2011 november 6. | Szerző: kisiren
Ősz húrja zsong,
jajong, busong
a tájra,
s ont monoton
bút konokon,
és fájón.
/ P. Verlaine /
vadvirág
2011 november 3. | Szerző: kisiren
Ez már…
Ez már az ősz. Borzongva kél a nap.
Közeleg a rozsdaszínű áradat.
Zelk Zoltán
vadvirág
2011 október 31. | Szerző: kisiren
Csak élni…
Csak élni, élni emberek!
Időnk oly gyorsan el pereg,
egy perc csupán az élet…
de ez a perc lehet csodás
teremtő munka, alkotás
amely megőriz téged.
Várnai Zseni
vadvirág
2011 október 31. | Szerző: kisiren
Csodálkozom…
|
Csodálkozom, csodálkozom, hogy élek!
Azt sem tudom, miből, meddig, hogyan?! Akár a mag, amely egy sziklacsúcson gyökeret ver s kövek közt megfogan. A szél a gyönge magvat elsodorja, de erős az élet és megtapad… Csodálatos az élet és hogy élek s hogy én is adtam életmagvakat! Várnai Zseni vadvirág
2011-10-31. |
||
Iskola, iskola…
2011 október 23. | Szerző: kisiren
szabadságod. Úgy szavalnak,
úgy énekelnek, hogy a jövő
mezítláb köztük nyargalászik.
Hervay Gizella
vadvirág
Virág a végtelenben
2011 október 19. | Szerző: kisiren
Virág a végtelenben –
Szirom-szemedben csillag-utak.
Virágillattal árasztja el a föld
a lebegő világokat.
A végtelenben egy virág
az élet súlyos illatát
hordja világok végtelen,
illattalan, élettelen
sorában, sorsa illanó,
s halálában is fogható.
A végtelenben egy virág
felfogják-e illatát?
Illata: ének,
sugárzó ember-élet.
Hervay Gizella
vadvirág
Őszbe csavarodott a természet feje…
2011 október 18. | Szerző: kisiren
Tán erre, tán arra… tán a kőkeresztre,
Mely egy kis domb alján földbe volt eresztve?
Sem erre, sem arra: Toldit, az öreget
Nézte, hogyan térdel a sír dombja megett.
Nincsen már hajának egy fekete szála,
Öveig lenyúlik szép ezüst szakálla,
Szép fehér szakálla, melyet, amig térdel,
Kebelére kulcsol összefont kezével.
5
Imádkozik ottan csendesen és mélán,
Néha egy könny csillog szeme alsó héján,
Néha, de csak ritkán, megmoccan az ajka,
Ám egy hang, mi nem sok, annyi sincsen rajta.
Feje felett átment a zimankós élet,
Tele most hideg, de csendes tiszta tél lett,
Három éve már, hogy nem az udvart lesi,
Hanem a megígért jobb hazát keresi.
Arany János
vadvirág
Őszbe csavarodott a természet feje…
2011 október 16. | Szerző: kisiren
Aranypénzét a megrohant,
riadó bükk jajgatva szórja.
A csapkodott, habos patak
piros levelek úsztatója.
Áprily Lajos
vadvirág
2011., Magvető hava, 16.napja
Nézd csak a tájat, de szépen õszül.
2011 október 10. | Szerző: kisiren
Halld a hulló lomb sohajját,
Bús és mégis oly szelíd,
Nézd a napfény ragyogását,
Bágyadt, mégis melegít.
Gyulai Pál
vadvirág
2011 november 19. | Szerző: kisiren
Szent Erzsébet- napja
Tél elejét szabja…
Pitt-patt,
csitt-csend, a fákon,
az ágon,
az egész világon,
csitt-csend, most hajlik,
pitt-patt, most mozdul,
ütődik,
hívja csengetőit,
csenget és kovácsol,
ág-bog hull a fáról:
kis üvegcsonkok,
tűhegyes fogak,
a ritkás levegőben
fölvillámlanak;
szél zúg, zeng, most,
szél fönn, lenn, most;
síneken utazik,
fejszefogba ütközik,
forgács lesz belőle:
ej-ha!
/ Horgas Béla /
vadvirág
Oldal ajánlása emailben
X