2008 november 6. | Szerző: kisiren

 

“Alattam megroppan a dér,

jövőre úgyis visszatér

a napsugár- tenger.

A fákhoz temetem magam,

addig nekik súgom szavam:

Itt van a november.”

/ Alcar /

 

 

Morzsák

Vendégek

A kellemes novemberi napsütésben jólesik a teraszon tenni-venni, élvezem a kinnlétet.

Egyszer csak csicsergésre leszek figyelmes. Körbe nézek, látom, hogy a korláton két kis feketesapkás cinege figyel, mintha ezt mondanák:

-Szép novemberi napot! Hát itt vagyunk újra, vendégségben nálad.

Én pedig örülök a csicsergő hangjuknak. 

Elkísérnek a kertbe is, ahol mindenféle finom csemege várja még őket. Boldogan lakmároznak, most még gondtalanul, még nincs szükségük segítségre…

 

Galambok

Meggyes-csersznyés palacsintát sütök, és közben az ablakból figyelem az őszi táj szépségét…

Egy galambcsapat vitorlázik a kert fölött a levegőben. Bátran, biztosan szelik a légteret.

Valamikor nekünk is sok galambunk volt az előző lakásnál, hiszen ott még gondoskodni sem kellett róluk, bőven volt eledel mindenfelé.Egy emeletes galambdúcban laktak,de amikor a városba költöztünk, kinn hagytuk őket.

Ma már a dúcot különösen sajnálom, mert szép kézimunka volt, örülnék most neki.

Természetesen a galambból többször főztem nagyon finom levest. Ilyenkor az állatkákat megtöltöttem.Ínyenc falat volt, szinte a csontjukat is el lehetett ropogtatni.Szerintem a fácán után a legfinomabb levest belőlük lehetett készíteni.

Igaz, akkor még nem ismertük a betegséget, ill. nem ilyen fajtáját, mint ami megjelent a közelmúltban.

Gyerekkoromban , ahol  éltem, a nagyon betegeknek, kismamáknak galambból is főzték az erősítő leveseket.

Valamikor Torinóban ettünk az olaszoknál sült fürjet, az is nagyon finom csemege volt.

Milyen kár, hogy ma már sokan nem ismerhetik meg ezeket a gasztronómiai finomságokat.

 

vadvirág

2008 október 18. | Szerző: kisiren

 

 

 

 

 Szüret

Ma reggel a résen át bebújó aranyos napsugár ébresztgetett, simogatott. Mennyivel kellemesebb így ébredni, mint amikor a szürke, ködfátyol terít be mindent.

Jó idő, jókedv, egy gyors elhatározás- ma leszüretelünk! No ilyen szüretelésünk sem volt még.A jég szinte elverte az egészet, ami maradt, az sem csodálatos, így aztán csak meszgerélgettünk.

Az egész olyan volt, mint egy nagyon kellemes kirándulás, hiszen gyönyörködhettem a természetben, figyelhettem apró rezdüléseit, őszi csodáit.

És persze visszaidéztük a hajdani nagy szüreteket, amikor napokkal előtte főtt a fejem, hogy minden stimmeljen, elő legyen készítve a szedők részére.

Volt úgy, hogy tizennégy hálóvendégnek húztam ágyneműt, készítettem vacsorát, reggelit, és persze sütöttem, főztem a szüretre, ahol jóval többen voltunk szomszédokkal, rokonokkal, kollégákkal együtt.

Később napszámosokkal szedtük, arról is gondoskodni kellett, így aztán már cseppet sem sajnálom, hogy megváltunk a szőlőktől, csak egy pici maradt, azt hiszem, nosztalgiából.

Nagyon szép gyermekkori élményeim maradtak  róla, az ősz egyik leghangulatosabb ünnepe volt. Azért mondom, hogy ünnep, mert úgy készültek rá, és olyan meleg, kellemes összejövetel volt szórakozással együtt, mint más ünnepnapokon.

Sajnálva tapasztalom, hogy ennek a hagyománya is kiveszendőben van. Már szinte csak az emlékeinkben él. De ott elevenen…

vadvirág

2008 szeptember 19. | Szerző: kisiren

 

Imátkozó mormoták

Grossglockner meredek panorámaútján a célfelé haladva, egy-egy hajtűkanyarból visszatekintve, valami különlegesen szép látvány tárul szemünk elé.

Alattunk a mélyben apró házacskák, körülöttünk mindenütt hegyek, hegyek, hatalmas hegyek. A forró szeptemberi napsütésben a csúcsokon hó.

Megállunk a Ferenc József csúcsnál, és gyönyörködünk  a  Pasterze-gleccserben.

Fenn a csúcson már várnak bennünket. A havasi mormoták.Két hátsólábukra ülve, felegyenesedett testtel, mellsőlábaikat imára kulcsolva, szinte kérik az ajándék csemegét.

Barátságosak. Közelünkbe jönnek, úgy néznek minket, hívatlan látogatókat, majd  váratlanul simogatás közben az egyik kislány kezébe harap egy mohó példány.

Egyre több bújik elő a földbe vájt lyukból, ismerkednek velünk.Aranyosak, szép a bundájuk. /Egyszer én is majdnem kaptam egy mormotabundát, de nem tetszett a szabása. Jó meleg bunda volt. Ma már nem sajnálom. /

Ahogy a csúcsról körbetekintünk, mindenütt az Alpok csodaszép hegyei integetnek felénk. Félelmetes mélységben tündéri kis falvak, tanyák húzódnak meg.Onnan a mélységből jöttünk a magasságba- de micsoda  utakon! Ezt látni kell. A látvány mindannyiunkat elbűvöl…

 

vadvirág