A szép szavak szerelmese:

2010 június 22. | Szerző: kisiren

 

De fönn, barátom, ott fönn a derűs ég,
valami tiszta, fényes nagyszerűség,
reszketve és szilárdul, mint a hűség.
Az égbolt,
egészen úgy, mint hajdanába rég volt,
mint az anyám paplanja, az a kék folt,
mint a vízfesték, mely irkámra szétfolyt,
s a csillagok
lélekző lelke csöndesen ragyog…

Kosztolányi Dezső

Kulcs                                                                                                              

Hazaérni.A kulcs szerepe.Házhoz. Lélekhez. Mindenhez.Megpihenni.Otthon.Megtalálni a szellem és lélek házát is. Kitakarítani.Fiókokban rendet rakni. Legyen helye az új élményeknek is.

Tánc a szélben                                                                                                  

Kinézek az ablakon. A fenyők földig hajolnak a szélben, mintha valami nagy uraság előtt hajlonganának. Még a nem létező kalapjukat is megemelik.Milyen bűnt követtek el, hogy így kell hajbókolniuk?! Vagy csak táncolnak, ahogy a szél fütyül nekik? Hiába. A szél uralkodik fölöttük, és ők úgy ropják a csárdást, keringőt, ahogy az zenél nekik.

Visszatértek…                                                                                                 

Tegnap, ahogy kimentem a teraszra, mindenütt szemét fogadott. Rögtön láttam, hogy valaki itt nagy munkában volt, míg nem takarítottam az elmúlt napokban.Nézem a rigófészket, duplájára nőtt. Hiszen ez jó jel!! Lesz új lakó!

Aztán ma reggel látom, velem szemben áll a terasz korlátján rigópapa, mellette oldalt  rigómama. Még ilyet! Elhozta bemutatni az új lakást!Rigópapa téblából, biztatja Rebekát, nézze meg! Az fölrebben, , kicsit rendezkedik, majd jelzi, hogy tetszik neki, aztán leszáll hozzá. Együtt elrepülnek,  kis idő múlva visszatérnek.Rebeka beszáll, csinosítgatja még az új lakást, Robi pedig figyeli minden rezdülését. Csuda aranyosak! Tehát ismét van lakója a fészeknek! Már nem üres.

Hogy ez a Robi milyen okos!Emlékszik a kicsik kipottyanására, hogy ne ismétlődjön, no meg ne lássak úgy be hozzájuk, duplájára emelte a fészek  oldalát.Ravasz egy kópé!

vadvirág

2010.szent Iván hava, 22.napja

Tavaszi szél vizet áraszt…

2010 március 23. | Szerző: kisiren

 

És örök törvény és áldott vigasz,

Hogy győz az élet, duzzad és dagad.

Juhász Gyula

Hajnali szerenád                                                                                      

-Mi ez a lárma kora hajnalban, amitől nem lehet aludni? Hát persze, Pityu, a kedves feketerigó kelti párját, vidám “jó reggelt” kívánva neki. Ha tudná, hogy  még milyen álmos vagyok! De ő nincs tekintettel senkire, itt az ideje, mennie kell dolgára. Előtte azonban még nótázik egy kicsit asszonyának.Micsoda kedves hízelgése ez az udvarlási ceremóniának.

Nekem meg a fülembe cseng még a szombati koncert, ahol a száztagú zenekar játszott fergeteges muzsikát, és természetesen a Pacsirtá-ban  életre kelt a lány- és fiúmadár kedveskedő játéka is.

Közben Pityu elcsendesedett, elindult munkába, majd jön délben , újra vidám fütty kíséretében, feszítve a szép , fekete vőlegényi ruhában, mint a többi fiúmadár ilyenkor tavasszal, az udvarlások idején.

De már felébredtek a gerlék, verebek is.Éled, hangosodik a természet…

vadvirág

2010 február 10. | Szerző: kisiren

 998.

 

 

 

“Fény vagy te is, lobogj hát!
Melegíts és égess!
Hinned kell, hogy a világ
Teveled is ékes.”
(Tóth Árpád)

Télutó                                                                              

Mennyivel szebb a világ, ha e hideg télutón napsütésre ébredünk, mely sugaraival meglágyítja  a morcos telet, napközben olvad a kásás hó, sírnak az ereszek, csöpögve dobolja a tamtamot az olvadó jégcsap. Lassan, lassan vékonyodik a hótakaró.

“Egy csepp

két csepp…”-kopogja az eresz.

Aztán a ragyogó napsütésben megjelenik egy mókás, vidám kis kórus, mely dalával ébresztgeti a fákat, bokrokat, bennünket pedig kellemesen szórakoztat.Még a nap is mosolyog rájuk, sugaraival simogatja őket, mert máris szebb a világ általuk.

Mi pedig nem gondolunk a télre, hóra, csak bennük,és  a dalukban gyönyörködünk.Szép ez a télvégi  világ is…

vadvirág

2010. Jégbontó hava

2010 január 29. | Szerző: kisiren

 Csodálkozom...

                      

Csodálkozom, csodálkozom, hogy élek!
Azt sem tudom, miből, meddig, hogyan?!
Akár a mag, amely egy sziklacsúcson
gyökeret ver s kövek közt megfogan.
A szél a gyönge magvat elsodorja,
de erős az élet és megtapad…
Csodálatos az élet és hogy élek
s hogy én is adtam életmagvakat!

Várnai Zseni : Csodálatos– részlet

Fiókba zárt emlékek

Ma az egyik fiókban kerestem valamit, és amíg megtaláltam, egy csomó dolgot kézbe vettem, beleolvastam.Teljesen belefeledkeztem, mert csak azt éreztem, hogy ezek az emlékek, átélt események száz kézzel kapaszkodnak belém, kérve, hogy idézzem fel őket újra.Szememre vetették, hogy ritkán látogatom meg őket.Ez így van. Csak akkor megyek hozzájuk, ha szükségem van valamelyikükre.

Elmerengtem egy-egy dolognál, hiszen nem is oly rég történtek, mégis milyen távolinak tűnnek! Nagyon tudnak hízelegni, lelket simogatni…

Korai vendégek                                                                                           

A december végi enyhe időjárás felébresztette őket mély álmukból.Elkezdtek sürögni-forogni, készülődni, hiába mondta nekik a több virághagyma, hogy aludjanak még, korai ez a kibújás, de ők nem hallgattak rájuk.

Kidugták fejüket, körbenéztek, tetszett nekik a csalogató napfény, ahogy simogatja őket, és gyorsan nőni kezdtek.Leveleket hajtottak, majd megjelentek bimbócskáik is a szár végeken.

Aztán egy reggelre Télúrfi fújt egy nagyot, dermesztő hideggel elárasztott mindent, ők pedig szinte megfagytak.Azóta lehajtott fejjel, szomorúan lapulnak a bokor tövében, jobb napokra várva.

Ma ismét hótakaró borította be őket, így legalább nem vacognak annyira.

Lenn a mélyben mondogatják hagymatársaik: – Nem jött még el az idő, hogy a tél első virágai kinyíljanak! Várni kell arra még!

vadvirág