2009 július 23. | Szerző:

 Forróság…



 


Ég a napmelegtől a kopár szík sarja,
Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta;
Nincs egy árva fűszál a tors közt kelőben,
Nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben.

 


/Arany János: Toldi /



 


 


                      


 “Két dolgot adjon az ember gyerekeinek útravalóul:


gyökereket és szárnyakat. “






A hintaágyban…                                                                                   


                                                                                           


Milyen furcsa ez a napsütés! Ahogy a cseresznyefák ágai összefonódnak felettem,szinte szorosan egymásba kapaszkodnak, hogy árnyékában megpihenve, gyönyörködhessek a nyári égbolt tündérkékjében…


Sehol egy kósza felhő.Mind felfalta a nyári asszonyság mohó étvágyával.


A hintaágyban olvasva, kíváncsi szemek figyelnek jobbról is, balról is, sőt egyik bátrabb példányuk még rám is száll, közelebbről megnézve az olvasnivalót.Ilyen melegben nekik sincs kedvük most dalolni, inkább az őszibarackokat, meggyet csemegéznek rigóbarátaim…


Hiába.Ez a hőség már mindenkinek sok!


 De a hintaágyban nagyon kellemes….



írta: vadvirág 

Legutóbbi hozzászólások

Kategória

Blogkövetés

Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.

Az adatkezelés további részleteiről itt olvashatsz: Felhasználási feltételek és Egyedi adatkezelési tájékoztató

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!