2011 október 20. | Szerző: kisiren
Iskola, iskola…
Szegény, fagyoskodó gyerekek.Hogy lehet egy kicsi gyereket így tanítani, elgémberedett ujjakkal, pl. írni?
Próbálják meg a felnőttek, milyen az!
vadvirág
Elaludni készül a nyár…
2011 szeptember 30. | Szerző: kisiren
Jó volt vele találkozni, ahogy mosolygott, nevetett ránk, mindig vidáman köszöntött be reggel az ablakon.Nagyon kedves vendég távozott most személyében. Igazán hiányozni fog! Sokáig emlegetjük majd melegségéért, szépségéért, kedvességéért.
Megajándékozott bennünket szeretetével, simogatott, cirógatott mindent, mindenkit.Ma még vidáman hintázott a gyerekekkel, segített a szüretelőknek, anyókák, apókák barázdáit lesimította, kedves szóval búcsúzott el tőlük.
Aztán reggelre már csak a lábnyoma marad utána…Mert ő volt a varázslatos Szeptember.
vadvirág
2011. Őszelő utolsó napja
Itt van az ősz, itt van újra…
2011 szeptember 24. | Szerző: kisiren
Ma találkoztam vele. Lefelé sétált az erdő felől, keresztül a szőlőkön, réteken.Jó hangulatban volt, kicsit vidáman fütyörészett, majd amikor hozzám ért, megemelte kalapját, rám mosolygott, kedvesen köszönt, aztán tovább sétált.
Hóna alatt vitte a felszerelését. A szőlőhegyen megállt. Elővette a festékeket, ecsetet, és elkezdte próbálgatni a színeket. Itt-ott már húzott egy-egy vonást az ecsettel, aztán inkább abbahagyta, leült szemlélődni.
Figyelte a tájfutó gyerekeket,felnőtteket,így kell ezt csinálni -gondolta-, együtt szülő, gyerek, tanár, ez az igazi játék, sport, ahol nem igazán az eredmény a legfontosabb, hanem a szabad játék, mozgás , ami sokáig kellemes élmény marad számukra, kicsit szurkolt is nekik, majd a szüretelők kötötték le figyelmét.Aztán gondolt egyet, eltűnt a tengerszem sziklái között.
Úgy hírlik, még dolga van, addig megkérte a nyárt, maradjon továbbra is köztünk.Ő pedig szívesen teszi…Így fölfelé kaptatva a túraúton, egyre jobban érezni jelenlétét, de nem baj, süssön, simogasson még sokáig.
vadvirág
2011,Sz, Mihály hava, 24. napja
2011 szeptember 18. | Szerző: kisiren
Akiért a harang szól…
A vasárnapi istentiszteletre sietnek az emberek.Elfoglalják helyüket a templomban, majd várnak az istentisztelet kezdésére. Már tíz óra múlt. Valahol hátul, valamelyik szektorban kis mozgolódás van, majd mentő szirénája hallatszik. Aztán ismét megszólal a nagy harang. Méltósággal veri a bimmbammot.Valakinek a lelkéért szól. Most kíséri át a túlpartra.
A gyülekezet türelmesen vár, majd megjelenik a lelkipásztor, aki bejelenti a halálesetet. Megdöbbentő. Elment a templomba meghalni.Szíve itt dobbant utoljára. Hívta a harang hangja. Utoljára.
Egy pillanat csak. Mint a tegnapi hír, mely szerint elesett a kerékpárral, meghalt.Friss élménye jut eszébe.Szerencsés, hogy csak összetörte magát, de túlélte, hiszen akár ő is járhatott volna úgy.
Csak egy pillanat töredéke az egész.
vadvirág
Sz. Mihály hava, 18. napja
Érik a szőlő, hajlik a vessző…
2011 szeptember 14. | Szerző: kisiren
Ahogy perzseli az őszi nyár a fürtöket, olyan, mintha felforrósították volna őket.Szinte főnek a szemek, és bennük a lé.Messze szálló illatukkal messziről idecsalogatják a darazsak népes fajtáját, no meg az embereket is.Finom, mézédes illatuk, zamatuk igazán pompás.
Hajdani szüreteket juttat eszembe. Legkedvesebbek a gyerekkori élmények, amikor még nem nekem kellett sütni, üstben főzni a finom ételeket, fogadni a segítőkezek gazdáit.A hangulatot szerettem, különösen amíg nem kellett napszámosokat fogadni, meg a szüreti mulatságok is egy életre szóló élményeket jelentettek. Csak a késői lefekvést, és a hajnali előkészületeket nem szerettem.
A korai szüretelésekkor ilyen hőség várt ránk a sorok között, sokszor friss vízzel locsoltuk, hűsítettük magunkat, de a késői borszőlő szedésekor már inkább vacogtunk a hidegtől.
Szeretem ezt az időszakot, amikor a nyár még itt felejti magát, kicsit eldiskurál testvérével, az ősszel. Reggel, este, éjjel már az ősz uralkodik, de nappal még a nyár tombol.
A darazsak zümmögő kórusát hallgatva, a bólogató őszirózsákban gyönyörködve,még sokáig diskurálhatnának együtt. Csak egy kis lemosó esőre is gondolhatnának…
Egész nap iskola, vagy egésznapos /iskolaotthonos/ iskola?
Alsó tagozatban, a kicsi gyerekeknek nem teher az egésznapos tanulás, ha az kellően előkészített, nagyon jól szervezett.Sok minden beleférne (sport, zene, tánc, báb,nyelv,…), ami színesebbé tenné az iskolai életüket, megspórolnának egy csomó felesleges rohangálást, ami gyakran a tanulásuk, eredményük rovására megy, nem beszélve a szülők pénztárcájának kíméléséről sem!
Felső tagozatban ez a forma már nem élhet, de a tanulószobás megoldás sok-sok család válláról levenné a terhet, mert nagyobb gyerekek felügyelet alatt, szervezetten tölthetnék el szabadidejük egy részét (különböző, érdekes, hasznos szakkörökben, sporttal), a tanulásban pedig segítséget kapnának, ami megkönnyítené számukra a felkészülést. Lelkes tanárok nagyon jó eredményeket értek el e téren korábban is, sok szülő hálás volt munkájukért.
Így talán kevesebb gyerek töltené délutáni idejét plázákban, a televízió vagy a számítógép előtt ülve.
vadvirág
Iskola, iskola…
2011 augusztus 28. | Szerző: kisiren
Hány perc legyen egy tanítási óra?
Ha jól belegondolunk, igazán ez csak a legkisebbeket, az első osztályos gyerekeket érinti, hiszen ők azok, akiknek átmenetet kell biztosítani az óvodából az iskolába,úgy, hogy az a lehető legkisebb zökkenővel járjon.
E téma örök vita volt, most is az, hiszen ha meggondoljuk, hozzáértő véleményt csak sok éve első osztályban tanító pedagógusok tudnak mondani,viszont, mint a többi vitatott kérdésben, ebben sincs egység.
Az elsős tanítónak volt/van annyi tapasztalata, szabadsága, hogy eddig is azt csinálta, húsz perc után, vagy amikor szükségesnek ítélte meg, pihentető perceket iktatott be, ami felfrissítette, megmozgatta a kis tanulókat, majd újult erővel folytatták “munkájukat”.Azért idézőjelben a munka, mert heteken keresztül mindent játékosan csinálnak / persze később is/, amit a kisgyerekek nagyon élveznek.
A tanórákat pedig egyáltalán nem kell szigorúan tartani ebben az időben, mert gyakran húsz perc eltelte után kimennek a szabadba játszani, majd akkor folytatják a tanulást, amikor már kellően felfrissültek.Ezek a feladatok rajzos,színezős, bábos, mesélős,dramatikus, kiszámolós,kitalálós, vagyis ezerféle formában történnek.
A kezdeti időben sok mindent szabad, megengedett,másként csinálnak, éppen a gyerekek érdekében, figyelembe véve, hogy nem rég még így tették az óvodában is.Szóval sok minden ismétlődik, folytatódik az életükben, nem egyik napról a másikra lesznek iskolások.
Később aztán úgy belejönnek a dolgokba, hogy már gyakran ők nem akarják abbahagyni.A többi alsós évfolyamon, amikor már elmerülnek egy-egy irodalmi műben, matematikai problémában, nem szerencsés megszakítani a folyamatot, mert a felnőtt is tudja, hogy kizökkenve sokkal nehezebb folytatni egy téma feldolgozását.
Persze a tanórák úgy épülnek fel, hogy az óra első blokkjának kezdő perceit a tanító játékkal kezdi, lehetőleg mozgással egybe kötve, hogy egy teljesen más jellegű óra után kellően felkeltse tanítványai érdeklődését tantárgya iránt, aztán ha azt elérte az átvezetést, jön az ismétlés, számonkérés sok-sok érdekes feladaton keresztül.
A tanóra második blokkja az új ismeret feldolgozása, kellő motivációval, játékosan, érdekesen, színesen.A kisgyerekek kíváncsiak, érdeklődőek, szívesen végzik munkájukat, majd a harmadik blokkban a tanultakat gyakorolják változatos formákban.De minden blokkban rengeteg lehetőség adódik számukra, hogy mozogjanak, játszanak, vagyis ne unatkozzanak.
Így aztán a harmincperces óráknak talán csak az elsősök életében lehet szerepe, de ott is csak szeptember, október hónapokban, amíg a kisgyerek beszoktatása történik az iskolai életbe.
Valahogy az egész iskolai életben, nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a rugalmasságra, jobban kellene alkalmazkodni a feladatokhoz, oldani bizonyos merevségeket, előre, jövőbe tekintve, kihasználni a technika lehetőségeit, a tudás , a tanulásfejlesztés,az oktatás érdekében.
