2009 július 30. | Szerző: kisiren

” Valahol mindig nyár van…”

 Radnóti Miklós: Július

Düh csikarja fenn a felhőt,
fintorog.
Nedves hajjal futkároznak
mezétlábas záporok.
Elfáradnak, földbe búnak,
este lett.
Tisztatestű hőség ül a
fényesarcú fák felett.

 

                          

 

 Gulyás Pál: A méhekhez

Süt a szép Nap, szép virágot
nyit a boldog július,
most születnek a villámok,
ott, ahol az ég borús.
Kicsi méhek, ti a füvek
halkan zörgő fiai,
legyetek a nyárhoz hűek,
ajtajához hajlani!…”

 

Bella István: Vers Lilikének

Hogy lalaláztak
a virágok valaha?
Biz egymásközt
csak így:
Lalala, lalala.

De mióta
meglátták
Izsák Lilit,
minden virágszálban
egy Lili virít,

s ha danolásznak,
így lalaláznak:
Lilili, lilili,
lilili, lilili.

 

 

 

Valahol mindig nyár van

Jánosházy György

Valahol mindig nyár van a világon,
az égen bodros kis felhők legelnek,
sárkányt ereszt az udvaron a gyermek,
és madarak fecsegnek lombos ágon.

  vadvirág                                                                                                            

2009 március 20. | Szerző: kisiren

               Kedves idézetek ADY ENDRE  költeményeiből

 

 

      Köszönet az életért (1909)

Aki él, az mind, mind örüljön,
Mert az élet mindenkinek
Kivételes, szent örömül jön.
 

Sem utódja, sem boldog őse…(1909)

Sem utódja, sem boldog őse,
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.

Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény,
Lidérces, messze fény.

 

 

Álmodik a Nyomor (1909)

Csitt, most valahol, tán Ujpesten,
Húszesztendős legénynek vackán
Álmodik a Nyomor.

 

 

Csák Máté földjén (1907)

Éhe kenyérnek, éhe a Szónak,
Éhe a Szépnek hajt titeket.
Nagyobb igaza sohse volt népnek,
Hitványabb Nérók még seholse éltek.
Vagytok: a Ma, vagytok: a Holnap.

 

 

 

 

 

 

 

A fekete zongora (1907)

Bolond hangszer: sír, nyerit és búg.
Fusson, akinek nincs bora,
Ez a fekete zongora.
Vak mestere tépi, cibálja,
Ez az Élet melódiája.
Ez a fekete zongora.

A Tűz csiholója (1912)

Csak akkor születtek nagy dolgok,
Ha bátrak voltak, akik mertek
S ha százszor tudtak bátrak lenni,
Százszor bátrak és viharvertek.

 

Üzenet egykori iskolámba (1913)

Ha élet zengi be az iskolát,
Az élet is derűs iskola lesz.
S szent frigyüket így folytatják tovább.

Én iskolám, köszönöm most neked,
Hogy az eljött élet-csaták között
Volt mindig hozzám víg üzeneted.

Tápláltad tovább bennem az erőt,
Szeretni az embert és küzdeni
S hűn állni meg Isten s ember előtt.


Bár zord a harc, megéri a világ.
Ha az ember az marad, ami volt:
Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.

 

Magyar jakobinus dala (1908)

Dunának, Oltnak egy a hangja,
Morajos, halk, halotti hang.
Árpád hazájában jaj annak,
Aki nem úr és nem bitang.

Mikor fogunk már összefogni?
Mikor mondunk már egy nagyot,
Mi, elnyomottak, összetörtek,
Magyarok és nem magyarok?

vadvirág

2009 március 17. | Szerző: kisiren

                   

 ” A vidámság napfényt lop a gondolataidba. “

 

 

                           

 

“Tágul a fény édes köre,
délben az árnyék rövidül,
egyre élőbb mosoly süt rám
mind áttetszőbb napok mögül,
ragyogás, ki az éjszakán
is átsütsz, úrnő, égi lány,
hogy aludtad át télidőd
a kemény, fagyos nyoszolyán?…”

/Hajnal Anna/

 

                    

     

 

 

 

 

 

 

vadvirág

2008 augusztus 31. | Szerző: kisiren

 SZEPTEMBER

Földanya-, Kisasszony- ,Szent Mihály hava

 

” Nyár késeje, ősz hamara.”/Erdélyi József /

Még nyár, már ősz van.

 

fotó:Legeza Dénes István

 

 

“Ó hány szeptembert értem eddig ésszel!

a fák alatt sok csillag, barna ékszer:

vadgesztenyék. Mind Afrikát idézik,

a perzselőt! a hűs esők előtt.

Felhőn vet ágyat már az alkonyat

s fáradt fákra fátylas fény esőz.

Kibomló konttyal jő az édes ősz.”

/ Radnóti Miklós : Szeptember /

 

 

” Elhull a virág, eliramlik az élet…”

  / Petőfi Sándor /

 

 

“És fájt-e, amíg  nézted a nyárfát révedezve,

Hogy reszket agg feje, az ezüstös fehér,

S hogy édes életednek újra egy éve veszve,

Mert viszi már Szeptember, a nagy szénásszekér ? “

/ Tóth Árpád /

 

“Mikor először mennek iskolába

Az első osztályos kisgyermekek,

Illatot hint az ősz minden virága,

Amerre lépnek, dalok csengenek.

 

Mikor először mennek iskolába,

Szivükben bűvös áhitat terem,

Kitárul nékik a mesék világa,

Hol betűk nyílnak kéklő tengeren.”

/Keszthelyi Zoltán.

Első osztályosok/

 

 

vadvirág