Csodálatos világ…
2011 április 8. | Szerző: kisiren
“Csata”
Hogy kik a győztesei? Hát persze, hogy mi, akik hallgathattuk e szép muzsikát.Hiszen mindketten remek zenészek, előadók. Az egyik játéka ebben volt csodálatos, a másiké abban.Különbözően játszanak, mégis csodálatosan.Felemelő volt muzsikálásuk, és persze a hely, hiszen a Zsinagóga méreteivel, akusztikájával , szépségével bámulatos.Felejthetetlen élmény…
vadvirág
2011., Szent György hava, 8. napja
Rügyeket bontogató Március
2011 március 26. | Szerző: kisiren
Nyüzsögnek a kert lakói, nagy a sürgés-forgás. Ahogy végzem a tavaszi teendőimet, gyakran tapasztalom, hogy a rigófik nemes párharcukban húznak el a fejem mellett.Megy a viadal közöttük a biztos területért, a megélhetésért.
Közben egymás után röppennek elő a pillangók, levetve téli ruhájukat, szebbnél szebb új, tarka ruhákban röpködnek, kecsesen táncolva a levegőben,ünneplik az újjászületésüket, köszöntik az ébredő tavaszt.
A kövek mellett szerényen megbújva csodaszép lila ruhában pompáznak az ügyesen kinyílt ibolyák, kellemes illatukkal csábítva az ébredő méheket.Szívet melengető,kellemes látvány.
Szinte hallani, ahogy növekszik, serken a fű. Minden pillanat újabb és újabb varázslatokkal lep meg , hiszen Március mosolygós, barátságos arcát mutogatja felénk.
vadvirág
Fagy kinn, fagy…
2011 február 28. | Szerző: kisiren
Jégen csúszkálva, csizmában, nagykabátban távozott
Fagyosan, borúsan, ködfátyolába burkolózva búcsúzik,szegény hóvirágokat jégbe fagyva hagyta, a rügyeknek még mindig tilos ébredezni, pedig tegnap, tegnapelőtt milyen nevetve, kacagva járt, kelt, szinte megette a hó nagy részét, a levegőben is valami új jövetelének illatát éreztette. Bizakodtunk benne, hátha viszi magával a jeges leheletét, de az még úgy látszik várat magára.
Reméljük, hogy a következő hónap meleg levegőjétől felébred a természet, visszahozza távolra utazott barátainkat, és a természet mosolygósabb, barátságosabb arcát mutatja majd felénk.
csiribiri
2011. fagyos, jeges február 28. napja
Csipp, csepp, egy csepp,…
2011 február 27. | Szerző: kisiren
Február is útra kél…
A reggel zimankós, fagyos, de a hegy tetejére felérve, vakítóan előbújik a nap. Jó meredek volt felfelé az út, de a látvány mindenért kárpótol.
-Szép napot!- kívánja hatalmas vigyorával a nap, és kezdi olvasztgatni a hótakarót.Hát mégis csak beköszönt már valami változás, legalábbis a jelen pillanat ezt mutatja.A szürke égboltból csodaszép kék lesz, itt-ott hatalmas úszó fehér felhőkkel. Valami varászló járt itt? Talán ő csinálta ezt a hirtelen változást, csak halkan jött, azért nem lehetett hallani, látni?
Messzi hegyek csúcsai integetnek, hívogatnak beljebb az erdőbe. Amerre a szem ellát, mindenütt hegyek, hegycsúcsok, a végtelenség jelképei ők.
A tél végi csendet egy-egy vidáman üdvözlő madárdal veri fel, egyikkel sokáig játszom ismét, hogy fütyülgetek neki, ő vissza, de egyébként még csend honol mindenütt. Olyan érzése van az embernek, mintha valami nagy durranás készülne a hó alatt, csak még nem jött el az idő a változásra.
Aztán lefelé jövet leginkább nadrágféken volna jó lecsúszni, csak hát a tuskók , a hepehupás buckák erre nem alkalmasak. Pedig be jó az ilyen meredek oldalról szánkóval száguldani! Mindez persze már csak gyermekkori álom.
