2008 december 27. | Szerző: kisiren
” Ha elmúlik karácsony,
a szeretet lángja halványabban ég,…”
Lám, lám, milyen hamar elmúltak az ünnepek..
.Alig, hogy bekopogott a házak ajtaján,
gyertyák fényében megpihenve gyönyörködött a boldog családok,
de legfőképpen a gyerekek mosolyában,
a fák alatt szeretetet,
békét,
reményt hagyva maga után,
máris tovaillant.
De üzenetet is hagyott hátra,
melyben figyelmeztet bennünket,
hogy jól sáfárkodjunk a fénnyel,
annak melegével,
a szeretettel, úgy osszuk be,
hogy az év minden napjára jusson belőle egy morzsányi,
mely segít szebbé tenni a hétköznapokat,
elviselni a ránk rótt terheket,
gondokat…
írta: vadvirág
2008 december 24. | Szerző: kisiren
Karácsonyi óhaj
“Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.”
Bizonyára sokunknak eszébe jut a várakozás idején az előbbi idézet, hiszen az ünnep gyors léptekkel közeledik hozzánk, itt jár már a kertek alatt. Kicsit körülnéz, várakozik pár napot, majd halkan, csendesen minden házba bekopogtat…
E napokban mindenki lázban ég, zajosabb az élet, egyre több a csillogás, villogás körülöttünk.Az üzletek kirakatai vásárlásra csábítanak bennünket.
A rohanásban jó egy kicsit megállni, elcsendesedni, elgondolkozni…Például azon, hogy hányan vannak, akik nem tölthetik otthon az ünnepeket, mint Pista bácsi, akiről a napokban hallottam.
Hónapok óta él az egyik kórházban. Egyébként elvált fiával élt együtt kertes házában, de az idő eljárt felette, bőven szépkorú, közel a százhoz.. Járni már alig bír, más baja nincs, szíve erős, így mondják az orvosok.
Neki mégis az fáj mostanában a legtöbbet,a szíve, különösen így karácsony táján. Szeretne otthon ünnepelni, felidézni a régi, kedves ünnepek hangulatát, azokat az ízeket, emlékeket, de nem lehet, hiszen a fia elutazik, nincs ki gondját viselje. Meg is kérdezte tőle, hogy mit akar még, hiszen jó helyen lesz.
Ezen eltűnődött…Tényleg, mit akar még ?…Talán egy kis melegséget, jó szót,kedvességet, mert az nagyon hiányzik neki. Ezért sóvárog leginkább…Ahogy a költő, Ady Endre megfogalmazta:
“De jó volna ünnepelni
Odahaza.
De jó volna tiszta szívből
-Úgy mint régen-
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni. “
írta: vadvirág
2008 november 29. | Szerző: kisiren
Gondolataim
A hó és fagy elől bementettem az utolsó nyíló kerti virágjaimat.
Most gyönyörködöm bennük.
Apró, gömbölyű, sárga krizantémok.
Fejüket mélyen meghajtva,
alázatosan ,
búsan tekintenek rám,
mintha tudnák,
hogy sorsuk meg van pecsételve,
közeleg haláluk.
De addig,…
addig még utoljára megmutatják szépségüket nekünk,
és szinte halkan mondogatják :
-Ilyen a világ…
múlandó…
csak idő kérdése…
írta: vadvirág
2008 október 24. | Szerző: kisiren
Gondolataim
Az ebéd készítése közben eltűnődöm a libák, kacsák tömésén. Valamikor faluhelyen kevés olyan cslád volt, amelyik nem tömte ezeket az állatokat.
Aztán volt alkalmam százszámra látni, ahogy nagyüzemben tömték a szárnyasokat leadásra. Micsoda finom volt a húsa, és mekkora a mája, amikor levágták őket.Állatkínzás lett volna?
Ha körülnézünk a természetben, ez a felülmúlhatatlan Alkotó, a Természet mesterien vigyázva az egyensúlyra, készítette el remekművét…
Ha csak a táplálékláncra gondolunk, beláthatjuk, hogy mennyi minden ellen harcolhatnánk.
Az egyszerű példánál maradva.A béka megeszi a legyet, szúnyogot, a gólya pedig a békát,…és így tovább.Az ember sem véletlenül háziasított sok állatot. Szüksége van rá.
Ludaskását csinálok ebédre, mennyei az illata…Alig várom, hogy feltálalhassam…Ja, és imádom a hízott liba, kacsa, csirke,… máját is.
vadvirág
2008 október 2. | Szerző: kisiren
A zene átölel
Hallgatom a Chopin koncertet, Érdi Tamás gyönyörűen játszik. E zene különös érzéseket vált ki belőlem. Úgy érzem, megszűnik körülöttem a zajos világ. A muzsika messzire röpít, oda, ahol béke, nyugalom, harmónia uralkodik.
