2008 október 29. | Szerző: kisiren

               

“Őszi éjjel

Izzik a galagonya,

Izzik a galagonya

ruhája.”

Sütés közben ki-kinézek a kertre, gyönyörködöm az Ősz játékában, a színpompában, hiszen már nemsokáig csodálhatom, jön majd az ifjú Tél vitéze, aki, kopogós csizmájával végigjárva a tájat, kemény fagyot fúj  mindenre.

De addig még van sok látnivaló. A barack-, meggy-, cseresznyefa színes ruájának nagy részét már letépte Őszapó szele, már sok ág kopáran meredezik az ég felé.

Ebben a pillanatban is egyszerre több levelet küldtek útnak a fák.Olyan, mintha ők könyörögve kapaszkodnának anyjukba, de faanyó már elengedte őket, nem nyúl utánuk. Azok meg ijedten tétován pottyanak fűra, földre, kőre, közben neszezve pityeregnek kicsit.

Faanyó már álmos, szendereg is, közben görcsösen kapaszkodik a földbe, hogy a zimankós szél nehogy kicsavarja majd. Hiába, megunták a fák már a színes, cifra ruhákat, úgy gondolják, itt az ideje levetni azokat.

 Október vége van. Pár nap múlva egy újjabb ember, November lép az idők mezejére.Hamarosan Őszapónak is távoznia kell. Hol van már a pajkos Nyár? Nemrégen még jól megizzasztott bennünket, most meg már siratjuk Nyáranyót is…

 

vadvirág

2008 október 13. | Szerző: kisiren

          

Indián nyár

Reggelre hatalmas, szürke ködfátyol borult a tájra, a Nap olyan volt, mint egy homályba bújt izzó léggömb, ami szeretné áttörni a köd fogságát, de az csak lassan , apró lépésekben engedelmeskedik neki.

Aztán kilenc óra körül már a Nap volt a győztes, és ontotta magából az éltető sugarakat, mintha szeretné  azt bepótólni, ami szeptemberben nem sikerült neki.

Így is lett, egész nap csodálatos indián nyárban volt részünk, élvezhettük a jó időt. Ilyenkor a legjobb kinn lenni a szabadban, ahol még gyönyörködhetünk az ősz minden szépségében.

Ma a  napfényben  a fák, bokrok őszi, színes ruháikban még inkább tündököltek, pompáztak, mintha egy láthatatlan divatbemutatón mutogatnák a láthatatlan festőművész remek munkáit.

Aztán ezekből a gyönyörű ruhákból hol itt, hol ott hull le egy-egy jókedvű, táncos levél, amelyik a levegőben még körbe-körbe forog, majd neszezve lepottyan hol emberre, hol állatra, vagy éppen fűre, földre,óvatosan, vigyázva, hogy ne üsse meg magát.

A jóidőben még a levelek is jókedvvel búcsúznak anyácskáiktól, a fáktól,bokroktól, mert bíznak abban, hogy nagy utazásuk kellemes lesz.

Megkapó, szép látvány ez a levélhullás. Milyen méltósággal viselik el az elmúlást…Nekem pedig a dal jut eszembe róluk… /Elmegyünk, egy szép nap…….,elkísér az indián nyár… /

 

vadvirág

2008 szeptember 15. | Szerző: kisiren

                                                                            

 

 

 

 

 

 

Nézem a tálon mosolygó gyümölcsöket: szőlőt, szilvát, körtét, almát, diót.A természet ajándéka.

Mindnek más az alakja, formája, színe.A nyári napsugár érlelte őket. Szinte csábítóan szemeznek velem, és hallom, ahogy suttogják:- Kóstolj meg, harapj belém, meglátod milyen pompás az ízem!

Én pedig hagyom magam elcsábítani, mert valamennyit imádom.

Először a kékeslilás nagyszemű szilvát választom.A szépséges, hamvaskék ruha alatt aranysárga a húsa. Íze olyan a számban, mint a mézédes sárgadinnye. Mennyi cukrot halmozott magába a nyáron!

Ilyenkor, lekvárfőzés idején eszembe jutnak a régi élmények…

Hatalmas üstben rotyogott a szilvalekvár, mi pedig körbeültük. Mindig sokan voltunk: szomszédok, felnőttek, gyerekek. Váltva kavargattuk, közben ment a móka, vicc mesélése, dalolás. Aztán éjfél körül lefeküdtünk, de a felnőttek reggelig kavargatták a potyót, míg lekvár lett belőle.

Ma már ezt is másként készítjük…

 

vadvirág

2008 szeptember 10. | Szerző: kisiren

 Hallstatt

Csodaszép kisváros. Ottjárva azt hiszi az ember, hogy meseországba csöppent.

Bejárva a települést, gyönyörködve benne, eltűnődöm…Nekünk is vannak ilyen gyönyörű helyeink, csakhát…

A környzet tisztaságával, rendjével, közbiztonságával, útjaival még tennünk kéne valamit…

/ Bővebben olvasható róla:http.www.zona.hu /

Kép: zónagaléria

vadvirág