vadvirág

2007 november 10. | Szerző: kisiren

Őszi búcsú

Tegnap egész nap esett az eső,zord,sötét idő volt,ma viszont ragyogó napsütés ébresztett,így hát irány a természet,gyönyörködjünk még kicsit az ősz szépségében!Meg sem álltunk a hegyekig,ahová minden évszakban visszavágyom.Szeretem a csendjét,az illatát.Olyan titokzatos,a végtelenség érzése árad belőle…

Már a látványa is lenyűgöző:előtérben az egyik hegy csúcsán történelmi várunk,mint egy süveg tündököl,körülötte a hegyek fehér,zúzmarás koszorúja -festői látvány…Szikrázó napsütés,tiszta levegő…Az erdő csendes,lakói nyugovóra tértek,csak a fák halk moraja hallatszik…Állnak kopáran a napfényben,színes, szép ruháikat az őszi szél letépte róluk,csak az erdőszéli bokrokon maradt mutatóban egy-egy levél,dacolva a kerge széllel.Hamarosan azonban őket is tovarepíti az.Ahogy Petőfi S. írja:”Levetette szép ruháit,

                                    Csendesen levetkezett,…”

Itt-ott pirosló bokrok hívják fel magukra a figyelmet:a vadrózsa termése,a csipke,és a som az.Mindkettő nagyon finom,gyógyító hatású.A legfinomabb tea csipkéből készül,de nagyon finom a csipkelekvár is.Nekem az otthoni ízeket juttatja eszembe.Ha lázasak,betegek voltunk,vitaminokban gazdag sombefőttöt kaptunk gyermekkorunkban.-Az egyik teaházban mutatták nekem a közelmúltban,hogy szinte valamennyi teakeverékben van szárított,darált csipkebogyó,és még sok egyéb növény,ettől olyan finom az ízviláguk.- 

Csendes a táj.Az állatok szunyókálnak,csak egy pár holló károg felettünk,jelezvén,hogy jön a hidegebb idő.Úgy tűnik,búcsúzik az ősz,megy a nyár után,de mielőtt átadná helyét a télnek,még megjutalmaz bennünket egy-egy ilyen csodálatos nappal,hogy majd a hideg télben jószívvel emlékezzünk rá…