Tavaszi szél vizet áraszt…
2010 március 2. | Szerző: kisiren
MÁRCIUS szántóvető
Kikelet hava- Tavaszelő– Fák hava
Első tavaszi hónapunkban a napfénytartam növekedésével erőteljes felmelegedés kezdődik, ami elősegíti a tél maradványainak a felszámolását. A meteorológusok Tavaszelő-ként tartják számon, a régi Székely-Magyar naptár szerint Kikelet havának nevezik, eleink pedig (az Avisura szerint) a Bölénytor (Fák hava) elnevezéssel illeték márciust. A hónap régi magyar (katolikus) neve Böjtmás hava. Ez az elnevezés arra utal, hogy március a böjt második hónapja. A nagyböjt java többnyire valóban márciusra esik. A Nap a Kos jegyébe és az egyenlítőbe lép, amivel egyidejűleg áll be a tavaszi napéjegyenlőség is (20-22 között).
Zajlik a Küküllő,
vonszolódva lépdel,
hátán a sok súlyos
dirib-darab jéggel.
Egyik-másik tábla
tutajnak beillő;
emeli, billenti,
viszi a Küküllő.
Viszi s ha megunja,
kiveti a partra,
hogy a nap egy kicsit
vékonyítson rajta.
Vállra veszi újra,
s kéri, invitálja,
hogy a nap is üljön
föl a tutajára.
Haszna is van ám az
együtt-utazásnak:
elolvad a jég, s a
füzek kibarkáznak.
Kányádi Sándor
Lúdbőrzik nézd a tócsa, vad,
vidám, kamaszfiús
szellőkkel jár a fák alatt
s zajong a március.
A fázós rügy nem bújt ki még,
hálót se sző a pók,
de futnak már a kiscsibék,
sárgás aranygolyók.
Radnóti Miklós
Itt van hát az idő! Egy kis szél borzong az erdőn, és a tölgyek vörös levelei remegve suhognak. Valahol egy fácánkakas békétlenkedik, és a rigók is fuvolázgatnak, mint ezt már annyian és olyan szépen megírták… Tegnap vasárnap volt. Szép, tavaszi vasárnap, amikor a méhek gordonkásabb hangjukat veszik elő, és a faluk harangjai átkiabálnak egymásnak ájtatos üzeneteket. Ballagtam az erdőszélen, és gyönyörködtem a kankalinok átlátszó sárgaságában, mely valószínű a zöldből és fehérből született, amikor felszállt előttem „a madár”. Lomhán, alacsonyan.
(Fekete István: Március)
Éled az erdő
Az erdőben nyoma sincs a nagy hónak. Hirtelen történt a változás.Mintha egy jótündér végigjárta volna az erdőt,és halkan ébresztgetve, keltegetve a fákat, bokrokat. Azok megérezték, hogy itt az ideje felkelni, elég volt a hosszú pihenésből, hiszen langyos tavaszi szél simogatja már ágaikat.
Egycsapásra hangos lett az erdő a ficánkoló, vidám madarak énekétől, csicsergésétől, és a megduzzadt erek, patakok morgásától, ahogy hömpölyög lefelé a hegyi patak.Az apró vízcseppek most kedvükre táncolhatnak, élvezik, ahogy forgatja, sodorja őket az ár. Olyan ez, mint egy nagy bál, ahol a patak zenéjére táncolnak, de még az egy helyben álló fák, bokrok is mosolyogva hajladoznak, élvezve a tavasz ragyogást.A mogyorók, füzek, rekettyék kezdenek színes tavaszi ruhába öltözni,hajukban barkáikat bontogatják.
vadvirág
2010. Kikelet hava, második napja
“Vallom és hirdetem, hogy nincs értékesebb, hatalmasabb és szebb mint az élet.” / /Ady Endre
2010 február 25. | Szerző: kisiren
Csodálkozom…
Csodálkozom, csodálkozom, hogy élek!
Azt sem tudom, miből, meddig, hogyan?!
Akár a mag, amely egy sziklacsúcson
gyökeret ver s kövek közt megfogan.
Várnai Zseni
vadvirág
Ilyen az élet
2010 február 22. | Szerző: kisiren
“Ott benn tünemények suhognak,
lámpás éjszakában ragyognak,
a színek fémessé szépülnek,
szavakból paloták épülnek.”
(Weöres Sándor)
“Esténként puha köd leng a patakok ágya felett, különös vajúdó párát lehel a föld,amelytől megreszketnek az alvó lepkék bábbölcsőjükben, és álmosan fintorog a mókus meleg téli fészkében.”
Fekete István
vadvirág
Ilyen az élet
2010 február 22. | Szerző: kisiren
Szoktál-e…
Szoktál-e néha meg-megállni,
És néhány percre megcsodálni
A zöld mezőt, a sok virágot,
Az ezerszínű, szép világot,
A dús erdőt, a súgó fákat,
A csillagfényes éjszakákat,
A völgy ölét, a hegytetőt?
