Érik a, hajlik a búzakalász
2011 július 16. | Szerző: kisiren
Búza, búza, búza,
de szép tábla búza…
Nézem az aranyló búzaföldeket. Mennyi kincset őriznek! Mennyi élet lakozik benne,melyek ősapáink óta a fennmaradáshoz, a mindennapi kenyérhez elengedhetetlenek.
A magvető embert dicséri, aki elvetette, dédelgette, hogy fejlődjön, beérjen. Most pedig learatják. Sokat segített neki a Természet.
Amerre a szem ellát, aranysárga búzatáblák, fejüket kíváncsian nyújtogató napraforgók, zöld rétek , kukoricák váltakoznak.Nincs szebb ettől.A termőföld ékességei. Általuk lesz szép a föld. Mely meghálálja a sok törődést, gondoskodást.
vadvirág
2011 július 1. | Szerző: kisiren
Nyár van, nyár!
Röpke lepke száll virágra, zümmög száz bogár...
Háromkor kezdik a csevegést, nem lehet tőlük aludni, mert be nem áll a szájuk, csak csevegnek, csevegnek, mesélik álmukat, és persze az előttük álló feladatokat is megbeszélik, de ezt olyan hangosan, harsogva, hogy a fenyőfa összes lakója hallja, no meg mások is. Aztán mire hajnal hasad, ébred a nap, már elcsendesedtek, mintha nem is volna lakója a tűlevelűnek. Huss!, mindenki elröppent, ki erre, ki arra.
Később a kertben találkozom reggel egy-két fészeklakóval , amikor azt figyelem, hogyan búcsúzik Szent Iván hava, hogyan köszönt ránk Szent Jakab hava.
A fűben mindenütt csillogó cseppek jelzik, hogy Nyárelő tegnap este bizony könnyeket hullajtott a búcsúzáskor, annak maradványai csillognak most a fűben szétgurulva , de jön már Áldás hava, és gyorsan felszárítja tikkasztó leheletével.
Hát elszökött Nyárelő is a testvérei után, vajon Nyárhava milyen meglepetéseket tartogat számunkra? Majd kiderül, hogy tényleg áldást hozott-e a tarsolyában, mint a neve is mutatja.
A fülemben a nyár muzsikál:
napsugárban úszik minden száll az illatár.
Nyár van nyár, röpke lepke száll virágra
zümmög száz bogár.
vadvirág
2011-07-01
2011 június 27. | Szerző: kisiren
Nem elég…
Egy nagy-nagy álom kell!
Nem elég megérezni
de felismerni kell!
Nem elég sejteni,
Hogy milyen kor jön el;
Jövõnket? tudni kell!
Járható útja kell!
Nem elég útra kelni,
Az úton menni kell
Egyedül is! Elsõnek,
Elöl indulni el!
Nem elég elindulni,
de mást is hívni kell!
S csak az hívjon magával,
Aki vezetni mer!
Váci Mihály
gondolatainkat semmi korlát nem zabolázhatja meg, szabadon szárnyalhatnak a végtelenben, semmi nem állíthatja meg azokat …
vadvirág
2011-06-27
2011 június 26. | Szerző: kisiren
Június volt...
Június volt s ujjongtunk, nincs tovább,
Most gyertek szabad mellű örömök
S pusztuljatok bilincses iskolák.
De elcsitult a jókedv-förgeteg
S helyére ült a döbbent némaság:
Köröttünk már az Élet csörtetett.
Óh, ifjui, szent megjózanodás,
Komoly, nagy fény, hős férfiú-szerep,
Emléketek ma is milyen csodás.
Hős harc az Élet és megélni szép,
Ha hozzáedzik tüzes szív-kohók
Ifjú vitézlők lengeteg szivét.
Ha élet zengi be az iskolát,
Az élet is derűs iskola lesz.
S szent frigyüket így folytatják tovább.
Én iskolám, köszönöm most neked,
Hogy az eljött élet-csaták között
Volt mindig hozzám víg üzeneted.
Tápláltad tovább bennem az erőt,
Szeretni az embert és küzdeni
S hűn állni meg Isten s ember előtt.
Bár zord a harc, megéri a világ,
Ha az ember az marad, ami volt:
Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.
Ady Endre
Jó annak, aki meleg szívvel gondol vissza egykori iskolájára,tanáraira, mert az ott szerzett ismeretek, emberi szó hozzásegítették a felnőtté váláshoz, felkészítették az életre, utat, irányt mutattak a későbbiekben.Becsületre, kitartásra nevelték, melyek segítették a további célok megvalósításában.
