“Itt a tavasz, lessük, várjuk
A csicsergő fecskét./Móra F./
Találóak az író szavai, hiszen egyre többször gondolunk hazatértükre. Elérkezett az idő, lassan útra kell kelniük.Nagy készülődésben, tanácskozásban vannak.Biológiai ösztönük súgja, hogy otthonuk, hazájuk visszavárja őket, itt az idő az indulásra.Tudják, hogy mindennek tervszerűen, pontosan kell történnie, mert itthon még fel kell újítaniuk fészküket, fel kell nevelniük fiókáikat, azoknak ki kell járniuk a fecskeiskolát, hogy mire ismét indulniuk kell, minden a legnagyobb rendben legyen.Okos, szorgalmas állatkák a mi barátaink.

Felkészülés
 Hatalmas csapatokba verődve megbeszélik az útitervet, a pontos indulást, a fontosabb dolgokat. Erőt, energiát gyűjtenek, hogy a Szahara és a Földközi-tenger átrepülése ne legyen gond a számukra, ahogy Váci Mihály írta:
“Fecske, fecske, könnyű fecske,
lebegsz, lobogsz az egekbe,…”
Átvizsgálják testüket borító tollruhájukat, melynek nem csak a párválasztásban, rejtőzködésben, hőszigetelésben, hanem a repülésben is  meghatározó szerepe van.

A szülőföld visszavár
A bátrabbak, merészebbek már elindultak. Ők a felderítők.Hamarosan azonban indul a többi kis hős is, megmutatva, milyen nagy csoda lakozik abban a pici madártestben! Bár a táplálék, az fennmaradás miatt messzire mennek, de tavasszal visszahívja őket szülőföldjük hívó szava, mely mindennél erősebb kapocs.
Mi pedig alig várjuk, hogy újra vidám, ficserékelő, csevegő hangjuktól legyen hangos a kert, nem feledkezve meg Benedek Elek szavairól sem:
“Fiam, ne bántsd a madarat!”