Ilyen az élet

2010 április 3. | Szerző: kisiren

 

                     

Mint a fű a hó alól – tavasz felé-

szabadon lélegezve tör a fény felé…

/dalszöveg/

Megáll a keresztútnál, nézi a feszületet.Hányszor elhaladtak mellette, leültek megpihenni a mellette lévő fa árnyékában.

Azon tűnődik, vajon miért kell minden embernek születése pillanatától kezdve cipelnie a keresztet?Mert mindenki hordja, ki könnyebben, ki roskadásig a maga keresztjét, míg aztán majd célba érve, leteheti, amikor már végleg megpihen.

Pedig de jó volna e teher nélkül bandukolni az úton, könnyedén, dudorászva...De a keresztek figyelmeztetnek bennünket.

vadvirág

Tavaszi szél vizet áraszt…

2010 március 28. | Szerző: kisiren

 

                        

 

Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rám ragyog,
a nap felé fordítnám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.

Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom? Azt meg kell érni még,
csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
de most, de most e tündöklő sugár
még rám ragyog, s ölel az illatár!

Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
hogy éreztessem, ahogy érezem
ez illatot, e fényt, e nagy zenét,
e tavaszi varázslat ihletét,
mely mindig új és mindig ugyanaz:
csodák csodája: létezés… tavasz!

Várnai Zseni

Ilyenkor szép az élet….                                                                                

…mert  kinézek az ablakon, és látom, hogy az orgona bokron a rügyek szemlátomást nőttek az éjjel, már jól látható, melyikből lesz virág, illetve levél, a kertben az évelő növények szinte centiket képesek nyúlni fölfelé enyhe éjjelente, mintha húzná őket fel valami, a madarak vidáman csevegnek,dudorásznak, a napfény kellemesen simogat, minden üde, friss, egy jó kávé illatával csábosan hívogat, a csésze huncutul kacsint rám, a kiskanál alig várja, hogy megtáncoltassam…kellemes ébredés,szép tavaszi reggel…

vadvirág

2010. Kikelet hava, 28. napja

Tavaszi szél vizet áraszt…

2010 március 6. | Szerző: kisiren

 

                         

“Itt a tavasz, lessük, várjuk

A csicsergő fecskét. “

/Móra Ferenc /

Lassan ébredezik.Még látszik a szeméből, hogy álmos, de ahogy meghallja a szél fütyülését, érzi a nap melegét, kipattan szeméből az álom.Tudja, hogy most az ő ideje következik: fel kell öltöztetnie a fákat, bokrokat, elő kell csalogatni rejtekhelyeikről az állatokat, üzenni kell a vándormadaraknak, készüljenek a hosszú hazaútra, várja őket az otthonuk melege, szülőföldjük hívó szava. No meg persze a gyerekek, emberek szeretete.

Ahogy körbenéz, szemléli a tájat. Minden kopott, szürke. Épp ideje új ruhába öltöztetni a természetet, vidámságot hozni az emberek lelkébe.

De a tél még nem ment el végleg. Éjszakánként vissza-visszalopódzik, fagyot fúj mindenre, de reggel a nap már háttérbe szorítja.Leheletét még mindig itt hagyja a levegőben, attól lesz ilyen csípős, hideg az idő.Még birkóznak egymással egy ideig, de aztán csak győz a fiatalos, erős, víg tavasz, mely , mint egy jóságos varázsló, széppé varázsolja környezetünket.

vadvirág

2010. Kikelet hava