2010 november 28. | Szerző: kisiren

 Csalafinta sütemény

Mézes sütemény receptjeit olvasgatom, nem mintha nem volna nekem is egy jó pár már begyűjtve, de ez az a sütemény, amelyik oly sokszor okozott meglepetést, ezért mindig alapos gonddal készülök a sütéséhez.

Egy-egy recept alapján egyszer isteni a mű, máskor bizony nem úgy sikeredik, ahogyan szeretném, pedig mindent úgy csinálok, mint máskor, mégis tartogat számomra meglepetést.

Pedig e szürke napokon  szeretem e  süteményt sütni, mert finom, fűszeres  illata napokig kellemesen terjeng a lakásban, sőt ahol tárolom, ott addig, amíg el nem fogy.

Míg a többi süteményt csip-csup összecsapom, változtatok a recepten,addig ennek sütésére nagyon készülök, mert egyszer igencsak  megtréfált.

Jó pár éve már, egy augusztusi nyári napon nekiláttunk esküvői süteményeket sütni.Persze a repertoárban szerepelt mézes is.Bevált, régi recept szerint állítottam össze a tésztát, majd kisütöttük.Mikor megsült szép is volt, kellemes illatot árasztott, de mikor kihűlt, nagyon kemény lett, olyan fogtörő. -Mi lesz ebből?-tépelődtem, majd gondoltam, ha jól becsomagolom, majd csak megpuhul.Ez hétfőn volt.Kedden kőkemény a sütemény, szerdán még keményebb, csütörtökön még inkább.Mi legyen a sorsa? Hiszen több tepsivel sütöttünk belőle.Fogtam a ruhaspriccelőt, teletöltöttem vízzel, és a süteményeket alaposan lelocsoltam  ,ahogy a vasalni való ruhákat szoktam , majd ismét lezártam.

Aztán az esküvőn nagyon kellemes meglepetés ért. A legkapósabb ez a süti lett, ez fogyott el a leghamarabb, mert addigra nagyon finom , kellemes lett a tésztája

Azóta minden mézes sütésekor előjön e történet, jót nevetek raja, de biztonságból a recepteket újra meg újra átolvasom, összehasonlítom, mert bizony szinte mindegyikben van egy kis eltérés, ami elég ahhoz, hogy meglepetést okozzon.

vadvirág

Csodálatos világ…

2010 október 14. | Szerző: kisiren

” Őszbe csavarodott a természet feje…”

Amióta ilyen kellemes , napos időben van részünk, újra szeretem az őszt.Minden reggel  a csalogató napsugaraival ébreszt, és napközben is ezernyi arcát ragyogtatja felém. Én pedig annyi, de annyi bájt, szépséget fedezek fel benne, mint egy kedves, szép kisgyerekben.

Ahogy napról, napra kellemes, meleg színeivel ejt ámulatba.Tudom, tudom a kémiai folyamatot, ami végbe megy, és mégis! Valami megfoghatatlan érzés kerít hatalmába, ahogy látom az ezerszínű, őszi leveleket.Pompásabbnál pompásabbak, de még sincs közöttük két egyforma, mint az emberekben.Ahogy a költő írja…Hogy lehet ez?Apró kis csoda, mely engem mindig ámulatba ejt.

Van szebb, mint a varázslatos természet? Érdemes benne sokat sétálni, nézelődni, meséjüket hallgatni… A szépséges pillanatokat elraktározni, hogy majd máskor előhívhassuk a rejtett agyfiókból.

vadvirág

Ilyen az élet

2010 május 18. | Szerző: kisiren

 

Ma is

…könnyeiket hullatják a felhők, sírdogálnak, pedig de nem hiányzik ez már sem a természetnek, sem nekünk.

Egy kis jó meleg napsütés, meg kevés szél kellene most, ami felszárítaná az ég patakzó könnyeit.A házakból, a kertekből, a pincékből , mert minden úszik. Mint a tele hordók a vízben, meg minden egyéb.Sajnos.

A madaraknak viszont kedvez nagyon az időjárás. Rengeteg finomság várja őket mindenfelé, most aztán válogathatnak az ízletes falatokban, nem kell keresgélniük.

Rigó Robiék is egymás után fordulnak, hozzák a csemegét, hiszen négy tátogó száj állandóan kéri tőlük.Rebusnak is oda a jóvilág, neki is menni kell besegíteni, már egyre ritkábban ül a fészekben, no meg a kicsik fészkelődésükkel ki is szorítják onnan.Nincs nyugtuk, pontos munkamegosztásban dolgoznak.

Ezt láttam most a hotelben is. Mindegy, hogy tulajdonos, pincér, bárki, mindent együtt végeznek. Ha kellett terítettek, takarítottak, felszolgáltak.Mindenki. Nem várja a tulaj sem a sült galambot. Meg az örökös kisvállalkozói támogatást…Dolgozik. Mert érdeke. Tud valamit, mert telt házuk van. Valamiért…Meg őt még munkára tanították.

vadvirág