Leírhatatlan az erdő szépsége. Fölöttünk a kék ég, lábunk alatt a csillogó , ragyogó fehér hótakaró. A befagyott patak halk dallama jelzi, hogy nem állt meg, a jég alatt is tovafut, sőt a napos, enyhébb helyeken még itt-ott elő is bújik, úgy duruzsol kedves dallamot.
A hóban mindenütt az éhes állatok nyomai. Feljebb a fenyők mellé meghúzódva egy őz pár ágat rágcsál barátságosan, majd lassan tovább indulnak, fel a megszokott útjukon.
vadvirág
Fagy kinn, fagy…
2011 február 23. | Szerző: kisiren
Odakinn búcsúzik a Nap
Az előbb gyönyörű égi jelenséget láttam. Véletlenül kinéztem, és az égen egy vörösen izzó , óriási gömböt láttam, ahogy a Nap sietett a hegyek mögé lepihenni.
Úgy tűnt, mintha valakik egy hatalmas kötéllel húznák lefelé az égboltról, igyekeznének eltüntetni. Csodálatos látványa megbabonázott, szinte az ablakhoz tapadtam, hogy végigkísérjem lenyugvó útján. Egyre közelebb, közelebb került a hegytetőhöz, majd felült a fák tetejére, de csak egy percre, mert rohamosan kúszott lefelé.A gömb kezdett fogyatkozni: félgömb lett, majd olyan, mint egy piros sapka lenne a hegyen, aztán már csak a teteje, majd az is fogyott, egyre fogyott, míg teljesen elbújt mögéjük. Ritka vörös -pompában búcsúzott ma el a Nap.
Az utóbbi időkben sok szép naplementét láttam. Mindig elkápráztatnak e megmagyarázhatatlan jelenségek, mert ugye értem én, hogy így meg úgy, de annyi , de annyi minden van körülöttünk, ami megmagyarázhatatlan…Csodaszép pillanatok ezek.
vadvirág
Legnagyobb tanítónk az élet
2011 február 21. | Szerző: kisiren
Ahogy elnézem ezeket az óriás elefántokat focizás közben, nyugisan cselezgetve, ismét megerősített abban a hitemben, hogy szinte minden ember, állat tanítható, fejleszthető bizonyos területeken,szinten, csak végtelen kitartás, türelem, gyakorlás kell hozzá, hogy eredmény szülessen belőle.
vadvirág
2011 február 20. | Szerző: kisiren
Ébredés…
Vidám napsugarak ébresztettek ma reggel. De jó volt! Míg a gőzölgő kávémat iszogattam, a rádióból egy nagyon kedves, megnyerő hangra lettem figyelmes. Kedvelem, ha az előadó hangja ilyen megnyugtató, beszéde érthető, világos, tapintatos, de határozott. Asztrológus.Erre nem igazán szoktam figyelni, de amit ő mond, az érdekes, figyelemfelkeltő.
Jó az előadására figyelni, akinek ilyen bársonyos, megnyerő hangja van. Csak ezután figyeltem arra, amiről beszél. Asztrológus.E téma nem igazán érdekel, de amit ő mond, ahogyan mondja, az igen.Tapintatos, meggyőző, neki elhiszem, amit mond, ahogy mondja.Jó hatással van a hallgatóra. Közben azon tűnődöm, nem lehetne reggelente egy rövid, hasonló műsort sugározni, ami az emberek ébredését kellemesebbé tenné, tanácsaival , pozitív gondolataival segítené a mindennapok beindítását?
vadvirág
2011 február 19. | Szerző: kisiren
Azt hiszem,
…a tél utolsó kocsonyáját főztem meg tegnap délután a szokásos módon, ahogy én szeretem. Kicsit “nehéz” ez az étel, ezért már régen kialakítottam a saját receptemet, ami alapján készítem, így kerülöm a zsíros bőröket, csak lábból főzöm, hiszen a kocsonya állagát a csont határozza meg, abból fő ki az enyv, ettől lesz megfelelő sűrűségű.Még soha nem fordult elő velem, hogy ne dermedt volna meg a lé, pedig volt enyhébb tél is, mint az idei.Számomra a legfontosabb szabály a megfelelő csontos alapanyag, hiszen a zselatin is abból készül.
