Tavaszi szél vizet áraszt

2011 március 1. | Szerző: kisiren

Március

Tavaszelő, Kikelet hava

Dárdáit már rázza valahol a nap.
Hallod az arany fanfárokat?

Szabó Lőrinc

Téli szellők fújjatok csak
játszatok a hajamon.
Olvassz havat, melengető
márciusi szép napon.

Fagyos folyó megáradjon,
vessen bimbót minden ág,
Szebb a somfa gyenge szirma
mint a szürke jégvirág.

Szécsi Margit

Légy üdvözölve Március!

Mosolygós reggellel köszöntöttél ránk , de sajnos nem meleget hoztál magaddal, továbbra is csak didergünk, fázunk, pedig hogy vártuk már a Kikelet havát bizakodva, hogy meglep bennünket legalább egy csipetnyi langyos idővel, kóstolót adva az igazi tavaszból.

Helyette zord, csípős hideg szél tépi kabátunkat, sálunkat.- Hol maradt a langyos szellő, a meleg, a kikelet?! Hol maradt a Tavasz?! Hozd el Március  a szép tavaszt! Legyen egy kis öröme embernek,állatnak, növénynek, és hozd vissza a vándormadarainkat, mert nagyon vágyódnak már ők is haza, mi pedig a madarak dalára, a fogócskázó gyerekek kacajára.

csiribiri/vadvirág

2011., Kikelet hava, első napja

Csendül a fürge száncsengő, Véget ér az esztendő.

2010 december 31. | Szerző: kisiren

 Az Új Évben

jusson minden napra egy kis fény,

melegség,

csöppnyi öröm,

jókedv,

egészség,

aminek segítségével a hétköznapok gondjai

leküzdhetőek lesznek!

 

               

 

 

Szeretetben, egészségben
legyen részed egész évben.
Légy szerencsés, vidám, boldog,
felejtsd el a bút, és gondot.
Kezdődjön hát egy új élet:
legyen békés, boldog éved!

Mentovics Éva

 

“Teremtve van-e a világ,
Vagy örök idők óta áll?
S fog-e örökké állani,
Vagy egykor semmiségbe száll?

Megírta évmiljók előtt
A sors, mi fog történni majd?
Vagy a történet gálya, mit
A véletlen fuvalma hajt?

Egy-e a lélek és a test?
Honnan jövénk, hová megyünk?
Elalszik-e a sírba’, vagy
Uj lángra lobban életünk?”

Gunnyaszt a bölcs magánosan,
S ezen kérdések lengenek
Virasztó szemei előtt,
Miként rejtelmes szellemek.

Vizsgálja őket gondosan,
Vizsgálja fáradatlanúl,
Vizsgálja hosszu évekig,
S mi haszna benne? mit tanúl?

E szellemeknek arcain
Csak egy vonást sem fejte meg,
Midőn feléje a halál,
A végső szellem, közeleg.

Ki kincset kíván szerzeni
S eltékozolja életét.

Elég, hogy élsz! mi gondod rá:
Mi volt és mi következik?…
Legbölcsebb, sőt csak az a bölcs,
Ki sohasem bölcselkedik.

Petőfi Sándor

Koltó, 1847. október

Évapó

…terelgeti csemetéit. Már a tizenkettedik is beállt a sorba, kicsit még szedelőzködik, aztán szánra ülnek és tovasuhannak a többi testvérével együtt. Már mind a tizenegy várja, hogy aztán végleg elhajtsanak oda, ahol az emlékekben élnek... 

Nem találja

… helyét, nyugtalan.A számadást elkészítette. Tudja, hogy sokan őrzik majd a rossz emlékek között, hiszen sokszor csinált felfordulást, hirtelen zúdította a bajt az emberekre.

Ezért nem vár nagy búcsúztatást, inkább csak lopakodva szeretne felszállni a vonatra, ami tovaröpíti. De sajnos sok-sok nyoma itt marad , még sokáig az emberek lelkében. Nehéz lesz begyógyítani a sebeket, amit a sok vízzel, árral, iszappal, viharral okozott.

