Az ilyen tartós nyári hőséget, mint ez az idei, nehezen viseljük el, ezért aki teheti víz közelébe, vagy hegyek közé utazik, próbál enyhülést keresni.Én a hegyeket választottam…
A Mátrában
Kellemes most ezeken az árnyas, kanyargós, hegyi utakon járni.Meg sem állunk hazánk legmagasabb pontjáig, a Kékestetőig. A csúcson megállva, sokáig gyönyörködöm a táj szépségében, a nyári napsütésben sötétkékre festett hegyekben.Közben azon tűnődöm, hogy milyen relatív fogalom a magasság, mennyire attól függ, mihez viszonyítunk valamit …
Szeretem beszippantani ezt a tiszta, friss, hegyi levegőt, élvezni az avar-föld-gomba illatának keveredését.Megunhatatlan a természet .
Tovább kanyarogva, Mátraházán, a szanatóriumnál sétálgatva keresem a régebbi hangulatot, de nem igazán találom…
Aztán Parádok következnek: Parádsasvár, Parád, Parádfürdő.Egyik szebb, vonzóbb, mint a másik. A szanatóriumot, kocsimúzeumot körbe járva, megszemlélve, sétálgatás közben meg-megállok egy-egy szépen felújított falusi portánál, gyönyörködöm bennük. Tetszenek a sokféle , érdekes ötletek, melyek hangulatosabbá varázsolják őket, no meg a helységet is.
A Bükkben
A siroki várrom mellett elhaladva érkezünk e vidék híres történelmi városához, melyet mindannyian megszerettünk Gárdonyi Géza ismert ifjúsági regényéből, az Egri csillagokból. E város dicső történelmi múltjának méltán állított az író emléket. Már a cím választása is utal az író mérhetetlen szeretetére, melyet a város, és annak hajdani lakói iránt érzett, nagyszerű emléket állítva hősi tetteiknek.
A városban sétálva, mindenütt történelmünk emlékeibe, a múlt egy-egy darabkájába botlunk.Itteni bolyongásaim során képzeletben mindig találkozom Vicuskával, Gergővel, Dobó István, a bátor várvédő ,a városukért önfeláldozó egri nők, és a névtelen hősök alakjával.Mintha itt járnának közöttünk most is…Ki tudja?
Szeretem szűk kis utcáinak hangulatát, de éppúgy élvezem az utcai citerás alkalmi zenéjét is.Sok-sok épület magállásra, megörökítésre csábít, így nem könnyű továbbindulni e szép városból .
De a Bükk varázslatos erdői, annak szépsége, csendje , falvai még sok kincset rejtegetnek az arra utazók számára.Ilyen hely Felsőtárkány, melynek gondos, rendezett utcái, tere, házai igényes lakóit dicsérik.
Sok minden készült itt az egyik legszebb természetes anyagból, mely itt bőven található, fából: hídkorlát, buszváró, szobrok, virágtartók,…Imádom a fából készült szép tárgyakat, melyek ügyes, szorgos kezek munkái.Szeretek bennük gyönyörködni, megsimogatni őket. Mesélnek ezek a tárgyak…
Remek új úton lehet közlekedni Egertől Miskolc felé, érdemes kihasználni. /Csak halkan jegyzem meg, hogy legalább ilyen útnak kellene lenni az országban már mindenütt! Ez ma már alapigény!!De messze vagyunk sajnos még ettől!!/
Az út során még egy-két szép faluban gyönyörködtem, mint pl. Bükkszentkereszt, majd a jó kis kacskaringós, erdei utat élvezve,a bükkfák kellemes árnyékában jutottam egy újabb gyöngyszemhez, Lillafüredhez.
Csodás kis hely, szép emlékekkel, melyek ide gyakran visszacsábítanak.És persze találkozás a nagy költő,József Attila szobrával is…
Idézet az itt írt gyönyörű verséből:
“Itt ülök csillámló sziklafalon. Az ifju nyár könnyű szellője, mint egy kedves vacsora melege, száll. Szoktatom szívemet a csendhez. Nem oly nehéz – idesereglik, ami tovatűnt, a fej lehajlik és lecsüng a kéz.”
/József Attila/
Zemplénben
A vadregényes, szép Zemplénben most Mádon nézelődtem, majd Sátoraljaújhely-Széphalomban, hiszen ez év az édesanyanyelvünknek, a magyar nyelvnek is az éve. Érdemes e hely szellemét is gyakran felidézni, nem elfelejteni, hogy nyelvünket mindannyiunknak használni/helyesen/, őrizni kell, mert az egyik legnagyobb kincs, amit az édesanyánk hagyott ránk.