Nem, neked erre nincs időd!
Szádeczky-Kardoss György
Már van valami a levegőben…
“…ilyenkor már van valami a levegőben, amitől elcsendesedik a fák orgonája,figyelve kihúzzák magukat az öreg bükkök, és a som rügyeit úgy csiklandozza valami belülről, hogy már alig férnek a bőrükbe.”
Fekete István
vadvirág
2010 február 6. | Szerző: kisiren
993.
Boldogok…
/ Gyökössy Endre /
mindig a legtetején
fütyül a feketerigó,
fütyüli, hogy élni jó.
Már szinte az alkonyi égen,
fekete pont a bársony kékben:
mintha egy kotta fekete feje
hirtelen énekelni kezdene.
Vagy mintha a Tavasz keze írna
víg verset az égi papírra;
tintája az öröm, a remény:
mint gyöngy remeg a tolla hegyén.
Azután nem bírja tovább
a tulajdon gondolatát:
kis szíve boldog bódulatát,
s azt, hogy oly gyönyörű a világ:
Lecsöppen a csepp örömében,
s most ott ül a fenyőfa hegyén fenn,
mindig, mindig a legtetetejében:
csepp öröm a világ tengerében,
amitől az egész Föld fényes,
amitől a világ színe szép lesz,
s az áttetsző alkonyi oldott
kékben a világ szíve boldog.
És habkönnyű lesz, aki hallja.
Visszhangzanak a szívek a dalra.
Hallod-e: tíz, húsz, száz, millió, millió!
Taníts meg örülni, feketerigó!
Rónay György: Feketerigó
vadvirág
2010 február 3. | Szerző: kisiren
Reggel
az ember
ki se lát,
annyi, de annyi
jégvirág
nyílott az éjjel
az ablakon.
És szánkáz a szél
az utakon.
Ereszt
az eresz:
csöpp-csöpp-csurr!
Izzad a hó és
kásásul.
Fázik a hóember,
didereg.
Kacagnak rajta
a verebek.
Bújnak a cserepek
alá a verebek:
csip-csirip.
Hideg van, hideg a
mindenit!
Az ablak üvege
citeráz, szaporáz.
Az ajtón ijedt kis
szelecske kotorász.
Brummog az erdő is,
dörmögő hanglemez.
Morog a medve.
ébredez.
Kányádi Sándor
Most meg esni kezd a hó. Áll a kék jácint az ablakban, két üvegtábla közt, és mögötte egy váratlan hóesés hömpölyög. Februári hóesés, nagy pelyhű, vizes, majdnem színpadias, mintha csak markírozná a havat az időjárás: túlságosan szép, idillien kavargó. De sűrű, de zuhogó; a remek kék növény ebben a hózáporban úgy hat, mint egy szürrealista filmjelenet. A fehér háttér előtt kéken, a mozgó háttér előtt mozdulatlanul, a hóháttér előtt teljes növényi gálájában olyan kihívó kontraszt, amilyet csak nagy fejtöréssel lehetne kimódolni, ha véletlenül nem állna itt az orrom előtt.
Még benn ülünk.A kandalló varázsa
Melengeti a fázós bánatot,
Bovarynét olvassuk egyre-másra,
Künn zajlanak a víg vadászatok.
/Juhász Gyula /
vadvirág
| ssuk egyre-másra, Künn zajlanak a víg vadás |
 |
Még benn ülünk. A kandalló varázsa
Melengeti a fázós bánatot,
Bovarynét olvassuk egyre-másra,
Künn zajlanak a víg vadászatok.
2010 január 21. | Szerző: kisiren
A szokás az ember második természete.
/ Németh László: Pusztuló magyarok /
Nem hagyok örököst… csak egy hû cselédet:
Azt kötöm szivedre – – meg a magyar népet.”
„Szeresd a magyart, de ne faragd le” – szóla,
„Erejét, formáját, durva kérgét róla:
Mert mi haszna símább, ha jól megfaragják?
Nehezebb eltörni a faragatlan fát.”
/Arany János /
vadvirág
2010 január 8. | Szerző: kisiren
Bármit megkaphatsz…
“Az emberek semmire sem vágynak úgy, mint önzetlen barátságra. Reménytelenül vágynak erre.” (Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek)
vadvirág
Tavaszi szél vizet áraszt…
2010 április 1. | Szerző: kisiren
ÁPRILIS
Szent
György hava-Szelek hava-Tavasz hava
Április, ó,
Április,
Minden csínyre friss!
Faun-bokáju, vad suhanc,
Újra itt suhansz!
Tóth Árpád
ÁPRILIS
Egy szellő felsikolt,
apró üvegre lép
s
féllábon elszalad.
Ó
április, ó április,
a
nap se süt, nem bomlanak
a folyton nedvesorru kis rügyek se még
a füttyös ég alatt.
Radnóti
Miklós
1939. március 12.
Oldal ajánlása emailben
X