2008 február 21. | Szerző: kisiren
” Szólj, s ki vagy elmondom! ” (Kazincy F.)
Tegnap megnéztem az átadás előtt álló Magyar Nyelv Múzeuma épületegyüttesét, ahol hajdan a magyar nyelvújítás vezéregyénisége, Kazinczy Ferenc élt és dolgozott.
Gyönyörű ez a Széphalom. Szeretek ide kirándulni. Sokszor jártam itt diákként, majd később minden évben eljöttünk ide az osztályommal is tanulmányi kirándulásra.
E hely szelleme mindig megigéz, üzenete van számomra : az édesanyánktól örökölt anyanyelvünk helyes használatára, ápolására, megőrzésére figyelmeztet.
Állok a magyar nyelvművelés és a nemzeti nyelv nagy mesterének síremléke előtt, és olvasom azon. “ a haza örök “.
Milyen jó volna, ha a múzeum átadása után minden magyar iskolás gyerek eljutna ide, megismerné e helyet, tisztelné a multat, a jelent…a nagy titkot…ahogy Kazincy írta:
“Jót s jól! Ebben áll a nagy titok. “
vadvirág
Tavaszi szél vizet áraszt…
2010 március 10. | Szerző: kisiren
A tavasz sokáig késett akkor is. Márciusban még a tél bokázott a dombtetőkön, a hajlásokban illattalan csendben álltak a hóvirágok, és az ibolyák csak halk, távoli álmok voltak.
Fekete István
“Fut, fut az áram
a déli sugárban
s hökken a hó a hideg havason.
/Áprily Lajos /
A pataknál
Micsoda morajlás, zúgás.Olyan ez, mintha a patak most nagyon sietős volna, haragos, mert felkeltették mély álmából. Zúgva, maga előtt mindent sodorva fut, fut lefelé.
Nézem a fodrozó, tajtékzó vizet. Mennyi apró vízcseppből áll össze. Külön-külön minden csepp egyedi, de együtt a folyam már egy nagy közösséget alkot, ahol a vízcsepp beolvad a többivel együtt a sodródó víz tömegébe, szinte eltűnve benne.Nézem a hegyoldalakból előbukkanó forrásokat, melyből a feltört víz utat keresve, szalad lefelé a patakhoz.A pataknál kicsit megpihen, majd beleömölve iramot vált: felgyorsul, hömpölyög vele tovább.
Nagy most a megáradt patak ereje.Viszi magával ami útjába kerül: kő, fadarab, no meg a sok szemét, amit mi, emberek felelőtlenül szétdobálunk.Egy-egy flakon, zacskó, egyéb rondaság megakad az ágban, és csúfítja környezetét, míg nem jönnek, akik össze nem szedik…mások után. És ez így van az utak mentén is. Miért gondoljuk, hogy nekünk lehet gondatlanul szemetelni?! Otthonunkban miért nem lehet? A patak, az út nem a mi hazánk része? Nem nekünk kellene arra is vigyáznunk?! De sokat kell még tanulnunk…
vadvirág
Oldal ajánlása emailben
X