2012 február 4. | Szerző: kisiren
…most ideje, most fagyjon,
akár beleszakadjon,
csak a kályha mormoljon,
vén cirmos doromboljon:…
Csanádi Imre
Már az érkezése is “harapós” volt, no de amit tegnap óta művel, az bizony nem hiányzik senkinek.Csak dühöng, forog, morog, füstölög mérgesen, mint aki fel akarná falni a világot.
Persze most van itt az ideje, tombolja ki magát, de azért szerényebben is tehetné!Vacog, didereg a világ, ember, állat, növény fázósan húzza össze magát, bújik meleg kis kuckóba, ha teheti, mert bizony sokkal jobb ott most a világ, mint kint.
Különösen, ha a konyhából kellemes illatok szállnak felénk. Ahogy a délelőtti irgum-burgum időben fő a finom húsleves, közben pedig sütőbe kerül a töltött csirkecomb,félbe vágott almával körbe rakva, majd sajttal a combok lágyan betakarva sercegnek a forró melegben, illatukat szétárasztva teszik barátságosabbá a konyha hangulatát.
S míg az ablakon kitekintve látom, ahogy a szél forgatja, hordja az apró hópelyheket, rakja halomba garázsajtóhoz, ablakpárkányra, melyiket hova, arra gondolok, de komisz lehet most a szemközti hegyekben is az élet, ahol sok-sok állat dideregve várja az idő jobbrafordulását, és most már biztos, hogy a maci is visszabújt jó mélyen a fa gyökerei alá, fázik ő is, nincs még kedve előbújni kuckójából, mert azon töpreng:
Ha kibújok, vacogok,
ha bebújok, hortyogok:
Weöres Sándor
vadvirág
2011 november 1. | Szerző: kisiren
Szent András hava- Őszutó- Enyészet hava
Nem búcsúzott, elment szótlan,…
Juhász Gyula
osont be a reggeli hideggel együtt.
Felkereste a temetőket, gyertyát gyújtott,
közben kiskabátban mosolygott az emberekre.
Még integetett elődjének,
Októbernek,
majd leült a parkba,
a sárga színű fák alá megpihenni,
gyönyörködni a levelek hullásában.
/vadvirág/
Eljött már november didergő hónapja,
Hideg szele a fák ágait megcsapja.
Meghalva elhullnak a sárga levelek,
Játszadoznak vélek a kegyetlen szelek.
Csokonai Vitéz Mihály
2011-11-01
Nézd csak a tájat, de szépen õszül.
2011 október 9. | Szerző: kisiren
Szürke ég, őszies…
Ősz, ősz ne siess!
Ne kergesd el a nyarat,
A meleg fényt, sugarat.
Ezen a hűvös, de napos októberi vasárnap is jó felkapaszkodni a hegytetőre, ott megállni, s míg a tüdődbe beszívod a friss levegőt, ámulattal csodálni az őszi erdő szépségét, ahogy a szemben lévő hegyek integetnek , hívogatnak, csalogatnak.
Közben a meg-megélénkülő szél pörgeti rád a sárga leveleket, azok az utolsó táncukat járva, még dalolnak neked, keringőt járva. Te pedig csak állsz, nézed a természet csodálatos összhangját, és nem tudsz betelni a látvánnyal…
Fogy a fény, fogy a nyár,
Hideg szél fujdogál,
Hideg szél, őszies…
Ősz, ősz ne siess!
Heltai Jenő
vadvirág
Készülődik a nyár
2011 szeptember 1. | Szerző: kisiren
SZEPTEMBER
Szent Mihály hava- Őszelő- Földanya hava
Őszelő
Fázik a Küküllő,
lúdbőrös a háta,
már csak a nap jár el
fürödni a gátra.
Lenn a gát alatt csak
vadrécék, vadludak.
Ők is búcsúzóban:
tiszteletkört úsznak.
Ékelődnek aztán
föl az őszi égre,
belevesznek lassan
a kék messziségbe.
Reggelenként apró
ködfióka s pára
kapaszkodik föl a
partmenti fűzfákra.
Ágaskodik a szél:
leveleket olvas.
Fönn a hegyek között
felbődül a szarvas.
Kányádi Sándor
az ősz bogár szomorú pri-pri dala szól már.
A távoli szőlőkben panaszolja szüntelen:
elmúlt, odavan a nyár, a meleg nyár!
