Nem volt hiába semmi sem. Igaz, kicsit fáradt vagyok, acélkerék is megkopik, hogyha szüntelen csak forog. Kopik, kopik, de fényesül, nem fogja be a rozsda sem, csiszolja minden mozdulat, s forog, forog ezüstösen.
…
Nem siratom tűnt éveim, hiszen az idő úgysem áll, csak aki meddőségben élt, azé a vénség, rút halál. Szánom az ínyenc élvezőt, csömörnél mása nem marad, koldus, ki mit sem áldozott s nem gyűjtött mást, csak aranyat.
…
Nem volt hiába semmi sem, bár néhanap békétlenül lázongtam, hisz nem tudtam én, hogy ürmöm mézzé édesül. Sokat fizettem? Nem tudom, hiszen mindennek ára van… ezerszer újra kezdeném alázatosan, boldogan.
Várnai Zseni
Töprengve néz széjjel,mit vigyen magával a hosszú útra? Vár még, hátha marasztalják, de hiába.Ez elszomorítja, bár jól tudja, hogy nem hozott kellemes meglepetést az első időkben, de aztán összekapta magát, mégis csak ébresztőt fújt.Mostanra már egész kellemesen érezte magát, talán meg is szerették, ő pedig a köténye alatt szép virágokkal lepte meg környezetét, dalra bírta a madarakat, és üzent a távoliaknak is, hogy hazatérhetnek, várja őket meleg otthonuk.
Eltűnődik, de gondolatait megzavarja füttyös testvére közeledte.Még egyszer körbe néz, gyönyörködik , hiszen ő hozta el a kikeletet, zsákjában a meleget, általa születik új élet, bontakozik ki e szép évszak, a Tavasz.
Ilyen az élet
2010 március 31. | Szerző: kisiren
Nem volt hiába…
Igaz, kicsit fáradt vagyok,
acélkerék is megkopik,
hogyha szüntelen csak forog.
Kopik, kopik, de fényesül,
nem fogja be a rozsda sem,
csiszolja minden mozdulat,
s forog, forog ezüstösen.
…
Nem siratom tűnt éveim,
hiszen az idő úgysem áll,
csak aki meddőségben élt,
azé a vénség, rút halál.
Szánom az ínyenc élvezőt,
csömörnél mása nem marad,
koldus, ki mit sem áldozott
s nem gyűjtött mást, csak aranyat.
…
Nem volt hiába semmi sem,
bár néhanap békétlenül
lázongtam, hisz nem tudtam én,
hogy ürmöm mézzé édesül.
Sokat fizettem? Nem tudom,
hiszen mindennek ára van…
ezerszer újra kezdeném
alázatosan, boldogan.
Várnai Zseni
Töprengve néz széjjel,mit vigyen magával a hosszú útra? Vár még, hátha marasztalják, de hiába.Ez elszomorítja, bár jól tudja, hogy nem hozott kellemes meglepetést az első időkben, de aztán összekapta magát, mégis csak ébresztőt fújt.Mostanra már egész kellemesen érezte magát, talán meg is szerették, ő pedig a köténye alatt szép virágokkal lepte meg környezetét, dalra bírta a madarakat, és üzent a távoliaknak is, hogy hazatérhetnek, várja őket meleg otthonuk.
Eltűnődik, de gondolatait megzavarja füttyös testvére közeledte.Még egyszer körbe néz, gyönyörködik , hiszen ő hozta el a kikeletet, zsákjában a meleget, általa születik új élet, bontakozik ki e szép évszak, a Tavasz.
vadvirág
Kikelet hava, 31. napja
Oldal ajánlása emailben
X