2009 augusztus 7. | Szerző: kisiren

09.08.07.

Diák marad az ember…

 

Ah vége, vége! Vagy ki tudja?
Diák marad az ember, amíg él,
Leckéjét a sírig tanulja:
Nehezebbet folyvást a réginél!”
(Reviczky Gyula)

 

 

 

Meglepetés…

 Tegnapelőtt kedves látogatóim voltak, majd tegnap is összefutottam velük egy gitárkoncerten.

Még a kezdés előtt ismét odajött hozzám egyikük, és arra kért, üljek neki modellt, szeretne lerajzolni.(Művésznek tanul, ráadásul festőnek is , és zongoristának is.Mindig nagyon ügyes keze volt, kitűnt alkotásaival társai közül.De tulajdonképpen rá mondhatni, hogy mindenből ügyes volt.)

A kérésen kicsit mosolyogtam, de azért igent mondtam neki.Kíváncsi leszek az eredményre.

Eddig kétszer volt hasonló az életemben. Egyszer egy  festő nagybácsi rajzolt le, aztán egyik  hallgatóm beszélt rá, hogy megörökít, de ő fényképről dolgozott, a tablókép volt a minta számára.

Csuda aranyos, ragaszkodó gyerek ez a G., holnap délután az ő fellépésére megyek, zongorázni fog, a lelkemre kötötte többször is, hogy okvetlenül menjek el.

Nagyon melegszívű, ragaszkodó gyerek. Biztosan kellemes lesz a játékát hallgatni…

 

              

 

vadvirág

2009 július 22. | Szerző: kisiren

 

Tüzesen süt le a nyári nap sugára
Az ég tetejéről a juhászbojtárra.
Fölösleges dolog sütnie oly nagyon,
A juhásznak úgyis nagy melege vagyon.

/Petőfi Sándor:János vitéz /

Forró asszonyság

 

A nap lángolva, lobogva tűz.

Minden élőlény szenved e hőségtől.

De Nyár asszonya parázsló,

lángvörös ruhájában csak illegeti, billegeti magát,

ontja ránk perzselő sugarait.

A növények szomorúan hajtják meg fejüket a hatalmasság előtt,

az emberek állatok árnyékba bújnak,

menekülnek előle.

Ő csak kacag,

nevet,

büszkén mondogatva:

– Én vagyok a Július,

a Nyár legmelegebb hónapja.

Most én uralkodom fölöttetek…

írta: vadvirág