Csodálatos világ…

2010 június 13. | Szerző: kisiren

 

                                   

 

 

Pipacskeringő

Ebben a szaharai hőségben, szélben útszéli pipacsok integetnek mindenfelé, ahogy lángoló szoknyácskáikat lebbenti a szél, hajladoznak jobbra, balra, mint akik jól begyakorolták a tánc mozdulatait.

Milyen bájos mezei virágok! A természet elvetette a magokat, gondoskodott nevelésükről,fejlődésükről, most pedig pompázva hirdetik az élet szépségét.Sokszor elnézem törékeny, gyenge, hosszú szárukat, ahogy a szélben hajladoznak, mégsem törnek el. Beljebb az egész rét tele van velük, ahogy a levegő mozgatja őket , belekapaszkodnak hol egy fehér margarétába, hol egy kék búzavirágba, és együtt táncolnak, ahogy a szél, vagy egy-egy madárka dalol nekik.

                             

Nagyon szép ilyenkor a mező! Színes, tarka forgatagukat nézve minden más szépség eltörpül mellettük Olyan a rét, mint egy hatalmas csokor, amit jó volna megölelni. Hiszen az életük oly rövid, múlékony…De ők ezzel mit sem törődnek, nem aggódnak, csak mosolyogva táncolnak, táncolnak…Jókedvet sugározva.

vadvirág

2010 február 9. | Szerző: kisiren

997.

   Térdig érő hótakaró alatt szundít a kert. Mindenütt hó és  csönd honol. A fák is mozdulatlanul, égre meredve, némán állnak.Ezt a nagy csöndet egyszer csak vidám, csivitelő csapat hangja veri fel.

– Ki cipő, kis cipő!-cseng a hangjuk a kedves cinegéknek, ahogy a meggyfára szállnak, majd csemegézni kezdenek.

Látja ezt az öreg rigópapa, aki a bokor rügyeit csipegeti. Fázósan még jobban összehúzza magán fekete tollkabátját, majd legyintve mondja:

-Nem adja meg magát oly könnyen télfi! Fázunk mi még egy ideig! Majd csipeget tovább.

A cinkék azonban rá se hederítenek, vidáman csipognak tovább.

Vajon nekik súgott valamit a fülükbe a természet? Ők már tudják a titkot?

vadvirág

2010. Jégbontó hava