2012 január 26. | Szerző: kisiren
Csodagyerek, csodamódszer, csoda csoda,…
Hányszor hallottunk már róluk, vártuk a beteljesedését, és valahogy általában elmaradt. Viszont lett helyette sok-sok apró siker, öröm, mely arra buzdított pedagógusokat, hogy érdemes keresni az újat, kísérletezni, próbálkozni , mert ösztönző eredmények mindig vannak.Hiszen minden szülő, pedagógus álma egy olyan csodálatos módszer felfedezése, mely lehetővé tenné, hogy a legkisebb energia ráfordításával, a legnagyszerűbb eredményeket érjék az iskolákban a gyerekek.Erre még sokáig várni kell…
Viszont lelkes pedagógusok jól tudják,/talán azóta, mióta oktatás-nevelés létezik/, hogy az alkalmazott módszerek helyes megválasztása nagyban befolyásolja az elérhető eredményt.
Így aztán a tanítás anyagától függően váltakozva alkalmazzák a frontális/osztály-,a csoport-, ill. az egyéni munkaformákat.Mindegyiknél a siker alapja, hogy a tanulók kellően motiváltak legyenek, maximálisan érdekelje őket a munka, kitartóan, örömmel végezzék azt, érvényesüljön az “én érted, te értem” közösségfejlesztő ereje,szemlélete.
E csoportok megszervezése a nevelőtől nagy körültekintést, tapintatot, alapos ismeretet , figyelmet kíván. A pozitív eredmény azonban soha nem marad el ! Ezért nagyon fontos minél gyakrabban, céltudatosan, következetesen alkalmazni. A befektetett energia sokszorosan megtérül, apró sikerekhez, örömökhöz vezet.
Ugyanígy a délutáni szabadidő helyes eltöltése, ami nagyon fontos abból a szempontból, hogy a gyerekeket kellően kikapcsolja, feltöltse, pihentesse, hogy a házi feladatait minél hatékonyabban tudja elvégezni.Ha egy azon iskolában a gyerek együtt gyakorolhatná a néptáncot/táncot, hangszeres zenét, sportot,… nem kellene ezerféle különórára mennie, mennyivel több ideje maradna szórakoztató, kedvenc tevékenységekre.
Pl. ilyenkor télen, a legkisebb iskola udvarán is lehet egy olyan helyet kialakítani, ahol a gyerekek szünetben, délután kedvükre csúszkálhatnak, korcsolyázhatnak, és ha még hó is van, szánkózhatnak, hócsatát vívhatnak, hóembert építhetnek,…Ezek a szezonális, aktuális események jelentik számukra a legnagyobb élményt, mert egyszerre sportolnak, szórakoznak, játszanak,és mindezt a legnagyobb örömmel teszik.Mert gyerekek…
vadvirág
2012 január 22. | Szerző: kisiren
Hó, hó, nagy hó...
…borította be éjjel a tájat.Ki gondolta volna tegnap, hiszen tavaszias idő volt, felhőnek nyoma sem.Aztán reggelre leesett vagy 10 centiméter, ami a jelen viszonyok között már “nagy” hónak számít.
Nincs annál szebb téli kép, amikor vasárnap reggelre a természet tündéri fehér ruhában pompázik, a frissítő finom kávét kortyolva bármerre tekintek , mindenütt ezt látom.
Még alszik a vastag hópaplan alatt, de az előbújó napsugarak ébresztgetik a téli tájat, s hatásukra a fákról bokrokról elindulnak legurulni szanaszét millió, csillogó gyöngyök.Nyújtózik a táj, ébredezik.
Aztán jön a reggeli frissítő torna, mely remekül fellazítja az izmokat, közben pedig a bőr úgy érzi, mintha szaunában kényeztetnék.
Ilyenkor legszebb a téli természet. Végtelen fehérség, ragyogó napsütés, csöpögő eresz , az évszak szépségét dicséri.
vadvirág
2012 január 21. | Szerző: kisiren
A napsütésben olvad a hó,
csepeg az eresz,
sírnak a búcsúzó,
olvadó hópelyhek.
Ütemesen csobban,
csatornába pottyan.
Tenyeremben maroknyi csillogó kristályhó,
olvadó, elmúló.
vadvirág …játék a szavakkal
2012 január 21. | Szerző: kisiren
Végre megjött…
…az első igazi hó. Nagy pelyhekben hullott, hirtelen vastag fehér paplan borított be mindent. Az emberek élvezték, ellepték az utakat, örültek az esti hóesésnek.Szép volt nézni az utcai lámpák fényében, ahogy millió csillogó hópihe vidám táncát járja.Olyan varázsa volt e téli hangulatnak, mint a mesékben.
