mondat, melyet régen hallottam, egy általam nagyra becsült tapasztalt, bölcs embertől.
-Figyeld meg – mondta- az emberek többsége egy bizonyos idő után visszavágyik oda, ahonnan érkezett.
Ezen én akkor nagyon elcsodálkoztam, és sehogy sem értettem, hogy ugyan miért vágynának vissza azokra a bizonyos helyekre, ahonnan elindultak.
Ma már megértem, és tényleg tapasztalom, hogy aki megteheti, módja van rá, bizony visszamegy oda, ahonnan a gyökerei származnak.
Talán, mert ott talál meg valami olyat, ami ma nagyon hiánycikk…
– – – – – – – –
Olvasom, hallgatom, nézem a híreket. Bizonyos dolgok kapcsán el-eltűnődöm a történelem eseményein, és így töprengve újra meg újra egy szó jut az eszembe: barbárok…
vadvirág
2009 február 1. | Szerző: kisiren
A tél virágai
Szép, verőfényes nappal, széles mosollyal köszöntött ránk ma
reggel február, bár igaz, hogy tegnap este még vékony, pihe hótakarót
terített a tájra, amit gyermeki örömmel csodáltunk,de az már a múlté,
hiszen délelőtt a nap melengető sugarai lassan mind megették a hópelyheket.
A nap csalogatta, biztatta a tél első virágait:.
– Ébredjetek, bújjatok elő, és nyitogassátok fehér ruháitok szirmait, hadd gyönyörködjenek bennetek az emberek!
A kis virágok szót fogadtak, hiszen régóta várakoznak már arra, hogy ők legyenek a tavasz közeledtének hírnökei, előbújva a sötét föld alól.
Most aztán illegetik, billegetik magukat, örömtáncot járva, bár sok testvérük még lassan öltözködik, veszi fel ünneplő ruháját, de hát van idejük bőven, hosszú még a tél vége.
Megjelenésükön eltűnődöm…Tulajdonképpen a kikelet első jelei…A télben egy pici tavaszt csempésztek, ami bennünket, embereket mindjárt jobb kedvre derít, mert reménykedhetünk abban, hogy valóban befejezéshez közeledik a hideg, jobb idők várnak majd ránk…
Csodálom ennek az apró kis élőlénynek az akaratát, szívósságát. Mennyi energia feszül benne, és milyen ösztönösen megérzi, ha üt a biológiai órája, mely azt súgja neki: – Ébresztő!
Az enyhe, védett tuja tövében már virítanak, míg a ház tövében még csak ébredeznek a hóvirágok.Most elmegyek, de mire majd hazajövök, remélem, hogy sok kis szoknyás, fehér virág köszönt majd csilingelve, boldogan…
írta: vadvirág
2008 december 13. | Szerző: kisiren
Milyen bájos,
kedves látvány e csokor,
jó benne gyönyörködni…
Mennyi meglepetést tartogat számunkra a természet…
Tegnap látom,
hogy az ősszel / orgonával,
labdarózsával együtt/ újra virító japánbirs
csupa bimbó…
De hajt a hóvirág,
rajta az első fehér kis “gombocskával”,
a bimbóval…
Kicsi virág,
vajon mi lesz belőled?…
írta: vadvirág
2008 november 24. | Szerző: kisiren
Összeállítottam a csángó kislánynak a karácsonyi csomagot,
remélem tetszik majd minden,
amit vettem a számára,
és egy pici boldogságot,
örömöt tudok neki szerezni vele.
Én mindenesetre örülök,
hogy adhattam egy kis gyereknek…
valami apróságot…
vadvirág
2008 szeptember 25. | Szerző: kisiren
Csúcsok
Nézem ezeket a magas csúcsokat, és eltűnődöm…
Mennyi csúcsot kell életünkben megmászni ahhoz, hogy többé-kevésbé célba érjünk.
Itt van mindjárt a tanulás. Van aki egyszuszra feljut a legmagasabb csúcsra is, mert istenáldotta tehetsége, vagy szorgalma , vagy akarata van. Míg a másik belegebed abba is, hogy feljusson a legalacsonyabb, legközelebbi dombocska tetejéig, mennyi erőt, energiát fektetve bele.
Mennyire igaz, hogy nem vagyunk egyformák…Ezt kell látni a gyerekek terhelésénél is…Mindegyik más adottságokkal, képességekkel rendelkezik…
vadvirág
2008 szeptember 18. | Szerző: kisiren
Sasfészek
Milyen találó név. Nem véletlenül kapta, hiszen ilyen magasba tényleg csak a sasok szállnak.
Állok az eredeti liftben, és arra gondolok, hogy soha nem hittem volna, hogy abban a liftben utazom, amelyben Hitler vitette magát.
Az építkezés fotóit nézve azon tűnődöm, hány ember élete kellett ahhoz, hogy ez a fészek megépüljön.Nem véletlen, hogy az amerikaiak is nagyon félve, óvatosan léptek ide be, nem tudva, mit rejt a hely.
Gyönyörű a kilátás, mint a mesében. Ebben a jó időben remekül lehet gyönyörködni a táj szépségében.
Rentgeteg a látógató, állítólag naponta ötezren tekintik meg. Nagyon megható látni, hogy még egy olyan turistacsoport is végigtapogatja a berendezést, az épületet, mely vak emberekből állt.
Érdekes a csúcs növényzete: A fű itt sárgább, mint lenn a domboldalakon, sok szép ritka vadvirág él a magasban, és az úton, ahogy a keresztfelé haladok, találkozom feketegyíkkal is.Megáll velem szemben, nem örül a fotózásnak.Még ilyet nem láttam. Mutatom másoknak is, mindenki elcsodálkozik rajta.
_ _ _ _
Míg ezt bepötyögtem, elkészült a szilvalekvár a gáz sütőjében. Jól esik a meleg, amit áraszt, no és a finom illat.Otthon úgy tanultam, hogy teszek a potyóba egy pár finom, édes körtét is, attól más lesz az íze. Még pompásabb.
vadvirág
2009 június 10. | Szerző: kisiren
Esti búcsú…
A percek, órák ismét leperegtek.
A Nap elbújt a hegyek mögé,
bár még visszamosolygott,
de látszott rajta, hogy álmos,
pihenni szeretne.
Átadta helyét a komor sötét estének
ebben a fülledt nyári melegben.
A letűnt idő tovaszállt,
csak emléknyomokat hagyva maga után…
vadvirág
Oldal ajánlása emailben
X