A körhinta

…lassít, majd megáll, és mi, utasok leszállunk róla. Eltelt egy év, körbe utaztuk az évet.Jártunk télben, tavaszban/?/, nyárban, őszben, majd ismét télbe érkeztünk. Közben elmúlt felettünk  egy  esztendő.

Az utazás során sok minden ért bennünket:apró örömök, bajok, gondok.Nem volt könnyű az út, amit megtettünk.Rengeteg nem várt akadállyal kellett megküzdenünk.De megérkeztünk. Már ez is nagy dolog, bár igaz, hogy a hinta kezdi hamarosan a forgást, amibe tetszik, nem tetszik  , újra be kell szállnunk.

Az Élet

…pedig folytatja útját tovább. Tulajdonképpen ott, ahol abba se hagyta, hiszen meg nem áll, forog tovább, tovább…

vadvirág

Ez volt a 2010. év, Álom havának  31.,Szilveszter napja

Csodálatos világ…

2010 május 13. | Szerző: kisiren

 Azóta hányszor éltem át...

E templom s iskola között

Futkostam én is egykoron,

S hűtöttem a templom falán

Kigyulladt gyermek-homlokom.

Azóta hányszor éltem át ott

Lelkem zsenge tavasz-korát!

Ne hagyjátok a templomot,

A templomot s az iskolát!

Kicsi fehér templomotokba

Most minden erők tömörülnek.

Kicsi fehér templom-padokba

A holtak is mellétek ülnek.

A nagyapáink, nagyanyáink,

Szemükbe biztatás vagy vád:

Ne hagyjátok a templomot,

A templomot s az iskolát!

Reményik Sándor

Nézzük, – és egybeölelünk vele

Távol hegyet, szelet, napot, Dunát, –

Nézzük, és e látástól elfelejtjük

Életünket, a tört rom-koronát.

Lehet rom, és lehet reménytelen:

Virág nő rajta mégis: friss virág!

Reményik Sándor

Michelangelo mottója:

“Még mindig tanulok.”

Mióta világ a világ, mindig voltak, vannak és lesznek olyan emberek, akik egész életüket tanulással töltötték. No nem szó szerinti értve, de minden újra fogékonyak voltak, érdeklődőek, a gyermeki kíváncsiság elkísérte őket életútjukon.

Ma sincs ez másként. A társadalomban egyre több az éltesebb egyén, de tudásvágyuk továbbra is él, csak nem biztos, hogy azok a dolgok érdeklik olyan intenzíven, mint amelyekkel foglalkoztak több évtizeden át.Látókörük kitágul, sok új, addig nem ismert dolgot fedeznek fel, kalandoznak be más területeket, találnak bennük örömöt, kedvtelést. És ez a jó! Amíg az emberek örülnek dolgoknak, nem kötelességből teszik, maguk örömére fedezik fel. És örökké tanulnak valami újat. Ahogy a nagy zseni is tette.

vadvirág

Ilyen az élet

2010 április 15. | Szerző: kisiren

…  borús, áprilisi napon a verseket hallgatva eltűnődik .Mióta ismerik egymást? Még a régmúltból, amikor egy kellemes helyen laktak, ott ismerkedtek össze. Akkor került át a céghez. Nem messze laktak egymáshoz, szinte naponta átjárt hozzájuk, találkoztak, beszélgettek.Már akkor a versek felé fordult, próbálgatta, ízlelgette őket, néha írt is pár soros miniverseket, amit megmutatott.

Most büszkén szavalja a kedvenceit, no meg egy-két sajátot is.Hallgatja a verseket, közben a tragédiájukra gondol. A társra, aki itt ül, és szinte egyfolytában csöndesen sírdogál. Kegyetlen volt hozzájuk az élet, amikor élet-halál között volt, de végül is megmaradt.Lebénulva. Micsoda kálváriát jártak végig, míg eljutottak idáig, hogy ő is itt ülhet, hallgathatja e verseket.Milyen szelíd, okos, és szép volt. Senkit nem bántott, a  pletyka, rosszindulat messze volt tőle. Mégis ő járta meg.

Befejezésként egy rövid írást olvas fel. Megrendítő. Hallom mély  zokogását, ahogy újra átéli.Milyen igazságtalan ez az élet!Hány gonosz embert kívánunk a pokolba! De az még oda sem kell…

vadvirág