2011 augusztus 14. | Szerző: kisiren

Amikor a sötétséget felváltja a napfény,

az éjszaka elbúcsúzik,

átadja helyét a nappalnak…

Az est becsuk s egy fényes kéz kinyit,
mikor a nap felhőtlen égre hág.
Becézem kelyhed érző bolyhait,
s tűnődve kérdem: Lélek vagy, virág?

Áprily Lajos

vadvirág                                                                                                     

Kisasszony hava, 14. napja                                                                              

Ilyen az élet

2011 július 25. | Szerző: kisiren

  Olvasgatok, sétálok, eltűnődöm
az életen, mely szép és változó,
hullámok jönnek, mennek, elsimulnak,
így hömpölyög a nagy és mély folyó.

Várnai Zseni

A parton állva, kicsit bizonytalanul, nézem a folyót, mely itt mindent tisztára mos, amott hordalékát rakja le.Egyik pillanatban szelíd , a másikban mérgesen fodrozza fel vizét, majd ismét elcsitul, mintha mi sem történt volna, hömpölyögve cammog tovább, megállás nélkül.Épít, rombol, örökké mozgásban van.

vadvirág

Hinta-palinta

2011 július 23. | Szerző: kisiren

Ilyen az élet

2011 június 19. | Szerző: kisiren

 Nézem

…a hömpölygő folyót, mely sodor magában megszámlálhatatlan vízcseppet, egymásba fogódzva, kapaszkodva. Aztán sodorja magával a hordalékokat, melyek a hosszú úton belekerültek.Majd lerakja őket valahol.

Így viszi az ember is magában a pillanatok sok-sok eseményét,emlékét, melyből sokat lerak, elfelejt útközben, de vannak, olyanok, amelyek végigkísérik.

Nagyon találóan fogalmazta meg Wass Albert:

“Az élet olyan, mint a víz: csak folyik, egyre folyik, soha nem áll meg egy pillanatra sem, hanem magával ragad mindent, ami beleesik, magával ragadja valahová, amit az ember úgy hív, hogy “örökkévalóság”. A percek, órák, napok, évek, álmok, megvalósítások, kudarcok és emlékek… minden, amiből az ember élete és szíve és lelke felépül… csak viszi, és soha nem hoz vissza semmit.”