Ilyen az élet

2010 június 1. | Szerző: kisiren

 Szomorúan                                                                                                       

…távozott  a május. Pedig egyébként milyen kedves, szép hónap!Most meg az utolsó napokat végigsírta, hiába kéri már mindenki : Süss föl Nap!Elég ebből a párás, őszies időből!Hogy vacognak, hajladoznak földig az elázott virágok! Oda a pompájuk! Nincs kinek megmutatni szépséges nyári ruhájukat.

De dideregnek a madarak is. Különösen a fiókák vacognak, hiányolják a puha, meleg fészket.

………………………………

Érted? Érted!

Bukni, vagy nem bukni? Most is ez a kérdés, mint oly sokszor korábban.

Mikor tesz jót a pedagógus?Ha a tanulót átengedi, és ezzel arra kárhoztatta, hogy sose legyen sikere, önbizalma, mert ezzel még tudást nem szerzett, hiszen hiányoznak az alapok, nincs mire építenie.

Vagy, ha ismételteti, és akkor remény van rá, hogy bepótolja a hiányzó ismereteket, lehet továbbhaladni?

Mikor buktassunk? Amikor szükséges. Mert érted teszem! Érted?Hogy ne jelentsen gondot az olvasás, írás, számolás, mert ez minden további tanulás alapja.

Milyen a jó értékelés? Amiből a szülő egyértelműen tudja, hogy melyik szinten áll jelenleg a gyermeke.Hiszen ez változhat: föl, le.

Volt öt érdemjegy. Lett belőle három skála. És a bajt ez okozta, mert a legtöbb szülő végig sem olvassa a szöveges értékelést, és egyébként is, ha az van írva, hogy jó, akkor az  egyértelmű, hogy jó. Aztán majd kiderül később, hogy az nem ötös, csak négyes, és jön az elégedetlenség, hogy miért nem ötös?

Mióta a világ világ, meg kell felelnünk követelményeknek, ezzel együtt értékelnek is bennünket :jól, rosszul, igazságosan, igazságtalanul, de az élet velejárója. Meg kell szoknunk.Mert bizonyos versenyhelyzetet teremt, kötelességre,rendre  nevel.Ha pedig nincs rend bennünk, körülöttünk, abból káosz, felfordulás, zűrzavar lesz. Ezt éljük napjainkban is. Az oktatásban éppúgy, mint az élet bármely területén.

Pedig a pedagógus érted dolgozik /a legtöbb/. Ugye érted?

————————————–

Készül.Már nagyrészt összeállt. Fejben. Technikai értelemben. Hát ezt sem gondolta volna… No majd meglátjuk, hogy sikerül. Hamarosan kiderül. Addig kicsit izgul.Nagy öröm.Folytatás? Lehet…Kitalálni. Megtervezni. Megvalósítani.Az első a legkönnyebb…

vadvirág

2009 május 21. | Szerző: kisiren

Tóparti találkozás

 Nézem, ahogy a tó partján ül, eteti a vadkacsacsaládot. Már akkor is itt ült reggel, amikor elmentem mellettük.

Látszik rajta, hogy friss hajléktalan. A ruhája kifogástalan, sportos, nem kopottas. Külseje ápolt, rendezett.már többször láttam itt, ahogyan múlatja az időt. Barátkozik a semmittevéssel.Messzire kerüli az olyan hajléktalanokat, akik ápolatlanok, kukában keresgélnek.

Figyelem, ahogyan ül a fűre telepedve, majd előveszi sportszatyorjából az enni-, inni valót. Mozdulatai, viselkedése kulturált, a körülményekhez képest igényes, már ha lehet ezt a szót most használni…

-Mi lehetett a foglalkozása?-tűnődöm.-Tanár, mérnök, technikus? Az biztos, hogy tanult ember.

Ahogyan eteti az állatokat, látszik, hogy  szereti őket, és most csak ők a társai.Egyetlen élőlény, a vadkacsa , melynek még ő is adni , segíteni tud.És ezt boldogan teszi.

A válság egyik áldozata.Milyen hideg szó: hajlék-talan, vagyis az egyik legfontosabb hiányzik az életéből, a hajlék, ahová mindennél jobb megtérni, elbújni.

Vajon sikerül még innen újra felkapaszkodnia, kitörnie? Lesz valaki, aki mentőövet dob neki?És rajta kívül még hány embernek volna erre szüksége?

 

vadvirág