Ilyen az élet

2010 március 28. | Szerző: kisiren

 

                          

 

Olvasgatok, sétálok, eltűnődöm
az életen, mely szép és változó,
hullámok jönnek, mennek, elsimulnak,
így hömpölyög a nagy és mély folyó.

Lassúan járok, fűszálat se sértsek,
mert minden élet mérhetetlen kincs,
napnyugtát, holdat, csillagokat nézek,
ó, mennyi nagyság, s vége soha sincs!

Várnai Zseni

Eltűnődöm e szép vers sorain:  Minden szava milyen igaz!

Ma amerre jártam, keltem, mindenütt az élet apró szépségeiben gyönyörködtem: Ahogy a folyó hömpölygött lefelé, békésen, nyugodtan, magába ölelve azt a rengeteg vízcseppet, melyet összegyűjtött, a sok szebbnél szebb vízimadárban, ahogy fészküket építették, vagy éppen párban úszkáltak, halat fogtak, repültek, vagy a megérkező gólyamamában, akit a gólyapárja boldog örömmel üdvözölt, vagy a zöldellő fűzfába, melynek ágai a tásokat juttatták eszembe, ahogy mértani pontossággal elcsípték alulról az ágakat,vagy a javában pompázó ibolyaerdők fenséges illatában, színében , melyekkel egyszerűen nem tudtam betelni, vagy egy éltes fa haranglábnál, amelyik értünk szól, nekünk üzen, hívogat, és még mennyi, mennyi olyan dolgot láttam, ami mellett jó volt elidőzni, mert tetszett, érdekes volt, számomra üzenete volt…Apró dolgok, pici, pici csodák, melyek együtt alkotják azt a nagy csodát, amelyet Életnek, Természetnek , épített környezetünknek hívunk…

De találkoztam lesújtó jelenségekkel is :Mindenütt szeméttel, mely már-már iszonyatos méreteket ölt és nagyon felháborít, láttam értékes épületek pusztulását, pusztítását, mely az emberi butaság áldozata, kerestem olyan tárgyi emléket, melyet a hozzánemértés tüntetett el, semmisített meg, mert még mindig sokan vannak közöttünk olyanok, akik a kultúra értékeit sajnos nem értékelik…

Így aztán utam során gazdagodtam, de szegényebb is lettem…sajnos.

vadvirág