A zene a lelkeket megszépíti, gyógyítóan hat rá. Különleges kincs mindannyiunk számára.
Aztán azon tűnődöm, hogy micsoda sors!.Az élet elvett valami nagyon fontosat a művésztől, ugyanakkor adott helyette csodálatos tehetséget.
Nem véletlenül lett a műsor címe: Belső fény. Micsoda fény sugárzik a művészből, mely pozitívan hat mindannyiunkra.
Érdekes a sors. Sokszor kapunk ajándékot tőle, míg máskor elvesz tőlünk valamit…Az ajándéknak örülünk, a veszteség miatt bánkódunk.
De a zene, az mindig velünk van.
Én mindenevő vagyok. Ami megérint, azt szeretem. Legyen az bármilyen muzsika,csak számomra szép legyen.
vadvirág
2008 augusztus 21. | Szerző: kisiren
Naplemente
Az erdei padon ülve gyönyörködöm a naplementében…Hányszor volt alkalmam megcsodálni. és mégis úgy érzem, mindegyik más arcát tárja elém. Különleges, megismételhetetlen, egyszeri.
Szeretem ezt a hangulatot, mely figyelmeztet: -Jól használj ki minden percet, mert minden tünékeny, múlandó!…
Elcsendesül a világ körülöttem, már csak egy-egy madár hasít bele a természet csendjébe, majd ez is megszűnik lassan. Csend van, pedig dehogy is…csak hallgatni kell egy kicsit, és máris beszél hozzám…
A patak – ahogyan cseppjei rohannak, robognak, mindig sietve, közben mesélve történetüket…A kis vízcsepp elindult világot látni a forrásból. Majd a patakba ért, mely sodorta a többi cseppel együtt a nagy folyókba. Világot szerettek volna látni, ezért tovább futva vitte őket a folyó a hatalmas tengerbe…
De beszél hozzám a szellő, amelyik simogatja arcom, kellemes virágillatot hozva felém, majd üzenetet szállítva, tovaszáll…
Aztán a növények.Itt vannak körülöttem a kedvencek, a kisvirágok…Nézem őket, ahogy pompáznak, és arra gondolok: hamarosan bekövetkezik szomorú haláluk. Milyen kár lesz értük.
Aztán az itt-ott szállingozó színes levél – jelzi a következő évszak közeledtét.
A sokféle bogár, mely most még gondtalanul szálldos körbe-körbe, játékosan, mint akiknek nem akaródzik még nyugovóra térni. Amott emlősök bukkannak fel, éjjeli portyára készülődve. Most jön az ő vadászatuk ideje.
Míg így tűnődöm, a narancsszínű gömb is lebukott, lassan valaki láthatatlan sötét kendőt terít a tájra, mintha egy varázslat történt volna körülöttünk…És ez a felülmúlhatatlan, nagy varázsló maga a természet…
vadvirág
2008 június 7. | Szerző: kisiren
A szépséges táncos
Az eső után kisütött a nap, élvezet ilyenkor a kertben lenni, nézelődni…
Már harmadszor szedem át a saláta leveleit, pedig amikor levettem már akkor is jól megráztam, nehogy a “kedvenc” állatkám közte maradjon!
Hiába. Amióta olvastam, hogy a saláta levelei közül béka szemezett az illetővel, azóta százszor is átnézek mindent, nem szeretnék én is ilyen meglepetésben részesülni.
Az előbb az eperszedésnél is állandóan arra figyeltem, véletlenül se markoljak meg varangyost. Ilyenkor eső után különösen sok van belőlük.
Gondolataimat szerencsére egy nagyon kedves látogató zavarja meg: Az előbb még csillogó esőcseppgyöngyök ragyogtak a virágok szírmain, most pedig egy légiesen kecses, gyönyörű pillangó szállt az egyikre , majd lassú, nyugodt táncot lejtett.
Gyönyörködöm benne, és elgondolkodom: miből is lesz ez a szépséges, különösen kedves kis állatka.
Gyerekkoromban hányszor hallottam, hogy féltették az eperfánk lombját a hernyók haramiájától, és magam is láttam, hogy röpke idő alatt micsoda pusztításra képesek.
Aztán amikor természetismeretből tanítottam a pillangó fejlődését, hogy rácsodálkoztak tanítványaim a preparátumokra, képekre, amelyek azt szemléltették, hogyan fejlődik ki a hernyóból a lepke.A természetnek micsoda különleges átváltozása, “varázslata”.Erről mindig sokat beszégettünk, nagyon érdekelte őket .
