2010 január 2. | Szerző: kisiren

 JANUÁR, elől jár…

Télhó, Boldogasszony hava, Fergeteg hava

 

                              

 

 

          Márai Sándor: Négy évszak

A harangok elhallgattak, az ünneplők a nagy csöndben az ablakhoz álltak, nézték a havas éjszakát, a múló időre gondoltak, a halottakra, az életre.

Mit is akarok még az élettől? – gondoltam, pezsgőspohárral kezemben. – Élni végtelenül, mint egy sejt, melynek egyetlen értelme és becsvágya a korlátlan létezés? Nem akarok már végtelenül élni. Mindent megkóstoltam, ízleltem a halált és az örömet. Most már az élet értelmét akarom. Mi az élet értelme?

 

 

 

Hova lett a tarka szivárvány az égről?

Hova lett a tarka virág a mezőkről?

Hol van a patakzaj, hol van a madárdal,

S minden éke, kincse a tavasznak s nyárnak?

Odavan mind! csak az emlékezet által

Idéztetnek föl, mint halvány síri árnyak.

Egyebet nem látni hónál és fellegnél;

Csorduljon sok jóval a sok jövő hónap,

Rossz nap elmaradjon, több legyen a jó nap,

A rossz úgy se jöjjön, ha ki tán hivatja, –

Évkezdés

Reggel korán ébredtem, majd visszaaludtam, amit nem szeretek.Most is rémálmom volt. Álmomban a “nagy testvér” bekukkantott a levelezéseimbe, blogomba, képeimbe, mindenüvé, sőt még ” szeretet csomagban”  egy-két kedves vírusvendéget is a nyakamra küldött.Hát mondhatom, megkönnyebbültem, hogy ez csak álom volt! Nincsenek ilyen gonosz emberi lények, remélem.

Aztán később már a  régen látott, kedves napsugarak ébresztettek, mintha tavasz készülődne, úgy csiripeltek a verebek az ablak párkányán.

Gyorsan kitakarítottam, harcba szállva a porcicákkal, mert ilyenkor kevésbé tudnak elbújni előlem, majd elkészítettem az ebédet, ami erőlevesből, sajtos csirkecombból, sütőtökpüréből és túrókrémes málnából állt.Ebéd közben a sütőtökpüré színén , állagán jókat derültünk, de az íze isteni finom volt.A túrós málnáról nem is beszélve!

vadvirág

2010. Boldogasszony hava, 2. napja

Mi lett ezzel a géppel!? Tényleg megbolondult? Össze-vissza dobál mindent…