2012 február 5. | Szerző: kisiren
Dérporos hajával dermed a tél…
Gyökerétől legfőbb sudaráig
A szegény, szedett fa reszket, fázik,
És hiába vár a kis madárra, –
Az tovább száll, boldogabb tanyára,
S melyet oly hőn esdekelve kére,
Hasztalan vár bájos énekére:
Száraz ágán, búsabban nevénél,
Dérporos hajával dermed a tél…
Vörösmarty Mihály
vadvirág
2012 január 21. | Szerző: kisiren
Kellett a dér, a tél, a hóvihar,…
E levelet a hegytetőn találtam,
Hóban feküdt, az erdőhöz közel,
Fákról hullt gyémántporral beszitáltan.
Míg zöld volt, írni rá nem lehetett.
De hogy megbarnult, megkeményedett:
Az írás felcsillámlik rajta,
S tűnődvén, lelkem elsóhajtja:
Kellett a dér, a tél, a hóvihar,
S a zúzmara, a zord fényű palást,
Hogy egy Kéz azt írhassa ránk, amit akar
Hoztam neked virágot baráti szeretettel.
A szép szavak szerelmese
2012 január 20. | Szerző: kisiren
…fénybe, ködbe, kéjbe, könnybe,...
Az ősz néni – hangja vékony –
ókuláréval köt és fon,
s hogyha bekerül akárki,
kész a lakzi, kártyapárti.
Mindenütt jómód, középszer,
víg pazarlás józan ésszel.
Otthonosság – kedves és szép –
fürge készség, friss egészség:
ez a kincsük őnekik.
És a dalt is szeretik.
Kedvük vídor, lelkük éber
s néha este tétován
zeng föl a kis zongorán
áradozva, sírva Weber.
Félre zord gond, ásitó bú,
a fehér fák közt a hó fú,
fázva zúg a téli kert,
zúzmarás nyomor diderg.
A közelbe s mégis messze,
a folyón túl zajba veszve,
fénybe, ködbe, kéjbe, könnybe,
küzdve, nyögve és hörögve
villámtűzbe kél az est.
Rongyselyembe kárhozottan
hadd vergődjön, sírjon ottan
háborogva, zúgva Pest.
Kosztolányi Dezső
vadvirág
2012 január 19. | Szerző: kisiren
Az ember csak azt ismeri…
– Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít
– mondta a róka.
– Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek.
Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőktől.
De mivel barátkereskedők nem léteznek, azért az embereknek nincsenek barátaik.
Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem.
– Jó, jó, de hogyan? – kérdezte a kis herceg
– Sok-sok türelem kell hozzá – felelte a róka.
Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben.
Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit.
A beszéd csak félreértések forrása lehet.
De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz…
A.Saint de Exupery: A kis herceg
Mostan ott benn szép az élet a szobában.
2012 január 18. | Szerző: kisiren
Hova lett a tarka szivárvány az égről?
Hova lett a tarka virág a mezőkről?
Hol van a patakzaj, hol van a madárdal,
S minden éke, kincse a tavasznak s nyárnak?
Odavan mind! csak az emlékezet által
Idéztetnek föl, mint halvány síri árnyak.
Egyebet nem látni hónál és fellegnél;
Koldussá lett a föld, kirabolta a tél.
Petőfi Sándor
vadvirág
mások írták…
2012 január 18. | Szerző: kisiren
A könyvre adott pénz látszólag eldobott pénz. Mint a vetőmag.
Gárdonyi Géza
vadvirág
2012 január 17. | Szerző: kisiren
Boldog idők emléke…
Amott hátul pedig a kemence körűl
Az apró-cseprőség zúgva-zsibongva űl,
Egy egész kis halom kisebb-nagyobb gyermek
Kártyából tornyokat csinál… épít, rombol…
Űzi pillangóit a boldog jelennek,
Tennapot felejtett, holnapra nem gondol. –
Lám, ki hinné, mennyi fér el egy kis helyen:
Itt van egy szobában mult, jövő és jelen!
Petőfi Sándor
vadvirág
A csönd halkan dalol
2012 január 16. | Szerző: kisiren
A fák.
Száz és ezer, fölebb-fölebb, alább,
semmit se tudva állanak,
fejem fölött, fejem alatt,
mint bűvös, ifjú csemeték,
mint agg, szakállas remeték
mindig kimérten, ridegen,
sok idegen, sok idegen.
A fák.
Kosztolányi Dezső
vadvirág
2012 február 8. | Szerző: kisiren
Hósuba van mindenen…
Hósuba van mindenen,
mint a fázó emberen.
Mint a csőszön zord időn,
kicsi házon, háztetőn,
suba van a temetőn.
Subás házban emberek.
Padkán cica szendereg.
A sarokban kapanyél.
Nagyanyóka most mesél:
“Jaj, gyerekek, itt a tél!
Itt a tél, s lám itt a a hó;
habfehér, mint a cipó.
S nézzetek csak ide, hej,
olyan habos, mint a tej,
mit az Örzse néni fej.”
A kemence sustorog.
Hallgassuk meg, mit morog!
“Én mindenkit szeretek;
adok egy kis meleget,
jertek körém, gyerekek!”
Gazdag Erzsi
A kemence parazsa a zord, téli hidegben milyen jó meleget tudott árasztani. Varázsa átmelegítette a fázós testet, lelket.Milyen jó volt körbe ülni, gyermeki áhitattal hallgatni a felnőttek meséit…Hát még, ha a kemence meleg, ropogós cipóval ajándékozta meg a hallgatóságot, melyhez frissen fejt , habos tej volt a kísérő…Az volt ám gyereknek a jóvilág téli estéken.
vadvirág
Oldal ajánlása emailben
X