2009 augusztus 2. | Szerző: kisiren

 Pirkadás…

 

 

Az éj szürke sálja szakadozik, foszlik, és az apró résekben előbújik egy halvány fénysugár. Aztán még egy, majd sok-sok ezer fénytestvér követi. Ébredezik a nap, álmos szemeit nyitogatja.Egyre világosabb lesz.

A virágokon, fűszálakon, fák, bokrok levelein megcsillannak a harmatcseppek, melyeket az Éjtündér szétszórt kosárkájából. Ahogy a fény megsimogatja őket, csodálatosan ragyognak, tündökönek, mint megannyi csillogó üveggyöngy.Majd a fény melegének hatására egyszer csak eltűnnek. Volt, nincs…Ennyi volt az életük.

A természetes szépséges, apró csodái ők…a harmatcseppek.

 

írta: vadvirág

2009 január 18. | Szerző: kisiren

                                 

Jó reggelt!

Egy finom kávéval…

Mesél a múlt…

 

Kedvelem a régi, finom porcelán csészéket,

valami különleges bájuk van.

Tetszenek  mintáik,

kecses alakjuk,

sokáig el tudok gyönyörködni bennük,

de még inkább eltűnődöm a múltjukon:

– Kié lehetett,

erős vagy gyengébb kávét ittak belőle,

mit tudna mesélni a régi időkről…?

Számomra ez mind izgató,

fölöttébb érdekes…

Emlékszem…

Gyerekkoromban közel laktunk egy kastélyhoz,

mely romos állapotban volt sokáig,

nekünk remek játszótér.

Állandóan kincseket kerestünk…

Aztán,

ha találtunk valami porcelándarabkát,

rögtön beindult a fantáziánk,

gyönyörködtünk benne,

mennyi mindent kitaláltunk hozzá.

Igazi kincset azonban sose találtunk…

írta: vadvirág