Az írás gyakran nehéz dolog, de az ember néha úgy érzi, hogy elvarázsolták. Mindig biztos voltam benne, hogy a történetek a saját életüket élik, és hogy a világ legfontosabb dolgai közé tartoznak.
A most iskolapadba beülő kis elsősök lassan elkezdenek barátkozni, ismerkedni a betűk , számok bűvös világával.Vannak közöttük, akik már önszorgalomból megismerkedtek velük, esetleg egy-két gyerek olvasni is tud, de legtöbbjük számára most kezdődik igazán a nagy csata! Úgy megtanulni írni-olvasni, hogy az végig kísérje őket egész életükön keresztül. Nem kis feladat ez számukra. hiszen az olvasás-írás által lesznek képesek arra, hogy szakmát tanuljanak és az életben megállják helyüket. A pedagógusok feladata az anyanyelv szép, pontos megismertetése, az olvasás megszerettetése,/ igaz, hogy ebben a családnak is nagy szerep van/,a helyesírás szabályainak begyakoroltatása, a kommunikációs képesség , a gondolkodás fejlesztése, fantáziájuk megmozgatása, kellő motivációval az érdeklődésük felkeltése irántuk. Mindez nagyon bonyolult feladat.Ehhez a későbbiekben szükséges még az önművelés is, hiszen mindannyian rákényszerülünk egész életünkben a tanulásra.A sikeres tanulás egyik alapfeltétele pedig a gyors, pontos olvasás, írás, amikor nem, vagy csak keveset kell foglalkoznunk ezek technikájával. A befektetett munka gyümölcse megtérül, mert nagy boldogság az, amikor az esti mesét már a gyerek maga is el tudja olvasni, vagy gondolatait szóban és írásban is közölni tudja.
Egy feltoluló könnyét az emlékezésnek kényszerülök elmorzsolni írás közben szememben, s ajkam halk áldást rebeg a visszahozhatatlan elmúlt órák s mestereink: a tanítók felé!
A megszerzett “kincs” szellemi gazdagságot jelent mindannyiunk számára, mert van-e kellemesebb, mint egy szép vers, egy érdekes, izgalmas könyv, amit mások írtak, de általuk üzentet közvetítenek a számomra is. Sokszor elnézem a könyvek sokaságát üzletben, könyvtárban. Mennyi jó gondolat, szórakoztató történet van leírva bennük. Ilyenkor mindig sajnálom azokat a régi könyveket, melyek elpusztulnak, mert nincs lehetőség a megmentésükre. Mennyi érdekes gondolat semmisül így meg!
Ilyen az élet
2010 szeptember 16. | Szerző: kisiren
A most iskolapadba beülő kis elsősök lassan elkezdenek barátkozni, ismerkedni a betűk , számok bűvös világával.Vannak közöttük, akik már önszorgalomból megismerkedtek velük, esetleg egy-két gyerek olvasni is tud, de legtöbbjük számára most kezdődik igazán a nagy csata! Úgy megtanulni írni-olvasni, hogy az végig kísérje őket egész életükön keresztül.
Nem kis feladat ez számukra. hiszen az olvasás-írás által lesznek képesek arra, hogy szakmát tanuljanak és az életben megállják helyüket.
A pedagógusok feladata az anyanyelv szép, pontos megismertetése, az olvasás megszerettetése,/ igaz, hogy ebben a családnak is nagy szerep van/,a helyesírás szabályainak begyakoroltatása, a kommunikációs képesség , a gondolkodás fejlesztése, fantáziájuk megmozgatása, kellő motivációval az érdeklődésük felkeltése irántuk.
Mindez nagyon bonyolult feladat.Ehhez a későbbiekben szükséges még az önművelés is, hiszen mindannyian rákényszerülünk egész életünkben a tanulásra.A sikeres tanulás egyik alapfeltétele pedig a gyors, pontos olvasás, írás, amikor nem, vagy csak keveset kell foglalkoznunk ezek technikájával.
A befektetett munka gyümölcse megtérül, mert nagy boldogság az, amikor az esti mesét már a gyerek maga is el tudja olvasni, vagy gondolatait szóban és írásban is közölni tudja.
A megszerzett “kincs” szellemi gazdagságot jelent mindannyiunk számára, mert van-e kellemesebb, mint egy szép vers, egy érdekes, izgalmas könyv, amit mások írtak, de általuk üzentet közvetítenek a számomra is.
Sokszor elnézem a könyvek sokaságát üzletben, könyvtárban. Mennyi jó gondolat, szórakoztató történet van leírva bennük. Ilyenkor mindig sajnálom azokat a régi könyveket, melyek elpusztulnak, mert nincs lehetőség a megmentésükre. Mennyi érdekes gondolat semmisül így meg!
vadvirág
Oldal ajánlása emailben
X