” VÉGIRE JÁR AZ ESZTENDŐ, CSENG A FÜRGE SZÁNCSENGŐ: ”
Megáll, nézelődik. Nézi a zimankós, fagyos tájat.Öregesen toporog,mint aki indulni készül, csak nehezen szánja rá magát, hiszen sok minden ideköti.
Itt töltötte el az életét, felnevelve tizenkét gyermekét. De most már vége. Érzi ezt Ő is. A szeme fátyolos lesz, talán még egy könnycsepp is végigfut arcán.Gyorsan letörli, hogy ne vegye észre senki, majd pakolgatni kezd.
Közben visszagondol az elmúlt időre. Mennyi örömben , bánatban volt része, pedig Ő szeretett volna mindenkinek kedvében járni…Hát ez nem sikerült.Nem akart Ő világválságot sem, mégis jött…
“Ballag már az esztendő
vissza-visszanézve,
nyomában az öccse jő,
vígan fütyörészve…”
Újra megtörli szemét. Hamar elrepült ez az év – gondolja – ereje megfogyott, megöregedett, lépteit hallja az új esztendőnek, aki fiatalosan, hetykén érkezik. Érzi magában az új erőt, energiát, tudva, hogy most az Ő uralkodása következik…
Ígér nekünk sok jót: virágos, szép Tavaszt, napsütötte Nyarat bő kenyérnekvalóval, színes Őszt, és hófödte Telet.
No majd meglátjuk…Csak bizakodunk, hogy így lesz, és a batyujában hoz még számunkra jókedvet, egészséget, boldogságot, sok örömöt…
Közben az Óév elbotorkál, szinte már megsemmisült, nem hagyva maga mögött csak emlékeket /kinek jót, kinek fájót/…Ő volt 2008…
2008 december 30. | Szerző: kisiren
ADJON ISTEN MINDEN JÓT…
Adjon Isten minden jót
” VÉGIRE JÁR AZ ESZTENDŐ,
CSENG A FÜRGE SZÁNCSENGŐ: ”
Megáll, nézelődik. Nézi a zimankós, fagyos tájat.Öregesen toporog,mint aki indulni készül, csak nehezen szánja rá magát, hiszen sok minden ideköti.
Itt töltötte el az életét, felnevelve tizenkét gyermekét. De most már vége. Érzi ezt Ő is. A szeme fátyolos lesz, talán még egy könnycsepp is végigfut arcán.Gyorsan letörli, hogy ne vegye észre senki, majd pakolgatni kezd.
Közben visszagondol az elmúlt időre. Mennyi örömben , bánatban volt része, pedig Ő szeretett volna mindenkinek kedvében járni…Hát ez nem sikerült.Nem akart Ő világválságot sem, mégis jött…
“Ballag már az esztendő
vissza-visszanézve,
nyomában az öccse jő,
vígan fütyörészve…”
Újra megtörli szemét. Hamar elrepült ez az év – gondolja – ereje megfogyott, megöregedett, lépteit hallja az új esztendőnek, aki fiatalosan, hetykén érkezik. Érzi magában az új erőt, energiát, tudva, hogy most az Ő uralkodása következik…
Ígér nekünk sok jót: virágos, szép Tavaszt, napsütötte Nyarat bő kenyérnekvalóval, színes Őszt, és hófödte Telet.
No majd meglátjuk…Csak bizakodunk, hogy így lesz, és a batyujában hoz még számunkra jókedvet, egészséget, boldogságot, sok örömöt…
Közben az Óév elbotorkál, szinte már megsemmisült, nem hagyva maga mögött csak emlékeket /kinek jót, kinek fájót/…Ő volt 2008…
És aki megérkezett, az új vendég neve: 2009
De furcsa, még tanulni kell!
írta: vadvirág
” Bárhogy lesz, úgy lesz,
A jövőt nem sejthetem
A sors ezer rejtelem,
Ahogy lesz, úgy lesz…”
Jusson Mindenkinek jövőre kicsit több szeretet,
jóság,
de a jókedvűnk se hiányozzon…
Találjuk meg minden nap azt a ici-pici örömöt,
ami átsegít a bajokon…
vadvirág
Oldal ajánlása emailben
X