1.Tegnap nagyvárosban jártam, de ott nem volt kedvem vásárolni, így most itthon pótolom. /Hajnalban felébredtem, és átgondoltam, mi az, amit feltétlenül vinni kell, mert csak lényeges dolog jöhet számításba./ Közben betértem egy jó kis butikba, ahol vettem akaratomon kívül két édes ruhát, teljesen új, és fizettem érte 850 forintot. Mondtam is az ismerősömnek, hogy nem érdemes a varrógépet elővenni. /Valamikor varrogattam magamnak mindenfélét, bár tanulni soha nem tanultam, de volt egy kis hajlamom hozzá./
Mindkettőnek nagyon kellemes az anyaga, a szabása, szóval nagyon kedvemre valók. Utazáshoz picire összehajthatók – ezt külön szeretem.
2.Ezután mentem az élelmiszer boltba, amikor váratlanul valaki a nyakamba ugrott.Volt kis tanítványom, Zsazsa volt az, akinek roppant megörültem, mert a nyáron nem találkoztunk.
Mint mindig, most is különleges volt a frizurája, a ruhája, Tele ékszerrel, csecsebecsével, ez mind hozzátartozik.Sokat nőtt, már felsőt kezd, igazi hölgy. Ezt a hajlamát nagyon kedveltem, mi is ilyenek voltunk kislányként.
Csak szorította a derekamat, ölelt, pedig már nem most váltunk el.De ő jól tudja, hogy nagyon kedveltem őket. Szemei, szavai simogattak, bennem pedig előjött az akkori Zs.
Nagy teherbírású, minden iránt fogékony gyerek volt. Jó népi-, szalontáncos, kiváló sportoló, jó bábos,… szóval olyan igazi nyüzsgő kislány. Remekül szavalt, kicsit a matekból mardt le néha, arra már kevesebb idő jutott. Aztán párszor gyakoroltam vele külön délután, és remekül behozta, élvonalba került abból is. Mint jó küzdő sportoló, nagy volt benne az akarat. Nagyon örültem a sikerének.
Ezek a találkozások, annak boldog percei, a csillogó szemek, az őszinte ragaszkodások szépítik meg a szürke hétköznapokat…
3.Lassan pakolgatni kellene, összerakni dolgokat, de ezt már kezdem nemszeretni. Pedig sok szép dolog csábít, és reménykedem, hogy az idő is kegyes lesz, mert a meleg miatt mostanában már februárban lekötöm az utat.
Nem szeretem a meleget, pedig nyolc éve majdnem elmentem Floridába dolgozni, attól is az ottani időjárás riasztott el, no és a honvágy. Nemsokáig bírom ki a kis kuckóm nélkül, engem csábít , mint gyerekkoromban, az otthon melege, illata…
2008 augusztus 28. | Szerző: kisiren
Életem morzsái
1.Tegnap nagyvárosban jártam, de ott nem volt kedvem vásárolni, így most itthon pótolom. /Hajnalban felébredtem, és átgondoltam, mi az, amit feltétlenül vinni kell, mert csak lényeges dolog jöhet számításba./ Közben betértem egy jó kis butikba, ahol vettem akaratomon kívül két édes ruhát, teljesen új, és fizettem érte 850 forintot. Mondtam is az ismerősömnek, hogy nem érdemes a varrógépet elővenni. /Valamikor varrogattam magamnak mindenfélét, bár tanulni soha nem tanultam, de volt egy kis hajlamom hozzá./
Mindkettőnek nagyon kellemes az anyaga, a szabása, szóval nagyon kedvemre valók. Utazáshoz picire összehajthatók – ezt külön szeretem.
2.Ezután mentem az élelmiszer boltba, amikor váratlanul valaki a nyakamba ugrott.Volt kis tanítványom, Zsazsa volt az, akinek roppant megörültem, mert a nyáron nem találkoztunk.
Mint mindig, most is különleges volt a frizurája, a ruhája, Tele ékszerrel, csecsebecsével, ez mind hozzátartozik.Sokat nőtt, már felsőt kezd, igazi hölgy. Ezt a hajlamát nagyon kedveltem, mi is ilyenek voltunk kislányként.
Csak szorította a derekamat, ölelt, pedig már nem most váltunk el.De ő jól tudja, hogy nagyon kedveltem őket. Szemei, szavai simogattak, bennem pedig előjött az akkori Zs.
Nagy teherbírású, minden iránt fogékony gyerek volt. Jó népi-, szalontáncos, kiváló sportoló, jó bábos,… szóval olyan igazi nyüzsgő kislány. Remekül szavalt, kicsit a matekból mardt le néha, arra már kevesebb idő jutott. Aztán párszor gyakoroltam vele külön délután, és remekül behozta, élvonalba került abból is. Mint jó küzdő sportoló, nagy volt benne az akarat. Nagyon örültem a sikerének.
Ezek a találkozások, annak boldog percei, a csillogó szemek, az őszinte ragaszkodások szépítik meg a szürke hétköznapokat…
3.Lassan pakolgatni kellene, összerakni dolgokat, de ezt már kezdem nemszeretni. Pedig sok szép dolog csábít, és reménykedem, hogy az idő is kegyes lesz, mert a meleg miatt mostanában már februárban lekötöm az utat.
Nem szeretem a meleget, pedig nyolc éve majdnem elmentem Floridába dolgozni, attól is az ottani időjárás riasztott el, no és a honvágy. Nemsokáig bírom ki a kis kuckóm nélkül, engem csábít , mint gyerekkoromban, az otthon melege, illata…
vadvirág
Oldal ajánlása emailben
X