2011 augusztus 6. | Szerző: kisiren

AUGUSZTUS

Nyárutó-Kisasszony hava

Lassan ballagnak Nyárutó napjai. Még általában jókedvűek, mosolygósak, sokszor fülig ér a szájuk, de valaki már elkezdte kurtítani, harapdálni őket, jelezve: Múlóban a nyár!

A gólyák is gyakran kiállnak fészkük szélére, mintha kémlelnék a messzi utat, ahol nemsokára elrepülnek egy messzi, távoli országba.A fiatalok nehezen értik meg, miért kell nekik itt hagyni szülőhazájukat, de nincs mit tenniük, menni kell az idősebb, tapasztaltabb szülők után.

vadvirág

 Megőröltem a búzámat,
lisztje, mint a hó,
Örült neki a ház népe,
kivált nagyanyó.

Sütött is az új búzából
olyan kenyeret,
illatára odagyűltek
mind a gyerekek.

Azóta is azt kívánom:
legyen a világ
olyan, mint a búza közt
a kék búzavirág.

 Nyárutó

      Langyos a Küküllő;
      vize mint a vászon,
      egy nagy szövőszéken
      fordul át a gáton.

      lenn a gát alatt az
      ezüst zubogóban
      fürdik az arany nap,
      most van lenyugvóban.

      S még lennebb növekvő
      árnyukkal a fűzfák
      a lassuló folyót
      át meg átalússzák.

      Ott egy kislegény is
      prüszkölő lovával --
      úsztat a Küküllőn
      ő is át meg átal.

      Maradna még a nap,
      de nőnek az árnyak;
      kár, hogy nemsokára
      vége lesz a nyárnak.

Kányádi Sándor

vadvirág                                                 
2011-08-06                                                

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet: