Szél szórja szét a színes szavakat…
2011 december 17. | Szerző: kisiren
Az öreg tálaló
…fiókjaiban keresett valamit.Régi, szép bútordarab. Súlyos, nehéz fából készült valamikor. A múlt nagy ismerője.Jó néha megsimogatni, mert olyan szelíd, barátságos, vonzó.
Kincseket rejt ez a fiók is, ahogy rátalál egy babára .Emlékek jutnak az eszébe. Egy kislányról, akinek sokáig szenvedélye volt a babázás. Régi, pirinyó, csöpp saját ruhái vannak rajta. A kinőtt ruháiba szerette öltöztetni.Abban tologatta a babakocsijában, felvette, babusgatta, énekelt neki, becézgette. Mint az igaziaknak.
Az a kislány már jó ideje anyuka. De én még mindig látom szőke foncsijait a kis katicabogarakkal.Ahogy altatja babáját…
———
A másik fiókban egy újabb játék kerül a kezembe.Ez volt a “mikrofonja”.Mert a másik szenvedély a műsor felolvasása, “bemondása” volt.
Látom magam előtt, ahogy megérkezik az iskolából, majd felveszi a felnőttől örökölt, finom fehér kiskosztümöt, lábára magassarkú, fehér szandált húz, retikült vesz elő, összeszedi a műsorújságokat, és levonul, beül egy szobába, majd mondja, és mondja a napi műsorokat. Egymás után többször ismételve, megunhatatlanul. Készül az életre. Képzeletben egy tévé dobozban ül, ott.ismerteti a programot.
Úgy tűnt akkor, hogy komolyan. Aztán másképp döntött.Pedig de szépen , artikuláltan, érthetően,tisztán tud/ott beszélni.
A kislány most is ott ül, műsort olvas…Aztán jön a barátnő, mennek a szomszéd játszótérre, a többi gyerekhez, a focizó tesóékhoz.
vadvirág
Zengő hangja messze száll a szélben
2011 december 13. | Szerző: kisiren
Templomok
…tornyok, melyek mindig megállítanak.Elnézem a templomokat, ahogy /általában/ a domb tetejéről méltóságos tekintettel néznek szerteszét. Talán gyönyörködnek a tájban, vagy éppen az arra haladó embereket figyelik? Kitudja.
Gyerekkoromban mindig úgy tűnt, hogy a kisfaluból elindulva bármelyik égtáj irányában, láthatatlan szemeivel figyelt, kísért bennünket. Hazafelé jövet ugyan így kíváncsi tekintetével már messziről kutatta, kik a jövevények. Messze zengő hangja is útitársunk volt az útjainkon.
Karcsú tornyában lakott a zengő dallamot játszó harang. Az mindig titokzatos helynek számított, mendemondák keringtek róla. Gyerekként többször néztem, ahogy a harangozó bácsi tornászik vele, ahogy le-fel húzza.Nem volt könnyű mutatvány, komoly erőpróbát jelentett számára e cselekvés.
Bárhol járok, általában az első utam a templomokhoz vezet, mert benne a művészet sok-sok ága egyszerre van jelen . Lehet bennük gyönyörködni.Valamennyi torony, templom egyedi. Más és más.De azért legszebbek az erdőszéli, fehér, kis kápolnák.Egyszerűek. Nem hivalkodóak. Talán ezért olyan magasztosak,szépek.
Egy eseményre válogatva , mind másról mesél.Hirdetik, hogy téglából, kőből milyen hatalmas épületeket lehet létrehozni. Így építgetik a betérő lelkét is. Apró kis téglákból, kövekből.
Ahogy állnak a helyükön , sokszor már évszázadok óta, mint az őrszemek, mennyi mindennek voltak szemtanúi, védelmezői, oltalmazói.Figyelnek tovább. Bennünket. Ezt a kusza, forrongó, nyugtalan világot.
Nehéz volt közülük válogatni. Mind kedves valamiért. Ahogy most rám tekintenek, végtelen békét, nyugalmat árasztanak.Egy, kettő valahogy mégis nagyon kedves számomra közülük.
Szinte hallom a zengő, érchangjukat, ahogy hívogatnak, üzennek, az idő múlására figyelmeztetnek.Örülnek vagy sírnak. És figyelnek, üzennek, hívogatnak…Ki tudja, meddig…
vadvirág
Szentkarácsony hava, 13. napja
2011 november 9. | Szerző: kisiren
Őszi napfényben járva...
Az egyik kastély kertjében sétálva olvasom a táblákra írt üzeneteket, közben gyönyörködöm a fák megmaradt levelei között átsütő kellemes napfény őszi játékában. Különös varázsa van , ahogy tömegesen hullnak, táncolnak körülötted a színes levelek, beborítva mindent, téged is. Bokáig járok a levélszőnyegben, élvezem puhaságát, szépségét.
Ideképzelem a hajdani gyerekeket, akik itt tanultak, okosodtak, játszottak, talán ilyen őszi napokon számháborúztak, bújocskáztak, hangos volt tőlük e szép és hatalmas park.
Hova lett az iskola belőle, hova lettek a gyerekek? Elvitte azt is a rendszerváltás. Most a kastély, mint oly sok többi társa, üresen árválkodik, nincs lakója. Az enyészet költözött belé is. Pedig hány gazdája volt az utóbbi években! Gazda? Talán ezt mégse lehetne mondani, mert a gazda legalább vigyázott volna rá. Így csak lakója…volt.
Az üzenetek megszívlelendőek:
A szeretet által gazdagodjál,
a nehézségben növekedj,
további utadon kísérjen kitartás,
és ne feledd, hogy az emberi élet nagyon rövid,
ezért hát élj békében,
támogasd a fiatalokat,
tiszteld az időseket….
Milyen nyugalom van itt, ahol a csend zenéjét egy-egy harkály csapat, cinkepár vidám dala szakítja meg.No meg a fűrész búgó hangja, mely tudatja, e hatalmas parkban is vágják a fákat. Reméljük, ültetnek is helyette.
vadvirág
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
2011 november 2. | Szerző: kisiren
Bár…
…nem vagyok foci és focista rajongó,viszont minden sportos játékot kedvelek, azért Ő mégis kivétel volt.
Mesteri játéka, szerénysége, no és elsősorban az, hogy sem mezét, sem hazáját nem cserélte el aktív idejében, ez különösen szimpatikussá tette.Kiváló játékos, nagyszerű ember volt. Példát mutató!
Nagyon sajnálom. Még adhatott volna egy-két jó tanácsot a követőinek.
vadvirág
2011 november 1. | Szerző: kisiren
Égi,
földi
álmuk
legyen csendes, békés, nyugodt,
ne zavarhassa meg soha
senki,
semmi.
Éljenek
bennünk,
velünk
tovább.
vadvirág
2011 október 30. | Szerző: kisiren
Néha…
az utad
során jó
megállni
egy útszéli
keresztnél.
Hálát adni valamiért,
elmondani egy imát, egy fohászt.
Értetek,
értünk,
értem,
érted.
Mindenkiért.
vadvirág
2011 október 28. | Szerző: kisiren
A kora reggeli
ködfátyol beborítja a hegyek között lapuló völgyeket, de a színes hegycsúcsok jelzik, nem lesz ez a szürkeség ma sem tartós, mert valahonnan a messzeségből már felsejlik egy álmos, halovány, kóbor fénysugár, törölgeti szemét, napsütést ígér.
Aztán valóban. Nemsokára már több sugárka is követi példáját, derűt varázsolva a Reggel mélázó arcára.Hát megjött ma is. Szebbé varázsolva a reggeli ébredést.
Vele együtt ébred a kávé,melynek finom illata bejárja a konyha zegzugát, vegyül a vanília gyertya illatával, ébresztgetve a hétalvókat.
Ilyenkor szépek az őszi reggelek.A potyogó sokszínű levelek hozzák a reggeli üzeneteket, emlékeket. Ezek lehetnek számunkra kedvesek, szomorúak, de a múlt egy-egy piciny darabkái.
Aztán eszünkbe jutnak szavak, történetek, melyek cirógatják lelkünket, mint az is, amikor kisgyermek mondja: -Puszilom sz.-nek a kis szívét, mert ilyen fonom sütit sütött!-Ezek az elismerések a legszebb, éltető dicséretek.
Kellemes, szép, őszi napot!
vadvirág
Nézd csak a tájat, de szépen õszül.
2011 október 27. | Szerző: kisiren
Szereti, ha őszi reggelen is a bágyadt napfény ébresztgeti, csalogatja ki a meleg , puha kuckóból, majd később, ha teheti , nagyokat sétál az aranyló napsütésben. Ilyenkor élvezi, ahogy lába alatt zizeg, dalol a sok-sok színes levél, gyönyörű szőnyeget képezve a fák alatt.
Előbújnak belőle elmúlt órák emlékei a körpadon, vagy nagy-nagy futások, melyeket úgy utáltak, és sok-sok kellemes séta,vidám gyermekkacagás, ahogy a számháborúk során rejtőzködtek egymás elől. A csaták heve, izgalma, öröme. A sok szabadban megtartott természeti megfigyelések, kísérletek, órák.Akkor még jó volt diáknak, tanárnak lenni….
vadvirág
Őszbe csavarodott a természet feje…
2011 október 24. | Szerző: kisiren
A fák, bokrok közé, a kertekbe lassan belopakodott a szürke ősz. halkan jött, suttyomba, hogy az emberek lehetőleg észre se vegyék. Aztán letelepedett, mint aki jól érzi itt magát, el sem szeretne menni.
A nap próbál ki-kikandikálni mögüle, de nem hagyja, eltakarja a fény útját.Pedig mennyivel szebb az ősz napsütésben!
Még jó, hogy az őszi ízek kicsit kárpótolnak bennünket.A finom körték, almák, diók , szőlők mellett a mosolygós gesztenyék, mogyorók, sütőtökök.
vadvirág
Suttog a fenyves…
2011 december 17. | Szerző: kisiren
A reggeli
…kávézás közben kitekintve az ablakon látom, hogy a szemközti hegyek csúcsaira az éjszaka fehér süveget húzott.A napfényben csakúgy világítanak, fénylenek a zord, sötét hegyoldalak mellett. Szép látvány, legalább már a hó is bemutatkozott.
A kávét kavargatva figyelem a körök útját, melyet a kiskanál ír le maga után.Körbe, körbe, karikába. Szemléltetve az örök, végtelen körforgást, a jelenségek egymásutáni váltakozását, ahogy sorban, a rendszer szabályai szerint követik egymást.
vadvirág
Oldal ajánlása emailben
X