Még most is fehér a táj, de itt-ott már megmutatja magát a fekete föld is.Nézem a hóvirág hajtásait, velem együtt figyelik a kíváncsi cinkék az orgona ágain, ahogy beröpülnek, felkapják, kiröpülnek, majd kibontják a napraforgó magokat,közben meg-megállnak, figyelnek.
Hagyma anyácskájuk állandóan kérdezi neveltjeit, milyen a világ a föld felett?Ők pedig mesélnek neki a fehér hótündérekről, melyekről a nevüket kapták,akik megmosdatták, puha, meleg takaróval betakarták őket,de nem történt semmi bántódásuk.
Most is állnak, tovább várakoznak, míg takarójuk elolvad, és újra simogatja őket a reggeli napsugár, mint ma reggel, de jöhet bármilyen zimankós idő, ők akkor is hirdetik, hogy a föld alatt már valami készülődés elindult, aminek a szépséges hóvirágok az első üzenethozói.
Honnan jöttél kisvirág?
Mitől van benned ennyi erő,akarat,kitartás,
hogy szembeszállsz hóviharral, zivatarral, széllel, jéggel, faggyal,
és ha néha megdermedsz,
az olvadás után ugyan úgy pompázol,
mint előtte?
Ő csak hallgat.
Titkát nem árulja el a kíváncsiskodóknak.
vadvirág
…és meséje
Ilyen az ember
2012 január 19. | Szerző: kisiren
Ha mosolyogtak rád ragyogó szemek,
ha erősen megszorították a kezed,
ha érezted szemük csillogásából a szeretetet,
ha tudtál adni nekik tudásodból akár egy morzsát is…
már nem éltél hiába.
vadvirág
2012 január 18. | Szerző: kisiren
…és konyhájának illata
Valaki bekukucskál a konyhaablakon.Egy kíváncsi hópehely, melyet a szél pont iderepített. Nézi, ahogy készítem a lepcsánkát.
Gyönyörködöm én is bennük, ahogy reszelem a burgonyát, fok- és vöröshagymát, majd fűszerezem, tojással, liszttel jól összekeverem, sütöm.
A hópihék pedig vidám táncukkal szórakoztatnak, ahogy a szél fújja, forgatja őket.
Csiklandozza orrukat a konyha illata, mert egyre többen ülnek már az ablakpárkányon, türelmesen figyelve a konyhai műveleteket. Ők is meleg helyiségbe vágynak, ebédidő van. Jelzik ezt az etetőhöz érkező cinkék is.Ebédelni jöttek. Finom magvakat csipegetni.
Hol a boldogság mostanában? Barátságos meleg szobában.
2012 január 16. | Szerző: kisiren
A fák között…
…egész enyhe az idő, kellemes sétálni, de a tisztásra kiérve a januári napsugár és a szél igen csak csípős kedvében van, mert jókorát harap az ember arcába úgy, hogy még a nyoma is ott marad.
Játszik a szél a levelekkel. Hol felkapja, hol meg körbe-körbe kergeti maga előtt.Az erdő lakói is elbújtak, csak egy-egy cinke, pintyféle madár dalolgat dideregve az ágon. Egy egerészölyv is itt lapul egy fa hegyiben , kémleli a vidéket,hátha akad valami ebédrevaló neki is.
Amott a csipkebokron három rigó ül csendben az ágon. Ők is éhesek. Ebédre fagyos csipkebogyót majszolgatnak.Nincs kedvük most a trillázáshoz. Inkább csak figyelgetnek, szemlélik a téli tájat.
A sűrű bozótban nagyobb emlős állat léptei hallható, de a védett helyről nem jön elő. Talán egy korgó gyomrú róka?Egy éhes nőstény, amelyik már nemsokára világra hozza kicsinyeit? Lehet.
Még alszik a táj, de amott, távolabb, már a felszálló füst jelzi, a szülőhegyen kezd beindulni az élet.Lassan vége a téli pihenőnek.
lejegyezte: vadvirág
2012 január 14. | Szerző: kisiren
Nézem…
…az újabb hajtásokat a hóvirágon, s közben azon tűnődöm, honnan tudja a hagymája a föld alatt, mikor van itt az ideje, hogy a nedvtől megduzzadt teste kipréselje magából a hajtásokat, beindítsa fejlődésüket?
Talán valaki bekopogtat hozzá, hírt visz neki, hogy keljen fel, most van itt az ébredés pillanata? Aztán ő szót fogad, a kis hajtások átküzdik magukat a sötét úton, leküzdve az akadályokat, megkeresik a föld morzsái között a réseket, a világosság felé haladva, majd egy új világban találják magukat, ahol a fény az Úr.
