Csodálatos világ…

2010 május 13. | Szerző: kisiren

 Nem lehet

…megunni a rigópárost, olyan élménydús életet élnek. Bár tegnap este a vihar igen csak tépte, rázta a rózsafát, a rigólakásnak nem lett semmi bántódása.Robi ügyességét dicséri.

Nagy a titok a fészek körül. Az előbb ment el Robi, kis csend, üres a pirinyó kuckó, de nem mertem meglesni, hogy milyen fejlemények vannak odabenn, mert nem szeretném, ha most zavarnám meg idilli életüket. Aztán meg minden pillanatban hazaérkezhet Rebeka, nem szeretném háborgatni.

Így is történik. Megérkezett, és hallom, mintha beszélgetne valakikhez! Csak nem kikeltek a fiókák?Az előbb is úgy tűnt, mikor Robi őrizte a lakást, hogy beszélget valakiknek. De az is lehet, hogy már a tojásokban nagy a mozgolódás, jelzik érkezésüket a porontyok, készülődik a legnagyobb esemény az életükben, a fiókák születése.

Az biztos, hogy most már egyre gyakrabban váltogatják egymást, és Rebus széttartott szárnyakkal fészkelődik, lehet, hogy éppen most segítve nekik a kibújásban.

Egymás után jönnek a füttyös fiúk, trillájuktól zeng a környék. Mennyi minden benne van ebben a zenében, amit elfuvoláznak a párjuknak! Mi meg megcsodálhatjuk újra,meg újra, hogy, hogy fér ki egy  pici madár torkán ilyen szép rigónóta.

Micsoda éles szempár figyel végig, ahogy pötyögtetek a gépen, mintha még a gondolataimba is belelátna ezekkel a szemekkel.

Volt a faluban hajdan az  egyik cigányzenekarnak a hegedűse, őt hívták Rigónak. Persze nem ez volt az igazi neve, csak azért ragadt rá, mert úgy tudott muzsikálni a hangszerén, mint a rigó, és olyan koromfekete szemei voltak, mint Robiéknak. Micsoda talpalávalót játszottak ők a bálokban, egyéb összejöveteleken, pedig a kottát nem ismerték, csak a muzsikát. De azt nagyon!

vadvirág

2010. Ígéret hava. 13., Szervác napja

Tavaszi szél vizet áraszt…

2010 április 22. | Szerző: kisiren

 

                                                    

Mely súly
alatt a korong szélei

Elkezdtek lassan gömbbé hajlani.

Így egy helyre került a sok kíváncsi,

Most együtt kell valami jót csinálni,

/dalszöveg-részlet/

Az új lakótárs

Észrevétlenül költözött a terasz sarkához, a rózsafára.A napokban járt itt, akkor a koszorút, majd a rózsafát nézegette. Ma reggel már  hozzálátott az új fészeklakás megalkotásához.

Mire hazajöttem a masszírozásból, már a terasz tele volt apróra tépett neylon darabkákkal, ágakkal, száraz levelekkel.Már  az alapok elkészültek, most a finomítás folyik. Egész nap meg nem áll, szorgosan gyűjtöget, hozza a szükséges darabokat a csőrében.Az alap neylon darabka, arra rakta a száraz ágakat, leveleket.Elnézem, milyen türelemmel illesztgeti őket egymásba, az ágakat hajlítgatja, amíg nem engedelmeskednek.Aztán tollait felborzolja, beleül, fészkelődik, hogy idomuljanak össze az anyagok, mélyítse építményét.

A géptől látom, hogy most is itt sürög-forog, hiszen az idő, no meg az új feleség sürgeti.Itt az idő a tojások költéséhez.A rigóasszony egyébként párja munkáját a villanydrótról kíséri figyelemmel, onnan biztatja.

Ha elkészül az új rigófészek, a rigóférj tánclépésekben csalogatja majd ide kedves párját, közben pedig fütyülget majd valami szép melódiát. De jó volna őket  akkor is meglesni!

Ma van a Föld napja.Milyen szép ez a kis bolygónk, ahol együtt élhetünk békességben madarakkal, virágokkal, más élőlényekkel, hiszen együtt teremtettek bennünket e helyre.Ha még jobban vigyáznánk rá, még szebbé is tehetnénk élőhelyünket!

vadvirág

   

“Oh természet, oh dicső természet!
Mely nyelv merne versenyezni véled?
Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz,
Annál többet, annál szebbet mondasz“

(Petőfi Sándor)

vadvirág

2010. Szent György hava, 22. napja