Olyan a történet, mint a mesében: a csúf, senki által nem szeretett hernyóból, egy hosszabb folyamat után lesz egy csodálatos pillangó, olyan, mint amelyik most itt előttem tündököl.
-Hát nem csodálni való a természet?
vadvirág
2008 április 7. | Szerző: kisiren
Tűnődések
Julinak kattognak a fejében a gondolatok. Az elmúlt napok eseményei, hangulatai élnek még benne.
Még mindig a fülében hallja a hangverseny zenéjét, amelyet a Művészetek Palotájában hallhatott szombaton este a Filharmonikus Zenekar előadásában. Nagyon élvezte. Majd vasárnap elmentek a Vajdahunyadvárába megtekinteni a virágkiállítást, de ezt a tömeg miatt feladták, helyette sétáltak egy jó nagyot, kihasználva a gyönyörű napsütést.
Ma reggel csúnya, ködös, szomorú időre ébredt, pedig ma igazán ráfért volna a napsugaraktól egy kis vidámabb bíztatás, melegség.
E napon életének egyik legszebb csodája történt vele, megszülte második gyermekét. Nagyon nagy volt a boldogsága, öröme, csak még akkor nem tudta, hogy ez az öröm nagyon rövid ideig tart majd, kárászeletű lesz…
Ahogy kinnjárt a temetőben, ezen tűnődött…Milyen igaz, hogy a boldogság kékmadara csak rövid ideig, sokszor pillanatokig marad nálunk.Rászáll a vállunkra, éppen csak megérinti azt,súg valamit a fülünkbe, és már tova is libben. Ha tudunk ezeknek a pillanatoknak is örülni, pozitív energiát merítünk belőle, segít a szürke napok megszépítésében…
vadvirág
2009 április 3. | Szerző: kisiren
Érted? Érted.
Hányszor kérdezi meg a pedagógus tanítványát egy-egy ismeret közvetítése, bemutatása, szemléltetése után/közben, hogy érted? Vagyis megértette, amit hallott, látott, vagy még további segítségre van szüksége.
És hányszor érzi azt a tanító/tanár, hogy érted magyarázom részletesen, ha kell többször is, mutatom be applikációs képen, modellen, működés közben, hogy mindazt az ismeret, amit közvetítek, minél érthetőbb, világosabb legyen? Hiszen a pedagógus azt szeretné, ha tanítványai sikeresen befogadnák az elhangzott ismereteket, megértenék, könnyen tudnák azt alkalmazni a mindennapi gyakorlatban.
Vajon mindig sikerül? És ha nem, miért nem?!
Siker vagy kudarc az első osztályban?
“Iskolába?
Fáj a lába.
Hazamenni?
Nem fáj semmi.”
Mennyi szülőnek jelent majd az elkövetkező napokban gondot az iskolaválasztás.
Mindannyiunk életében fontos szerepe van/ volt az alapvető képességek fejlesztésének.Ez már születésünktől kezdődik, de igazán tudatosan, logikus lépésekben majd az iskolában történik.
Óriási szerepe van az “indító”, azaz az alapozó éveknek, vagyis az első, második osztálynak, mert ezek meghatározóak lesznek a gyerekek későbbi éveiben, a tanuláshoz való viszonyában. Hogy siker vagy kudarc éri-e a gyermeket az első lépéseknél, nagyban meghatározza családi háttere, az ott kapott indítás, a tanító személyisége,felkészültsége a pályára, hivatás-és gyermekszeretete, az egyénre szabott, hozzájuk igazított módszerei, a jól megválasztott tankönyvcsalád.
Ha a gyerekek a rájuk zúduló ismereteket játékos keretek között sajátítják el, ha a tanító felkeltette az érdeklődésüket, kíváncsivá tette őket, ezáltal szívesen vesznek részt a tanulásban, ha türelmes, aprólékos munkával nevelgeti őket, többnyire megvan az eredménye .
Az első napok sikerét általában további sikerek követik, ha a napi kisebb, nagyobb akadályok leküzdésében mindig találnak egy segítő kezet, mely kézen fogja őket, segít a problémák leküzdésében.Mert minden kis győzelem, eredmény erősíti bennük azt az érzést, hogy olyan alapokat kapjanak, amire sikeresen lehet építeni, és az iskolai évek kellemes emlékként maradjanak meg emlékükben, a boldog gyermekkor részeként…
vadvirág
Oldal ajánlása emailben
X