Tavaszi szél vizet áraszt…

2010 március 11. | Szerző: kisiren

Panasz                                                                                               

Esteledik.A tésztát simogatom tojással, hogy majd szép márványos legyen a teteje, no meg a vacsorát is most  sütőben kell sütnöm, azt is kenegetem tojással, majd arra leszek figyelmes, hogy valaki nagyon panaszkodik nekem az orgona bokor tetejéről.Rigópapa az. Most tér haza a munkából.

-Miért mérgelődsz?-kérdem tőle

-Hol késik már ez a Tavasz?- bosszankodik csicseregve.- Ma is alig találtam egy kis ennivalót – mondja. – Ki érti ezt az össze-vissza időt? Már annyi dolgunk volna rigóanyóval, sürget bennünket az idő,de hiába! – és morgolódva hazatér- a tujába.

Gólyahír                                                                                         

Tegnap délután a parkerdőben selymes virágú gólyahírek mosolyogtam felém, majd a tavaszi napsütésben, melyhez metsző, éles szél társult, dideregve húzták össze magukon levélkabátkájukat. Sárga gombocska fejüket is szinte behúzták gallérjukba, úgy vacogtak.Még alig nyílt ki közülük egy pár, azok is inkább visszacsukták szirmaikat.

Velük együtt én is nagyon vacogtam.Hiába. Nehezen érkezik meg az új vendég. Valahol, valakik nagyon feltartóztatták.

vadvirág