2009 október 11. | Szerző: kisiren
Párizsban járt…
Ady Endre:
Párizsban járt az ősz
Párizsba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.
Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.
Elért az ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az úton
Tréfás falevelek.
Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párizsból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt, s hogy itt járt,
én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.
Párizsban járt az ősz
Párizsba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.
Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.
Elért az ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az úton
Tréfás falevelek.
Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párizsból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt, s hogy itt járt,
én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.
Beköszöntött...
Tegnap előtt még hogy nevetett, fülig ért a szája, vidáman mosolygott ránk, színes pompájával, szépségével kápráztatott el bennünket, aztán tegnap már nem volt valami vidám a kedve, bár egyet-egyet még nevetett felénk búcsúzóul, majd eltűnt a szemünk elől, ma reggelre már csak hűlt helyét találtuk.
Az őt követő vendég kicsit pityeregve, szomorkásan kopogtatott be hozzánk, nem szívesen fogadtuk, de nincs mit tenni, az ő ideje is eljött. Sokunk számára nemszeretem vendég, így hellyel sem kínáltuk, hátha megsértődik, és kicsit majd visszahúzódik ez a ködös, borongós, savanyú hangulatú őszidő…
Az őt követő vendég kicsit pityeregve, szomorkásan kopogtatott be hozzánk, nem szívesen fogadtuk, de nincs mit tenni, az ő ideje is eljött. Sokunk számára nemszeretem vendég, így hellyel sem kínáltuk, hátha megsértődik, és kicsit majd visszahúzódik ez a ködös, borongós, savanyú hangulatú őszidő…
írta:vadvirág
Tarbay Ede: Őszanyó
Kontyos kendős ősz-anyó
Söpröget a kertben,
Vörös arany falevél
Ripeg-ropog zörren,
Reggel-este ruhát mos,
Csupa gőz az erdő,
Mosókonyha a világ,
A völgy mosóteknő.
vadvirág
2009 december 30. | Szerző: kisiren
Közeledik...
Szilveszter éje 1847-ben
/részlet/
Haldoklik ő, már csak néhány halk
Szívdobbanás van hátra,
S az örök éj borúl e szemre,
Mely boldogságunk hajnalfényét látta…
Fonjunk áldásból líliomfüzért,
Megkoszorúzni haldokló fejét.
4
Az esztendőnek a halála
Oly ünnepélyes egy halál!
Ilyenkor minden jobb halandó
Elzárkozik, magába száll,
S nem hogy barátnak, hanem még az
Ellenségnek is megbocsát,
És ez valóban nagyszerű, szép;
De én is így tegyek-e hát?
Házak boldog urai.
És kivánunk, és ohajtunk
Újnál újabb esztendőt,
Szerencsével rakodottat,
Nem is egyet, sem kettőt,
Hanem igen, igen sokat,
Annyit, mint a kis világ,
Mennyi csillag van az égen,
Régi fákon mennyi ág.
De talán az sok is volna;
Semmiből sem jó a sok;
Éljetek míg kedvetek tart,
Éljen úri házatok,
/Vörösmarty Mihály /
Új év Istene, tarts meg
Magamnak
S tarts meg mindenkit
A réginek,
Ha lehet:
Boldog új évet kivánok.
/Ady Endre /
Nagy László: –
ADJON AZ ISTEN
Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra
hevernem,
kérdésre választ
õ küldjön,
hogy hitem széjjel
ne düljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetõk helyett
életet —
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon ugyis, ha
nem kérem.
Távozóban
Elmerengve ül a kályha mellett, figyeli a tűz játékát. Közben eltűnődik magában, felidézve az elmúlt év eseményeit. Számot vet, mit csinált jól, mit rontott el, bár tudja, hogy sok baj okozója nem ő volt, mert a természet űzött vele gyakran durva tréfát.
Így visszatekintve, mégis mennyi boldog percre emlékszik szívesen, amit jó volt megélni. Mellette persze ott vannak a gondok, bajok, melyek egyre sokasodnak, ahogy a világban is egyre több lesz a kuszaság. Pedig mennyi tehetséges embert megismert, akik együtt sokat tehetnének a bajok orvoslásán tudásukkal, tapasztalatukkal. Hová lesz ez a tehetség?! Helyette van a sok középszerű, telhetetlen , pénzsóvár, akiknek semmi sem drága, még a jövő sem.
Eh! Kár itt minden szó. Lassan szedelőzködik, csomagol. Nem sok mindent visz már magával, hiszen ideje hamarosan lejár.Tizenkét gyermekét felnevelte. Mind aranyos volt a számára. Az utolsó, álom hava vele együtt távozik, hogy átadják helyüket egy fiatalabb, energikus, új évnek, a jövőnek, melyet új reményekkel várnak a Föld lakói.
Tétován feláll, kémleli az utat, merre induljon majd , hiszen egyre gyengébb, ereje fogytán.Pedig de szeretne még maradni! De nem lehet. Át kell adni a helyét…Halkan lépkedve közeledik 2010…Belőle pedig emlék, múlt lesz.
írta: vadvirág
2009. Álom hava, 30. napja
Oldal ajánlása emailben
X