Csodálatos világ…
2010 november 15. | Szerző: kisiren
Csöndes,
halk léptekkel érkezett,
kicsit álmosan,
ködfátyol takarta el tekintetét,
aztán egyre tágabbra nyitotta nagy szemeit,
majd aranysárga sugarait kinyújtotta,
melyek finoman átkaroltak,
melengettek,
mint tavasszal,
majd szép hetet,
hétfőt kívánt.
Kellemes az ilyen vendég érkezése.
Bárcsak sokáig ö költögetne még!
vadvirág
Csodálatos világ…
2010 november 13. | Szerző: kisiren
A tóparti fák alatt sétálva,
gyönyörködöm az őszi tájban.
Mindenütt csend,
pedig a park tele emberekkel,
de valahogy mégis némaság ül a tájon.
Nézem a levelek utolsó táncát,
ahogy a szél letépi, keringőt járva
forgatja őket,
anyjuk még utánuk kap csupasz ágaival,
de már nem tud segíteni rajtuk.
Pihenni készül minden,
de a kiültetett nagyfejű,
vidáman bólogató tarka árvácskák,
a fákon daloló cinkék
azt súgják:
-Élvezzétek még az őszi nap cirógatását,
a természet szépségét!
vadvirág
Csodálatos világ…
2010 október 16. | Szerző: kisiren
Barangolva az őszi erdőben,
…mennyi mindennek lehet örülni, ami nem kerül fáradtságba, pénzbe, csak egy kicsit figyelni kell az érzékszerveinkre.
Például megállva az erdei tisztáson, élvezve az októberi nap simogatását, cirógatását, gyönyörködve a pirosló csipkebokor vérvörös bogyóiban, közben hallgatni a cinkék vidám dallamát, ahogy éles fuvolázásukkal megtörik a csend nyugalmát.Élvezni a vadmenta, kakukkfű, zsálya fűszeres, finom, bódító illatát. Közben eltűnődni azon, milyen finom íze lehet annak a tehéntejnek, amelyik ilyen helyen legel nap, mint nap.Nem véletlenül jár ide annyi állat lakmározni,hisz ők is jól tudják, hol található finom ennivaló.
Közben hallgatni nyolc holló károgását, ahogy hazafelé húznak, nyugovóra, közben be nem áll a szájuk, ahogy mesélik egymásnak a napi élményeket.Vagy a távoli kis patak morajlását, ahogy morog, duzzog így estefelé a csendben egyre erősödő hangjával.
Itt, a természetben mindig van mire figyelni, megcsodálni azt tökéletes harmóniát, összhangot,ami békét, nyugalmat áraszt felénk, ahol az idő végtelennek tűnik.
vadvirág
Ilyen az élet
2010 november 18. | Szerző: kisiren
Amikor a reggel könnyezve köszönt rád,
és sűrű ködfátyol takarja el a látóhatárt,
ahová minden reggel gyönyörködve néztél,
és szinte érezted a szabadon szálló gondolatok kellemes örömét,
amikor tegnap még a tavasz melege fürdetett,
a cinkék kedves dallama zenélt neked,
akkor nehezed tudod elfogadni,
hogy a melengető napfény helyett ez a párás mosókonyha gőze telepszik rá mindenre.
Igazán most tudod csak értékelni azt a novemberi ajándékot,
hogy nap,
mint nap sütkérezhettél simogató fényénél.
Bár jól tudod,
hogy minden jó után rossz jöhet,
mégis nehéz elfogadni az ilyen állapotot,
mert zsigereinkben mindig a jóra,
a szépre vágyunk…
vadvirág
2010. Őszutó 322. napja
Oldal ajánlása emailben
X