De legfőképpen azoknak jár a köszönet, akik lehetővé tették a tanulást, arra ösztönözve, hogy a tudás mindig hatalom, mozgató erő, mely további ismeretekre sarkall, inspirál.Megértették vele,hogy az életben célok kellenek, melyeket meg kell valósítani, az akadályokat le kell küzdeni. Kitartással, akarattal,szorgalommal.
Így volt ez mindig, s így is lesz.
vadvirág
2011-06-26
Csodálatos világ…
2011 június 18. | Szerző: kisiren
– Egyáltalán nem vagyok olyan náthás… Virág vagyok: jót fog tenni az éjszaka hűs levegője.
– De az állatok…
– Két-három hernyót el kell tűrnöm, ha meg akarom ismerni a pillangókat. Állítólag olyan szépek. Meg aztán ki más látogatna meg? Mert ami téged illet, te messze leszel. A vadállatoktól pedig egy csöppet sem félek. Nekem is vannak karmaim.
És ártatlanul megmutatta a négy tövisét.
– Ne ácsorogj itt ilyen ügyefogyottan – tette hozzá. – Idegesítő… Elhatároztad, hogy elmégy. Hát menj.
Nem akarta, hogy a kis herceg sírni lássa. Kevély virág volt.”
(Antoine de Saint-Exupery: A kis herceg – részlet)
Nézem az én rózsáimat, melyek pár napja még pompáztak, büszkén illegették magukat a rózsafán, messziről odacsalogatva a méheket, darazsakat, lepkéket.Hol vannak ma már? Itt-ott árválkodik még egy-egy hervadó szirom. Aztán erőteljesen belefúj trombitájába a júniusi forró szél, és azokat is letépi, elsodorja messzire.
Hova lett a szépséges színük, messzire áradó illatuk, bársonyos tapintásuk, büszke ragyogásuk? Elszállt mind a szélben.
De nyílnak, pompáznak újabb virágok helyettük, melyek közül most a legszebbek a fehér margaréták.Időben érkeztek, Margit napra kinyíltak, frissítve, változatosabbá téve a kert színeit. Nagy fejükkel most ők integetnek felém, üzenve:
-Mi is kedvesek vagyunk! Jöttünk köszönteni a kert lakóit.- Majd mosolyogva lejtik táncukat a szélben. egyenes, büszke tartással hirdetik a természet apró, de nemes változásait.
Gyorsan virítanak ki, majd hervadnak el a nyár ezerféle virágai. Rövid az életük. Tudják, érzik, ezért is szeretnének minden pillanatot kihasználni , színes életükből minél többet megmutatni.
vadvirág
2011., Nyár hava, 18. napja
A zene varázsa
2011 június 12. | Szerző: kisiren
“A szimfónia legyen olyan, mint a világ, mindent öleljen át.”
Míg teszek-veszek, jövök-megyek,
hallgatom a fiatalember muzsikáját,
ahogy játszik a harmonikán, közben pedig egy más világba röpít,
ami szép, ami nagyon kellemes,
ahol csak a zene van, ritmus,
mert a muzsikája gyógyír,
hangulatot javít,
aki hallja megérti,
nem kell hozzá nyelvismeret,
áramlik mindenen keresztül,
mindenkiből más és más érzéseket vált ki,
…”kifejezi a kifejezhetetlent.”
vadvirág
Mondd, szereted az állatokat?
2011 május 31. | Szerző: kisiren
“Gólya, gólya hosszú láb,
hol kezdődik a világ?”
A falu közepén, a villanyoszlop tetejére erősített szekérkerékre építették fészküket.Jó emberek lakják e falut, ahol a lakók szeretetben élnek az állatokkal.
A gólyacsalád e jóságot úgy viszonozza, hogy a falu lakói előtt végzik csendben mindennapi teendőiket, onnan fentről figyelik a kíváncsi emberek jövés-menését.
E forró, utolsó májusi napon éppen együtt a család. A két fiókát megetették, most az ebédutáni takarítás történik, amikor veszélyre lesznek figyelmesek. Három idegen gólya közelít fészkükhöz, majd keringenek fölöttük.Veszélyes a helyzet, amikor gólyamama hatalmas szárnyaival nagyokat csapdos a levegőbe, majd dühös kelepeléssel adja tudtukra, hogy nincs itt semmi keresnivalójuk.