Hogy újítsak valamin, a köret lett teljesen más, mint a megszokott. Alufóliában sütöttem hozzá héjában krumplit és céklát, amit megpucoltam, szeleteltem, sóztam, majd káposztával töltött paprikával együtt tálaltam. Isteni finom. Érdemes volt változtatni a szokáson.
vadvirág
Ilyen az élet
2011 február 19. | Szerző: kisiren
A betűk varázsa
Mi lesz veled szépírás? Ha ez a folyamat így folytatódik, és még kevesebbszer fogunk kezünkbe tollat venni, hogy leírjunk valami fontos üzenetet, bizony lassan csak a billentyűzetet fogjuk használni.
Micsoda nagy dolog minden gyerek életében, amikor megtanul az olvasással együtt írni is! Ma viszont az folyóírás szerepe egyre kisebb lett. Pedig mennyi mindent elárul egy írott betűkkel leírt egyetlen betű, szó is! Sokszor a szépen ívelt formájuk, a kapcsolásuk gyönyörködtetnek, elgondolkoztatnak, hiszen rengeteg dolgot elárul gazdájáról. Nem kell még személyesen ismerni sem a másik embert, máris beszélnek róla betűi, írásai. Az írás tükrözi magát a személyt és gondolatait.Jó felfedező játék. Pedig soha nem írjuk le ugyanazt a betűt ugyan úgy kétszer, mindig más lesz, valamiben mindig eltér.Mert mindig ugyan úgy alakítjuk, és mindig másként.
Sajnálom, hogy így leszoktunk a kézzel írásról. Egy biztos tudásunk épül le lassan, fokozatosan.Mint mindig, most is az történik, hogy minden új, fejlődés helyet csinál magának, másokat háttérbe szorítva.Így vész el lassan az írott, egyéni betűk csodálatos, titokzatos világa.
vadvirág
Ilyen az élet
2011 április 9. | Szerző: kisiren
Az élet pirinyó cseppjei
Egy megállót utazom a metróval. Délutáni sokadalom, sok ember együtt szorosan.Van szabad hely ,éppen csak leülök, már készülődés a leszálláshoz, amikor a belső ajtó mellett dulakodásra, hangoskodásra figyelek. Egy egyetemista korú fiatalembernek esett neki két másik emberke. Valamit szeretnének elvenni tőle, de ő nem adja, ezért a kigyúrtabb jó nagyokat behúz neki, majd a kisebbik a padlóra esett fiúba kétszer jókorát belerúg.
Pillanatok alatt történik az eset, már meg is álltunk. A két “nagylegény”, leugrik, a fiú a padlón…Még hallani, ahogy diadallal kiabálják egymásnak:-Jót behúztam neki! -Én meg jó nagyokat rúgtam belé!-, majd nevetve eltűnnek a tömegben.
Vajon ki lesz a következő áldozatuk?!
—-
Ismerőssel találkozom, meséli, hogy festeni fog, mert lementett képeimet az internetről, amiket szeretne megfesteni. Én meg azon tűnődöm, hogy az eszébe sem jut, hogy elsétáljon arra a közeli helyre, és talán azt kellene megörökítenie, amit ő lát, a saját szemével…Nem egyszerűbb a másét felhasználni?
—-
Pályázat gyerekeknek. Mit látok az eredményhirdetéskor?A neten lévő képeim közül nem is egy szerepel a beadott munkákban. Ez bizony elgondolkodtat…Jobb volna innen már elköltözni.
—-
A klub elnöke telefonál, a nevetéstől alig tud szólni. Klubtagokkal találkozott, akik mesélték neki, elnéztek egy esemény időpontját, és egy héttel előbb mentek megnyitóra, mint kellett volna.A faluban meg csak csodálkoztak rajtuk.
Hányszor vagyunk így e zűrös, kapkodó világban, hogy nem arra figyelünk eléggé, amire kellene…
vadvirág
Oldal ajánlása emailben
X