“Másnyelvű, más embertársam
Szeretni legigazábban Azon tudunk mind, melyet ránk Õ hagyott, az – Édesanyánk.
Nincs még olyan kincs, se műszer, Melyet ember annyi ezer Esztendõn át használt volna: Emberséget igazolva. “
/Horváth István/
írta : vadvirág
/Folyt. következik majd, hiszen e héten a gyönyörű Felvidéken barangolok…/
2009 július 27. | Szerző: kisiren
” Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország …”
Barangolás Észak-Magyarországon
Az ilyen tartós nyári hőséget, mint ez az idei, nehezen viseljük el, ezért aki teheti víz közelébe, vagy hegyek közé utazik, próbál enyhülést keresni.Én a hegyeket választottam…
A Mátrában
Kellemes most ezeken az árnyas, kanyargós, hegyi utakon járni.Meg sem állunk hazánk legmagasabb pontjáig, a Kékestetőig. A csúcson megállva, sokáig gyönyörködöm a táj szépségében, a nyári napsütésben sötétkékre festett hegyekben.Közben azon tűnődöm, hogy milyen relatív fogalom a magasság, mennyire attól függ, mihez viszonyítunk valamit …
Szeretem beszippantani ezt a tiszta, friss, hegyi levegőt, élvezni az avar-föld-gomba illatának keveredését.Megunhatatlan a természet .
Tovább kanyarogva, Mátraházán, a szanatóriumnál sétálgatva keresem a régebbi hangulatot, de nem igazán találom…
Aztán Parádok következnek: Parádsasvár, Parád, Parádfürdő.Egyik szebb, vonzóbb, mint a másik. A szanatóriumot, kocsimúzeumot körbe járva, megszemlélve, sétálgatás közben meg-megállok egy-egy szépen felújított falusi portánál, gyönyörködöm bennük. Tetszenek a sokféle , érdekes ötletek, melyek hangulatosabbá varázsolják őket, no meg a helységet is.
A Bükkben
A siroki várrom mellett elhaladva érkezünk e vidék híres történelmi városához, melyet mindannyian megszerettünk Gárdonyi Géza ismert ifjúsági regényéből, az Egri csillagokból. E város dicső történelmi múltjának méltán állított az író emléket. Már a cím választása is utal az író mérhetetlen szeretetére, melyet a város, és annak hajdani lakói iránt érzett, nagyszerű emléket állítva hősi tetteiknek.
Szeretem szűk kis utcáinak hangulatát, de éppúgy élvezem az utcai citerás alkalmi zenéjét is.Sok-sok épület magállásra, megörökítésre csábít, így nem könnyű továbbindulni e szép városból .
Remek új úton lehet közlekedni Egertől Miskolc felé, érdemes kihasználni. /Csak halkan jegyzem meg, hogy legalább ilyen útnak kellene lenni az országban már mindenütt! Ez ma már alapigény!!De messze vagyunk sajnos még ettől!!/
Az út során még egy-két szép faluban gyönyörködtem, mint pl. Bükkszentkereszt, majd a jó kis kacskaringós, erdei utat élvezve,a bükkfák kellemes árnyékában jutottam egy újabb gyöngyszemhez, Lillafüredhez.
Csodás kis hely, szép emlékekkel, melyek ide gyakran visszacsábítanak.És persze találkozás a nagy költő,József Attila szobrával is…
Idézet az itt írt gyönyörű verséből:
“Itt ülök csillámló sziklafalon.
Az ifju nyár
könnyű szellője, mint egy kedves
vacsora melege, száll.
Szoktatom szívemet a csendhez.
Nem oly nehéz –
idesereglik, ami tovatűnt,
a fej lehajlik és lecsüng
a kéz.”
/József Attila/
Zemplénben
Érdemes e hely szellemét is gyakran felidézni, nem elfelejteni, hogy nyelvünket mindannyiunknak használni/helyesen/, őrizni kell, mert az egyik legnagyobb kincs, amit az édesanyánk hagyott ránk.
“Másnyelvű, más embertársam
Szeretni legigazábban
Azon tudunk mind, melyet ránk
Õ hagyott, az – Édesanyánk.
Melyet ember annyi ezer
Esztendõn át használt volna:
Emberséget igazolva. “
írta : vadvirág
/Folyt. következik majd, hiszen e héten a gyönyörű Felvidéken barangolok…/
Oldal ajánlása emailben
X