Természetesen, mint a jó anyácska, tovább táplálja , növeszti, fejleszti őket, míg az a kis fehérség is megjelenik rajtuk, jelezve, hogy hamarosan virág lesz belőlük, hiába jön még sok-sok sötét, szürke nap, hóesés, zimankó, ők már az új életet hirdetik.
vadvirág…és meséje
2012 január 10. | Szerző: kisiren
vadvirág
…és pirinyó meséje…
Az idén késett. Talán a száraz ősz , az késleltette.De végre mégis megérkezett.
Persze a föld alatt már hosszú ideje lázas készülődés folyt, amit az utóbbi idők csapadékos időjárása is kedvezően befolyásolt.
Ahogy a hajtások fejlődésnek indultak, hagymamama kérdezgette őket: -No ki lesz a legbátrabb közületek, ki mer elsőként elindulni a messze idegenbe?- kérdezte.Levélkéi megszeppenve hallgattak. Nem akadt bátor jelentkező, míg egy január eleji napon, egy kíváncsi, merész levélke elindult szerencsét próbálni.
Hatalmas rögöket kellett megmozgatnia, amíg sikerült kidugnia zöld levélkéjének végét. A sötétből megpillantva a fényt, elcsodálkozott: -De világos van itt fenn a talaj fölött, és milyen érdekes ez a világ ! – kiáltotta le társainak, majd nyújtózott egy nagyot.Hamarosan még két testvére követte. Most már nem volt egyedül az új világban.
Aztán szára végén fehérség nőtt, jelezvén, hogy ott majd egy szép virágocska fog kinyílni, de arra még azért várni kell . Mindennek meg van a maga sora.Ha enyhe, kellemes idő simogatja őket, hamarosan pompázni fognak. A zord időben , az első kis virágok jelzik majd, hogy a természetben kicsi csoda történt.
Hol a boldogság mostanában? Barátságos meleg szobában.
2012 január 30. | Szerző: kisiren
Csábít a deres erdő, pedig most igazi tél lett, ahogy a mínuszok harapdálják arcunkat, szinte csontig hatol a fagy. Mégis, a természet ilyenkor is ezer arcával hívogat, mutatja magát, nézzünk szét nála.
Mély csend honol a tájon. Itt-ott valakik, a bátrabbak már metszik a szőlőt, tavaszra gondolnak. Egyébként kihalt a vidék. A hegy felé baktatva még elkísér a nap is, majd gondol egyet, s hirtelen elbújik.Szürke ködfátyol terül szét az égbolton, beterítve a napot is.
A hegy szélén riadt madarak adják a többiek tudtára, látogató jött, legyetek éberek. A sűrű bozótban fácánok hangoskodnak, lábnyomuk mutatja, merre van a fészkük, melyik bokorhoz járnak lakomázni.Korán térnek nyugovóra.
Nehéz a járás a megfagyott hóban, a jeges úton.Nem régen még ezernyi színnel csábított ez az erdő, most a fehér hó betakar, elrejt mindent.Feljutva a csúcsra, jó megpihenni, keresni az ismert helyeket, letekinteni a tisztásra, ahol csúszkáló túrázók élvezik a tél örömeit.Bóklászva az erdőben, a veszekedő hollók jelzik, figyelmeztetnek, hogy ők már lefekvéshez készülődnek, harcolnak a jó helyekért, az erdőben hamar beköszönt az este, nem szabad tovább maradni, indulni kell lefelé.
Ahogy recseg, ropog, morog a fagyos, jeges hó a csizma talpa alatt, fel-felrebben egy-egy meglapuló madár a bokrok közül, ijedten, csapdosva keres másik helyet.Egy fakopács még nem lakott jól, ütemes kopogásával veri fel az alkonyati csendet, de ő is hamar tovaszáll.
Ilyenkor még korán sötétedik.Kicsit félelmetes a kihalt, csendes határ.Az erdőből kiérve, a szürkeségben már csak a fehér hótakaró világít.Melege alatt álmodik a természet. Még pihennie kell. Január csizmájában kopog, fejére meleg kucsmát húzott, fehér bundát vett magára, együtt csúszkálunk, korcsolyázunk ,botorkálunk lefelé a kemény havon, jégen, közben fagyos, dermesztő, hideg leheletet fúj a vacogó világra.Most volna jó a szánkó, mekkorát lehetne itt ereszkedni, ezen a jeges úton lefelé.
A rétre leérve, egy fej nélküli hóember szalutál, mint érkezéskor,igaz fejét már a korábbi napok sugarai megették, de még áll, kezében szorítja a száraz ágat, jelezve, hogy itt gyerekek jártak, örömükben építették , örültek a téli varázsnak.
vadvirág
Oldal ajánlása emailben
X