Nappal már alig látni.Csak éjjel jár, mint a beteg, aki a nappalt átalussza, de a sötétben papucsot húz, és elmotoszkál a szobában, …
Olyan a tél, mint a haldokló….és búcsúzik. De csak éjjel. Öregesen járja az erdőt, és megsimogatja a fákat, melyek most ébredeznek…
Tudja a nap, tudja a szél, és tudják a felhők, akik a szolgái voltak, és most széthordják utolsó rongyait, és komiszkodnak az öreggel, akár az emberek. Talán ők is tudják, hogy: kidőlt keresztnek senki nem köszön.
Fekete István
Már párosan…
Kellemes napsütés bentről. Fagyos, kellemetlen hideg kintről. Ezt érzem a konyhaablak pucolása közben.Meg-megállok, nézem a vidám madarakat a kertben. Nem lehet őket nem észre venni, ahogy párosával sürögnek, röpködnek, hangoskodnak. A hideg idő ellenére náluk beindult a tavaszi zsongás.
Most éppen az a szarkapár tetszik, amelyik újabban minden nap feltűnik a kertben, eszegetnek le-leröppenve a földön valamit, majd felszállak a meggyfára, egymással szemben ülnek, tollászkodnak, és cserregő, mély hangon csevegnek egymással.Ezt ismétlik sokszor, majd ugyanabba az irányba eltűnnek. Holnap újra itt lesznek, élvezik egymás társaságát .
Közben egy-egy rigó- és cinkepáros is közelükbe repül, ők is fújják tavaszi nótájukat, lesik a szarkák mozdulatait.Csak a rigók csendesek még. Néha rászól rigópapa az anyjukra, hogy ebből elég volt, akkor egy fával odébb költöznek. De ha hazajönnek a tujába, ott már be nem áll a szájuk, igaz, még jóval csendesebben duruzsolnak, mint szoktak. Majd eljön hamarosan a dalolásuknak is az ideje…
Tavaszi szél vizet áraszt…
2010 március 9. | Szerző: kisiren
“Zeng a picinyke
szénfejü cinke
víg dithyrambusa: dactilusok.”
/Áprily Lajos /
Nappal már alig látni.Csak éjjel jár, mint a beteg, aki a nappalt átalussza, de a sötétben papucsot húz, és elmotoszkál a szobában, …
Olyan a tél, mint a haldokló….és búcsúzik. De csak éjjel. Öregesen járja az erdőt, és megsimogatja a fákat, melyek most ébredeznek…
Tudja a nap, tudja a szél, és tudják a felhők, akik a szolgái voltak, és most széthordják utolsó rongyait, és komiszkodnak az öreggel, akár az emberek. Talán ők is tudják, hogy: kidőlt keresztnek senki nem köszön.
Fekete István
Már párosan…
Kellemes napsütés bentről. Fagyos, kellemetlen hideg kintről. Ezt érzem a konyhaablak pucolása közben.Meg-megállok, nézem a vidám madarakat a kertben. Nem lehet őket nem észre venni, ahogy párosával sürögnek, röpködnek, hangoskodnak. A hideg idő ellenére náluk beindult a tavaszi zsongás.
Most éppen az a szarkapár tetszik, amelyik újabban minden nap feltűnik a kertben, eszegetnek le-leröppenve a földön valamit, majd felszállak a meggyfára, egymással szemben ülnek, tollászkodnak, és cserregő, mély hangon csevegnek egymással.Ezt ismétlik sokszor, majd ugyanabba az irányba eltűnnek. Holnap újra itt lesznek, élvezik egymás társaságát .
Közben egy-egy rigó- és cinkepáros is közelükbe repül, ők is fújják tavaszi nótájukat, lesik a szarkák mozdulatait.Csak a rigók csendesek még. Néha rászól rigópapa az anyjukra, hogy ebből elég volt, akkor egy fával odébb költöznek. De ha hazajönnek a tujába, ott már be nem áll a szájuk, igaz, még jóval csendesebben duruzsolnak, mint szoktak. Majd eljön hamarosan a dalolásuknak is az ideje…
vadvirág
Oldal ajánlása emailben
X