Ilyen az élet

2010 szeptember 6. | Szerző: kisiren

 

 

 

 

Ne mondd, hogy “úgy is jó!” Ne mondd…
Ne mondd, hogy “mindegy!” Nem igaz!
Napod ezer parancsot ont,
s ha nem igyekszel, lemaradsz!

“Úgy is” semmi sem sikerül!
Ha minden “mindegy”, célt nem érsz –
csak úgy, ha küzdesz emberül!
Győzni az fog, ki tettre kész…

B.Radó Lili

Az égen a felhő egymást űzi-hajtja.

Suhogva a parton hajlong a sikár.

Csóválja fejét a hegyélen a makkfa:

Hogy oda megint az örömteli nyár!

Gyülemlik a holló, varjú kavarogva.

A cinege fázik a tüskebokorban.

A kerti haraszton zokogja a szél.

Elhervad a rózsa, lehull a levél.

Elhervad a rózsa, lehull a levél!

Ezért születtünk, hát, ez az élti cél?

Csak eddig a pálya, semmi se tovább,

Vagy itten az ember csak öltözik át?

Mi itten az örök: halál-e vagy lét?

Hol itten a kezdet, hol, és van-e vég?

Mi itt a csalódás, hol itten az álom,

Vajh innen-e, avagy túl a határon?

Az égen a felhő egymást űzi-hajtja.

Bujdosni a tarlón indul a katang.

Elnémul az erdő, elszáll a galambja,

Siránkozik a falubéli harang.

Mezőkőn az árnyék, tengereken hab

Múlik, születik, mint mára a holnap.

A szemfödelet rángatja hideg szél:

Elhervad a rózsa, lehull a levél.

Vajda János:

Őszi tájék

/részlet/

vadvirág                                                                                                         

2010. Szent Mihály hava,6. napja                                                                                                                                                              

A szép szavak szerelmese:

2010 június 24. | Szerző: kisiren

 

/Kosztolányi Dezső/

Lecsuklik minden pilla most,
nem is találsz több villamost,
így járok én is itt, gyalog,
köröttem olcsó angyalok.

Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható.

Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt:

egy ködbe olvadt álom és való,

ha hullt a hó az égből, porcukor volt

s a porcukor az abroszon a hó.

vadvirág                                                                                                     

Csodálatos világ…

2010 június 1. | Szerző: kisiren

 

JÚNIUS

Nyárelő- Szent Iván hava – Napisten hava

Június

Nézz csak körül, most dél van és csodát
látsz,
az ég derüs, nincs homlokán redõ,
utak mentén virágzik mind az ákác,
a csermelynek arany taréja nõ
s a fényes levegõbe villogó
jeleket ír egy lustán hõsködõ
gyémántos testü nagy szitakötõ. 

Radnóti Miklós
 

Titok
Mama soha nem nevet ki engem.
Neki elmondom az álmom.
Ő is elmeséli a titkait,
és nem csodálkozik,
hogy csigabiga-háton
az Óperenciáson
túlra jött velem.

Van, amire emlékszik is…

Birtalan Ferenc

vadvirág

2010. Szent Iván hava, 1. napja

Csodálatos világ…

2010 május 31. | Szerző: kisiren

 Szent kor- a gyermekkor.

/Csehov/

Szent e nyelv!

2010 április 23. | Szerző: kisiren

 Édesanyám tanított a szép magyar szóra…

“Szent e nyelv! S több kincsed nincs neked! “

/Füst Milán /

“A szó ékszer,

békés, kékes,

anyanyelvem

édes, ékes.”

/Kiss Dénes/

A legjobb barát…                                                                                    

“A könyvek szárnyat adnak eszemnek és szívemnek.”

/ Hegedűs András /

vadvirág

2010. Szent György hava, 23. napja

2009 április 6. | Szerző: kisiren

 2009.04.06.

Szép idézetek…

A költőre emlékezve…

 

 “Ember vigyázz,

figyeld meg jól világod:

ez volt a múlt,

emez a vad jelen, –

hordozd szívedben,

Éld e rossz világot

és mindig tudd,

hogy mit kell tenned érte

hogy más legyen.”

