Ilyen az élet
2011 január 31. | Szerző: kisiren
A szülőföld szálai örök összekötők a tájjal és a földdel,
amiből az ember lett,
és amivé lesz,
és nem szakadhatnak el soha.
Fekete István
vadvirág
Száncsengő csing-ling-lingTél öblén halkan ring
2011 január 27. | Szerző: kisiren
Weöres Sándor vadvirág
2011 január 25. | Szerző: kisiren
A vers, a vers csak egy patak,
S én vele egy patak vagyok,
Fölöttem csillag tündököl,
Alattam örvény kavarog.
Egy más patakba valahol
Harsogva beleszakadok.
Reményik Sándor
vadvirág
A szép szavak szerelmese
2011 január 21. | Szerző: kisiren
Küzd a sugár a hamvazó sötéttel,
fönn a tetőn sok vén kémény pöfékel,
a hósík messze selymesen ragyog.
Beszélget a kályhánál a család,
a téli alkony nesztelen leszállott.
Mint áldozásra készülő leányok,
csipkés ruhába állanak a fák.
Kosztolányi Dezső
vadvirág
Száncsengő csing-ling-ling
2011 január 20. | Szerző: kisiren
Megül a csend a fán
a lomb közepén.
Alig súrolja
egy-két madár.
Az árny, az éj
beléje vágva áll.
A lomb közepén
megül a csend a fán.
Weöres Sándor
vadvirág
Ilyen az élet
2011 január 15. | Szerző: kisiren
Tudod,
mikor megkönnyezek valamit,
ami szép volt,
megvigasztal a gondolat,
hogy lakozik bennem egy csoda,
ami nem hagy el,
amit nem vehet el tőlem
sem az irigység
sem a rosszindulat,
Kányádi Sándor
vadvirág
Száncsengő csing-ling-lingTél öblén halkan ring
2011 január 5. | Szerző: kisiren
Ó ne vidd el
két szemeddel
a napsugarat!
Ne menj, várj még,
mert e tájék
sötétben marad.
Ág nem himbál,
fecske nem száll,
béres nem arat.
Ó ne vidd el
két szemeddel
a napsugarat!
Weöres Sándor
vadvirág
Tél szele hóval, faggyal jő…
2011 január 3. | Szerző: kisiren
Csíp a dér, fagy az ér,
csupasz ég feketéll,
pihenő cinegék
szeme még feketébb,
s a nyitott kapunál
didereg január.
Szilágyi Domokos
vadvirág
Tél szele hóval, faggyal jő…
2010 december 9. | Szerző: kisiren
Micsoda különös teremtések voltak azok a néma mozdulatlan óriások, s az életnek micsoda ereje volt mindegyikben! És micsoda végtelennek tetsző sokaság! Áhitatos félelem nehezedett rám, hogy alattok jártam. Éreztem, hogy ez már nem az ember világa, hanem a fáké. A fák itt az urak! Az Isten a völgyet nekik teremtette. S hogy szél kerekedett, megmozdultak az óriások és beszéltek egymással méltóságos komor morajlással, rejtelmes, ismeretlen nyelven, amit az ember soha meg nem érthet.
Gárdonyi Géza
vadvirág
A szeretet az élet
2011 február 8. | Szerző: kisiren
A gyermekeket különösen szeressétek,
mert ők is ártatlanok,
akár az angyalok,
és mintegy útmutatásul élnek,
hogy megtisztuljon a szívünk.
Jaj annak, aki megbántja a gyermekeket!
(Dosztojevszkij)
vadvirág
Oldal ajánlása emailben
X