Hol ringott bölcsőd: palotában, Vagy kis kunyhóban, sose kérdem, Itt vagy ott, egy az valójában, Ez nem szégyen, az meg nem érdem. Más, amit kérdek tőled, gyermek, Nézz a szemembe s úgy felelj meg: Van-e szívedben szeretet? Köztünk barátság így lehet.
Igaz szívvel ha tudsz szeretni, Jöhetsz velem kéz-kézbe térve, Csöpp szeretetért én tengernyi Szeretetet adok cserébe. Nincs gyűlölség, ahol én járok, Be van temetve minden árok, Mely embert s embert valaha Egymástól elválaszt vala.
Ahol én járok, gazdag ember Nincs, ámde szegényt sem találtok; Kedve és tudás kit hova rendel, Ott dolgozik, s nem hallasz átkot. Erős a gyengét gyámolítja, Senki a másét nem áhítja: Kinek munkán a tenyere, Mindég puha a kenyere.
Ahol én járok, teste, lelke Tiszta öregnek s ifjú népnek; Nagy és kicsiny versenyre kelve Munkára minden jónak s szépnek. Gyűlölség szennyét kisöpörvén, Szeretet itt a legfőbb törvény: Egyetlen lánc, mely megmaradt – – Nyomán egy csöpp vér sem fakadt.
Szeretet lánca! Kössed egybe Szívét nagyoknak s gyermekeknek! Gyűlölség! Légy úgy eltemetve, Hírét se halljuk létednek! Ez országnak minden lakója Egymást szeresse, védje, ójja: Naggyá ország csak így lehet – – – Csudát művel a Szeretet.
Se emlék, se varázslat…
Eddig úgy ült a szívemen a sok, rejtett harag, mint alma magházában a sok négerbarna mag, és tudtam, hogy egy angyal kísér, kezében kard van, mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, a bajban.
nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem sem emlék sem varázslat, – baljós a menny felettem; ha megpillantasz, barátom, fordulj el és legyints. Hol azelőtt az angyal állt a karddal, – talán most senki nincs.
/ Radnóti Miklós :Se emlék ,se varázslat-részlet /
Megjöttek
Hát visszatértek.Természetesen párban. Már kora reggel csendben megérkeztek , majd csemegézni kezdtek.Kíváncsian meg-megálltak, figyeltek szokásuk szerint, majd ide-oda röpködve, újra járták az orgonabokrot,le-föl kapkodva fekete sapkás fejüket. Jó volt nézni őket, ahogy díszes ruhájukban feszítettek, a szürke ágak között pompáztak sárga mellénykéjükben. Egyszer csak megszólalt egyikőjük: -Kis cipőt! Kis cipőt!- követelte, mert okos kis állat, tudja, hogy nemsokára zimankósabb lesz majd az idő, bizony fázni fog apró kis lábacskája. Majd segítünk rajtuk, hogy meg ne fagyjanak, éhen ne pusztuljanak, hiszen kedves kis lényükkel elbájolnak mindenkit: kicsiket és nagyokat egyaránt.
2009 november 21. | Szerző: kisiren
Ahol én járok…
Dal a szeretetről
Hol ringott bölcsőd: palotában,
Vagy kis kunyhóban, sose kérdem,
Itt vagy ott, egy az valójában,
Ez nem szégyen, az meg nem érdem.
Más, amit kérdek tőled, gyermek,
Nézz a szemembe s úgy felelj meg:
Van-e szívedben szeretet?
Köztünk barátság így lehet.
Igaz szívvel ha tudsz szeretni,
Jöhetsz velem kéz-kézbe térve,
Csöpp szeretetért én tengernyi
Szeretetet adok cserébe.
Nincs gyűlölség, ahol én járok,
Be van temetve minden árok,
Mely embert s embert valaha
Egymástól elválaszt vala.
Ahol én járok, gazdag ember
Nincs, ámde szegényt sem találtok;
Kedve és tudás kit hova rendel,
Ott dolgozik, s nem hallasz átkot.
Erős a gyengét gyámolítja,
Senki a másét nem áhítja:
Kinek munkán a tenyere,
Mindég puha a kenyere.
Ahol én járok, teste, lelke
Tiszta öregnek s ifjú népnek;
Nagy és kicsiny versenyre kelve
Munkára minden jónak s szépnek.
Gyűlölség szennyét kisöpörvén,
Szeretet itt a legfőbb törvény:
Egyetlen lánc, mely megmaradt – –
Nyomán egy csöpp vér sem fakadt.
Szeretet lánca! Kössed egybe
Szívét nagyoknak s gyermekeknek!
Gyűlölség! Légy úgy eltemetve,
Hírét se halljuk létednek!
Ez országnak minden lakója
Egymást szeresse, védje, ójja:
Naggyá ország csak így lehet – –
– Csudát művel a Szeretet.
Se emlék, se varázslat…
mint alma magházában a sok négerbarna mag,
és tudtam, hogy egy angyal kísér, kezében kard van,
mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, a bajban.
nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem
sem emlék sem varázslat, – baljós a menny felettem;
ha megpillantasz, barátom, fordulj el és legyints.
Hol azelőtt az angyal állt a karddal, –
talán most senki nincs.
/ Radnóti Miklós :Se emlék ,se varázslat-részlet /
Hát visszatértek.Természetesen párban. Már kora reggel csendben megérkeztek , majd csemegézni kezdtek.Kíváncsian meg-megálltak, figyeltek szokásuk szerint, majd ide-oda röpködve, újra járták az orgonabokrot,le-föl kapkodva fekete sapkás fejüket.
Jó volt nézni őket, ahogy díszes ruhájukban feszítettek, a szürke ágak között pompáztak sárga mellénykéjükben.
Egyszer csak megszólalt egyikőjük: -Kis cipőt! Kis cipőt!- követelte, mert okos kis állat, tudja, hogy nemsokára zimankósabb lesz majd az idő, bizony fázni fog apró kis lábacskája.
Majd segítünk rajtuk, hogy meg ne fagyjanak, éhen ne pusztuljanak, hiszen kedves kis lényükkel elbájolnak mindenkit: kicsiket és nagyokat egyaránt.
vadvirág
Oldal ajánlása emailben
X