Hogy a tanulók fizikailag bírják a feladatokat, a testnevelésórák okos kihasználására volt/van nagy szükség.Megszerettetni a gyerekekkel a mozgást, sportot, hogy élvezettel játsszon, kikapcsolódjon, felfrissüljön, lehetőleg egy- egy szakosztályba tömörülve, hogy tanórán kívül is legyen szívesen, jó csapatjátékos, természetesen ingyen, nem fizetve a mozgás lehetőségéért .
vadvirág
Kisasszony hava
Készülődik a nyár
2011 augusztus 26. | Szerző: kisiren
Pillangó
Ahogy az ablak mellett vasalok, kitekintek a kiskert virágaira, gyönyörködöm a rájuk szálló pillangókban, miként kecsesen táncolnak körülöttük, majd meg-megállnak, leszállnak a rózsákra megpihenni, aztán folytatják tovább, lejtik táncukat nagy-nagy élvezettel.
Színes, ragyogó szárnyaik tündökölnek a nyári napsütésben, pompásan csillognak. Finom mozgásukkal mindig a balett táncosok, tornász lányok jutnak róluk az eszembe.Általában párban repülnek, összehangolva, talán valami zenére, amit csak ők hallanak? Ki tudja.Az biztos, hogy elbűvölően mozognak: könnyedén, játékoson.
Milyen csúnya állatból fejlődnek ki, változnak csodaszép lepkévé. Hát ez is a természet nagy bravúrja.
Vajon ösztönösen megéreznek ilyenkor nyár vége felé valamit, vagy tudják eljövendő sorsukat? Ki tudja. De , hogy szebb, színesebb, érdekesebb velük együtt a világ, az biztos.
És én csak csodálom őket tovább, megunhatatlanul…
vadvirág
Kisasszony hava
Készülődik a nyár
2011 augusztus 26. | Szerző: kisiren
Halkan,mezítláb, suhanó léptekkel érkezett. Könnyed, légies szoknyája végigsimította a kerteket, réteket, mely tele volt még virágokkal. Most legszebben az őszirózsák színeit festette meg rajta.
Kosarát teleszedte mézédes, érett gyümölcsökkel, majd szoknyája szélével letörölte a hajnal könnycseppjeit, és tovaosont…a nyárvégi reggel.
vadvirág
Kisasszony hava
2011 augusztus 21. | Szerző: kisiren
Mindennapi…
A magvető dicsérete, hogy elvetette, majd szorgos, fáradtságos, kitartó munkájával nevelte, ápolta, gondozta, no és a mindenható , a nagyságos természet hozzájárult, hogy az apró mag kikeljen, szárba szökkenjen,búzaszemektől gazdag kalászba fejlődjön, betakaríthassák, megőröljék, majd megsüljön belőle az új kenyér.
A boltokban kapható kenyerek között válogatunk, keressük azt az ízt, mely otthon az asztalra került, amit édesanyánk fáradtságos munkával dagasztott, kelesztett, kisütött, és párja nem volt hét határon.
Ennek a “régi” kenyérnek az ízét keressük, de sehol sincs párja.Elvitte magával, mert amit ő sütött, úgy csak ő tudta , senki más, és abban a kenyérben bele volt sütve a szíve,lelke.Meg azok a fényes, meleg kis cipók, lángosok, mind, mind ő emlékét őrzik.
Hányan mennek/tek el más országokba “új kenyeret” keresni, mert megszűnt a régi, nincs. De nélküle nem lehet élni.Aztán minden nap érzik, hogy az új kenyér nincs olyan finom, mint az otthoni volt. Vágyakoznak utána. Van, aki egy életen át.
Pedig mindenki naponta kéri, ki így, ki úgy, hogy csak a napi betevője legyen meg neki és a családjának, hiszen életünk fontos feltétele.
A földi kenyér mellett, a lelki kenyeret is…
vadvirág
Kisasszony hava
2011 október 20. | Szerző: kisiren
A napokban mókás jelenetre lettem figyelmes, szőlőcsemegézés közben.
A dézsmáló darazsak a hideg , fagyos időben sem akarnak/tudnak lemondani egyik őszi csemegéjükről, a finom, mézédes szőlőről, így a következő dolgot fundálták ki:
Kicsi köröket vájnak a szőlőszembe, ott elkezdik szívni az édes nedvet, majd amikor már beleférnek ők is, bebújnak a szembe, így védve vannak a hidegtől, és kedvükre lakomázhatnak.
Igen ám, de nem lehet őket onnan ki sem zavarni, mert általában az édes , cukros létől kábulatban vannak, így vaktában , imbolyogva próbálnak repülni, de csak kóvályognak, mint a részeg ember.Még az is lehet, hogy az éjszakát is a szemekben töltik, aztán reggelre kicsit kijózanodnak, majd nappal újra folytatják az “italozást”.
Különös, humoros látvány a sok tudattalan, beszívott darazsak látványa.Nincs zsongás, nem kell félni a csípésüktől, mert fogalmuk sincs a környező világról.Kihasználják a lehetőséget, mulatoznak még, amíg szőlőt találnak a tőkén.
vadvirág
Oldal ajánlása emailben
X