 

 

“Esti béke, téged köszöntelek,

az úton nehéz napom pora száll,

lassú szívemben ilyenkor lágyan

szendereg  a folyton készülő halál.”

 

 

“Te tünde fény! futó reménység vagy te,

forgó századok ritka éke:

zengő szavakkal s egyre lelkesebben

szóltam hozzád könnyüléptü béke! “

 

/Radnóti MIklós /

 

vadvirág

2008 augusztus 26. | Szerző: kisiren

 Szól a rigó : de jó,

érik a dió,

 millió,

millió!

 

Útra kel a fecske,

jajgat a fürjecske :

pitypalatty,

pitypalatty

nyár, nyár,

itt maradj!

/Csanádi Imre:

Nyármarasztaló /

 

Nyárvégi pillanatok

Tegnap reggel a teraszon kévézva rentgeteg kisfecske gyakorolta a villanydrótok és fenyők körül kerigve a reggeli tornát. Gyönyörködve néztem, hogy ezek a kis frakkos madárkák már milyen ügyesen repülnek, készenállva a hosszú utazásra.

Vallami különleges csemegét találtak a fenyők tetején, mert mindig megérintették azt csőrükkel, majd tovalibbentek. Olyan volt az egész, mintha örömtáncot járnának, hálátadva még az itt tölthető időért.

Tanulásuk, gyakorlásuk a pár nap múlva  iskolába igyekvő kisgyerekeket juttatja eszembe, akik most kezdik majd ízlelgetni az iskolai életet, és ők is ilyen jókedvűen, vidáman csacsogva mennek majd, mint ezek a kis barátaink.

Ugyanakkor valami szomorú érzés tölt el, hogy el  kell válnunk ezektől az aranyos jóbarátoktól. Nemsokáig csicserékelnek már, érzik ezt ők is . Talán ezért is van ez a nagy boldogságuk: Kihasználni minden percet, amíg itthon vannak.

Remélem, még itt találom őket, míg visszajövök, nem mennek el búcsú nélkül.

 

“Jaj, be kár,

jaj, be kár

búcsúzkodik már a nyár,

egy fűszál

tetején

sír egy katicabogár.”

/ Ténagy Sándor . Nyárvég

           részlet /

 

vadvirág

2008 augusztus 13. | Szerző: kisiren

 “Tüzesen süt le a nyári nap sugára

Az ég tetejéről a juhászbojtárra.

Fölösleges dolog sütnie oly nagyon,

A juhásznak úgyis nagy melege vagyon.”

 / Petőfi Sándor:János vitéz /

 

 

“Ég a napmelegtől a kopár szík sarja,

Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta,…

 

Ösztövér kútágas, hórihorgas gémmel

Mélyen néz a kútba, s benne vizet kémlel. “

/Arany János : Toldi /

 

vadvirág

2008 június 23. | Szerző: kisiren

VAKÁCIÓ

Mit kívánjak a nyárra?

Homokvárhoz: kupacot,

Horgászoknak: kukacot,

hegymászóknak: nagy hegyet,

hűs fagyihoz: friss jeget,

folyópartra: fát nagyot,

vakációt – száz napot!

   Horváh Imre 

 

vadvirág

2008 június 7. | Szerző: kisiren

 Nyugvó nap fényét

őrzi az ablak.

Kisleány olvas

háttal a napnak.

 

Leckét betűzget,

szókat tagolgat:

a betűk szóvá

összefonódnak.

 

Szavakból mese

szövődik lassan,

kisleány olvas

arany ablakban.

  /Károlyi Amy: Arany ablak /

 

Betűt vetni megtanultam,

Itt, ott kemény harcot vívtam,

Sorai közt botladoztam,

De az úton nem lankadtam.

 

Ismerkedtem í-vel, ó-val,

Barátkoztam a hangzókkal,

A meséket elmondókkal,

Ki tudja, hány furcsa szóval.

 

vadvirág