Tegnap Juli összealálkozott egy volt középiskolás osztálytársával, aki felidézett benne régmúlt eseményeket, amit Juli már régen elfeledett. Azóta újra meg újra előbújik benne ez a történet, nem hagyja nyugodni. Hogy is volt az? -töpreng el Juli.
Harmadikos gimnazisták voltak. A negyedikesek szalagavatóján adtak műsort, majd azután a tantermükben még sokáig beszélgettek osztályfőnökükkel, aki maga is fiatal volt, azévben nősült. Jó kapcsolatban volt tanítványaival, azok szerették, mert mindenkinek segíteni akart, az osztályáért mindent megtett. Beszélgettek iskoláról, tanárokról, jövőről, sokmindenről.
Majd odament Juliékhoz, és finoman megkérdezte Julitól, hogy mik a tervei, nem gondolt-e még férjhezmenésre. Aztán elmesélte a lányoknak, hogy egyik tanáruk elmegy egyetemre tanítani, de ha Juli hozzámenne feleségül, akkor az érttségi után feleségül venné.A hír hallatán a lányok, de különöse Juli, megdöbbentek, aztán az osztály fele bíztatta, másik fele lebeszélte az ajánlatról./ Természetesen volt olyan is közöttük, aki rögtön vállalkozott volna a szerepre. /
Akkoriban gyakori volt, hogy a tanárok tanítványaik közül választanak társat maguknak. Juli azonban ilyenre soha nem gondolt, hogy hasonló vele is megeshet. A tanárt szerették, jókapcsolatban voltak vele, a tanított tárgyat is szívesen tanulták. Szünetekben gyakran odament hozzájuk, beszélgettek, érdekelte minden,- de ez is gyakori jelenség volt akkoriban.
Szép ajánlat volt, de mivel Julinak még nem volt ilyen terve, elcsendesült a dolog. Ugyan az osztályfőnök még egyszer-kétszer szóba hozta, de látta, hogy értelmetlen, nem erőltette azt.Majd a tanár elment, és ez az esmény is feledésbe merült. Juli is elfelejtette.
Most azonba, ahogy a volt osztálytársa felszínre hozta benne a történteket,visszaidézve az esményeket, rájött, hogy életének ez is egy szép darabkája.Része az egésznek, tehát e “cserépdarabkát” nem dobja ki, őrzi továbbra is a többi kellemes emlék között, ott, ahol eddig is lapult, lelki fiókjainak egyikében…
2008 január 24. | Szerző: kisiren
“Jöttem én a semmiből,
Nem várt rám a Kék Öböl,
Porszem volt az életem,
Egyszerű és színtelen.”
/ S. Nagy István /
Cserépdarabkák
Tegnap Juli összealálkozott egy volt középiskolás osztálytársával, aki felidézett benne régmúlt eseményeket, amit Juli már régen elfeledett. Azóta újra meg újra előbújik benne ez a történet, nem hagyja nyugodni. Hogy is volt az? -töpreng el Juli.
Harmadikos gimnazisták voltak. A negyedikesek szalagavatóján adtak műsort, majd azután a tantermükben még sokáig beszélgettek osztályfőnökükkel, aki maga is fiatal volt, azévben nősült. Jó kapcsolatban volt tanítványaival, azok szerették, mert mindenkinek segíteni akart, az osztályáért mindent megtett. Beszélgettek iskoláról, tanárokról, jövőről, sokmindenről.
Majd odament Juliékhoz, és finoman megkérdezte Julitól, hogy mik a tervei, nem gondolt-e még férjhezmenésre. Aztán elmesélte a lányoknak, hogy egyik tanáruk elmegy egyetemre tanítani, de ha Juli hozzámenne feleségül, akkor az érttségi után feleségül venné.A hír hallatán a lányok, de különöse Juli, megdöbbentek, aztán az osztály fele bíztatta, másik fele lebeszélte az ajánlatról./ Természetesen volt olyan is közöttük, aki rögtön vállalkozott volna a szerepre. /
Akkoriban gyakori volt, hogy a tanárok tanítványaik közül választanak társat maguknak. Juli azonban ilyenre soha nem gondolt, hogy hasonló vele is megeshet. A tanárt szerették, jókapcsolatban voltak vele, a tanított tárgyat is szívesen tanulták. Szünetekben gyakran odament hozzájuk, beszélgettek, érdekelte minden,- de ez is gyakori jelenség volt akkoriban.
Szép ajánlat volt, de mivel Julinak még nem volt ilyen terve, elcsendesült a dolog. Ugyan az osztályfőnök még egyszer-kétszer szóba hozta, de látta, hogy értelmetlen, nem erőltette azt.Majd a tanár elment, és ez az esmény is feledésbe merült. Juli is elfelejtette.
Most azonba, ahogy a volt osztálytársa felszínre hozta benne a történteket,visszaidézve az esményeket, rájött, hogy életének ez is egy szép darabkája.Része az egésznek, tehát e “cserépdarabkát” nem dobja ki, őrzi továbbra is a többi kellemes emlék között, ott, ahol eddig is lapult, lelki fiókjainak egyikében…
Oldal ajánlása emailben
X