Gárdonyi Géza
Köröskörül bíbor gyümölcse ég,
s nem várja, hogy kedvét töltse még,
a csönd, a szél, a fázó-zöldes ég
fülébe súg, elég volt már, elég,
s ő bólogat, mert tudja-tudja rég,
hogy ez az élet, a kezdet a vég.
Nekem se fáj, hogy mindent, ami szép,
el kell veszítenem. A bölcsesség
nehéz aranymezébe öltözöm,
s minden szavam mosolygás és közöny.
Kosztolányi Dezső
Elálmélkodni megszokottakon:
az andezitre plántált ősi váron,
virágokon, felhőkön, patakon,
az azúrban kerengő vadmadáron,
Áprily Lajos
Bújócskázik ma a nap velünk, hol elbújik, mint aki elvégezte dolgát és már nyúlcipőt húzott, eltűnt, hol meg előbújik, olyankor fülig érő szájjal nevet ránk, meglobogtatja maradék tűzszoknyájának foszlányait, éreztetvén, hogy:- Itt vagyok, élvezzétek melegemet!
Aztán leül a padra megpihenni, mert már gyakrabban mutatkoznak nála a fáradtság jelei. Hiába, öregszik ő is. Ezen eltűnődik, kicsit a hangulata is szomorkásabb lesz, már nincs kedve annyit nevetni, de örül még, hogy köztünk lehet egy ideig.Vissza-visszatekint az elmúlt időkre, olyankor gyerekek kacaját hallja, látja maga előtt az emberek mosolyát, ahogy örültek neki, és ez jóérzéssel tölti el.
Őszülő bátyja még éppen csak bekukkantott, de azért az éjszakákat már ő uralja .
Szeretem ezt az elfogadható meleget, amikor ismét élvezhető kinn is, benn is a hőmérséklet, lehet szilvalekvárt főzőcskézni, süteményt sütögetni. Élvezem , ahogy a szilvaillat keveredik a kókuszéval, és egyéb édeskés illattal.
Ilyenkor magam előtt látom az otthoni , vidám szilvalekvárfőzéseket, mely szeptember elejének egy nagyon kedves eseménye volt felénk.Valahogy hajdanán nagyon tudták az egyszerű emberek, hogyan kell jó közösségeket kialakítani, formálni, így az élet is mennyivel elviselhetőbb, színesebb volt, mint napjainkban.
Hogy aztán közben megszólalt a csengő, iskolába mentünk?! Ennek is megvolt a maga sok-sok apró öröme, mert nevelőink gondoskodtak róla, hogy ilyen-olyan szakkörökkel visszacsábítsanak bennünket délutánonként, mi pedig örömmel mentünk.
vadvirág
2011. Szent Mihály hava, első napja
2012 február 6. | Szerző: kisiren
Betemetett a nagy hó
erdőt, mezőt rétet.
Minden, mint a nagyanyó
haja, hófehér lett.
Minden, mint a nagyapó
bajsza, hófehér lett,
csak a feketerigó
maradt feketének.
Kányádi Sándor
A verebek bezzeg sürögnek, forognak, tele a csőrük. Mindent megesznek a többi madár elől, csak az élelmesebb cinkék merészkednek be hozzájuk az etetőbe.Az idén valahogy nem ízlik a cinkéknek a faggyús, magvas gömb, valami nem lehet benne kedvükre való, mert ritkán csipegetnek belőle.
De lám ebben a pillanatban egy gyönyörű, tarka kabátos tengelice pár érkezett. Otthonosan mozognak, látszik, hogy nem először teszik tiszteletüket itt.Leszállnak, a hóban szedegetik a magvakat, amit jóízűen eszegetnek.
Nagyon szépek: a homlokuk élénk piros, majd fejük teteje fekete, fehér tollazatú, de a szárnyaikat is sokféle színű toll borítja, melyből a legszebb az élénk sárga szín.Apró testével fürgén röpköd le-fel, a sok veréb nem riasztja el.
Kedves kis madárkák, színes színfoltok ebben a vacogós hidegben.Csodálom ezeket az apró testeket, hogy bírják elviselni ezt a csontig hatoló hideget.Nehéz most a sorsuk, segítséget kérnek, hogy átvészeljék a telet.
/vadvirágSzakad a hó nagy csomókban,
Veréb mászkál lent a hóban.
Veréb! Elment az eszed?
A hóesés betemet!
Nem is ugrálsz, araszolsz,
Hóesésben vacakolsz.
Nemes Nagy Ágnes
Oldal ajánlása emailben
X