A jövevények odébb húznak, majd kis idő múlva újra visszatérnek . Nehezen veszik tudomásul, hogy ez itt nem az ő helyük. Gólyamama anyai ösztöne elriasztotta végül is őket.Az emberek lentről figyelve az eseményeket fellégeznek, örömmel látva, hogy kedvenceiknek nem lett semmi bajuk.
vadvirág
Hadd ringatózzam a tavasz zenén
2011 május 8. | Szerző: kisiren
Ebben a fázós,
…didergő időben jólesik a reggeli kávézás közben rápillantani az asztalon lévő virágokra. A tálkában kedd óta pompázó piros tripla virágú muskátlikra, melyek ma is éppúgy pompáznak, mint az első napon, a most is friss, üde hófehér gyöngyvirágokra.
Mindkettő könnyed eleganciával , szépséges kisugárzásával, illatával kedveskedik az asztal mellett ülőnek.
Míg a finom kávé illatával, ízével, zamatával ébreszt, élénkít, frissít, addig a virágok békés kisugárzásukkal nyugtatnak.Így lesz belőlük kellemes, reggeli hangulat,nyugtató energia, mely asztalnál marasztaló…
Közben kitekintve, látom, hogy a hatalmas orgonafürtöket az éjjeli eső cseppjei lehajtották, bánatosan tekintenek lefelé, olykor megrázza a szél, és hullajtják hideg könnyeiket.
Mögöttük a szembeni hegyek rendületlenül “pipálnak”, fújják hideg füstjüket.
Nekem meg eszembe juttatják M. bácsit, akit gyerekkoromban oly sokszor elnéztem, ahogy a kispadon ülve pipázott, gyönyörű faragott pipáiból eregette a dohány füstjét.De gyönyörűen megmunkált pipák voltak! Azóta is kedvelem a pipakiállításokat…
De erről eszembe jut a hajdani, otthoni pipadohányvágás szertartása is, amikor édesapám körül sertepertélve figyeltem a mozdulatokat, ahogy a gondosan felcsavart dohányból elveszi a kellő mennyiséget, majd az előkészített speciális, csak erre használt szerszámokkal felaprítja, finom apró dohánnyá vágva zacskóba rakja, majd sodorja belőle az illatos cigarettát, közben dalolgatott, tanultam tőle a dalokat, vagy éppen mesélt valamit, amire megkértem. De szerettem ezeket a ceremóniákat… Meg a finom dohány illatát.
Most is hallom a dalt, bár rég elszállt, hol van már!
“Csere bogár, sárga cserebogár”
vadvirág
Ilyen az élet
2011 május 5. | Szerző: kisiren
” Attól a naptól kezdve nem olvasást ,
írást és matematikát tanított.
Elkezdte a gyerekeket
“tanítani.”
Szinte naponta olvasok olyan híreket, hogy itt is, ott is iskolát adnak el .
Az egyik hírre különösen felkaptam a fejem, amikor azt olvasom egy “nagy” intézmény vezetője szájából, aki fenntartója az iskolának, hogy az új tulajdonos majd “értéket közvetít”.!?Uram, atyám! Ismeri ez az ember a “beosztottjai ” munkáját?!Vette a fáradtságot, beült egy órára is megnézni, hogy mi mindent csinál egy pedagógus a kisgyerekekkel, hogy megalapozza a tudásukat?Persze ő nem ilyen problémákkal áll szemben nap, mint nap.
Megint eszembe jutott az öngyilkos tanítónő, akiről Bródy Sándor mintázta a főszereplőt.Hány buta, pöffeszkedő úrhatnámnak kellett volna meghajolnia, hogy Ő, az okos, művelt EMBER talpon maradjon?
vadvirág
2011 augusztus 7. | Szerző: kisiren
Reggeli edzés
A párás, borús, meleg szinte csábítja a fecskéket vadászatra, hiszen ilyenkor a levegő tele van számukra finom csemegével, ahogy vitorláznak köröttem, siklanak a levegőben, közben kapkodják szájukkal a finomabbnál finomabb reggeli falatkákat.
Ez már az ifjú nemzedék. Fecskeszülők kiparancsolták őket, hiszen erősödniük kell, edzeni, hogy a hosszú úton bírják a nehézségeket.
Köröket írva siklanak a levegőben, bátran, biztosan uralják már a kiképző terepet.Remek a hangulat, vidáman csicserékelnek, huncutkodnak egymással, velem.
Csak a hűséges, kis barátaimat hiányolom. Ők nem jöttek vissza tavasszal, nem ficserékeltek e nyáron már a fürdőablakban.
vadvirág
2011. Kisasszony hava, 7. napja
Oldal ajánlása emailben
X